Könyvajánló: Búvárportyák
A búvárkodásrólEgy régi könyv kerül terítékre, aminek fő témája az, hogyan figyeljük meg a víz alatti élővilágot.
Vannak a búvár életében bizonyos szakaszok. Eleinte minden szép, minden jó, az ember örül az összes apróságnak, de tapasztalatlansága miatt számtalan dolgot észre sem vesz. Aztán ahogy az ember kezdi világlátottnak érezni magát, egyre újabb helyekre vágyik és mindig különleges élményeket akar átélni. Ám aztán azzal szembesülünk, hogy a lehetőségeink végesek, amúgy is láttunk már annyi mindent- hagyjunk hát fel a merüléssel? Nos, a legtöbben ilyenkor kezdünk máshogy szemlélődni még az ismerős helyeken is, és elkezdjük lassan vizsgálni a víz alatti világot, lehorgonyzunk egy-egy pont mellett, hogy megtaláljuk a csigákat, gébeket és társaikat, lássuk hogy viselkednek, mit csinálnak amikor már megszokták a búvár közelségét. Így merülve újból élmény lesz feldezni egy édesvízi merülőhelyet, vagy az Adriát.Nos, a Búvárportyák egy olyan sporttárs kalandjairól szól, aki az Adrián, a Balti- és a Fekete-tenger mélyén igyekszik minél alaposabban megismerni az élővilágot. A könyv legnagyobb része a horvát tengerszakaszt mutatja be, de nem aszerint csoportosítva, hol merültek, hanem az élőlények szempontjából, tehát van kagylókra, rákokra, lábasfejűekre, tengeri sünökre koncentráló fejezet. Sok helyen a latin nevet használja a szerző, tehát egy magyar határozókönyvvel felszerelkezve sok élőlényt be lehet azonosítani az említettek közül (bár képek is vannak szép számmal a könyvben), és sokat megtudhatunk az állatok életéről, mert Emil Topercer meglehetősen alapos megfigyelő. Azt hiszem, hogy vannak helyek, ahol így érdemes merülni- kár várni a nagy találkozásokra, de sok apró furcsaságra csodálkozhatunk rá. Saját élményeimre hagyatkozva mondhatom, nagy élmény eljutni arra a pontra, hogy az ember eséllyel találja meg a polipok rejtekhelyét vagy a tengeri fűben megbúvó csikóhalat. A cseh szerző sokat ír arról, mennyi küszködött a fotózással- nos, ezt mi magunk is gyakran átéljük. Röviden szóba kerül a víz alatti fotózás alapjai mellett a búvárkodás maga, illetve a gyűjtögetés, a tengeri akváriumok berendezésw is. Ma már ezek a részek furcsának tűnhetnek, de ne feledjük, gyakrabban is juthatunk el a tengerhez és akár egészen egzotikus országokba is, ellentétben a régi idők búváraival. A könyv az aprólékos jellege miatt nem túl olvasmányos, nem falja az ember az írásban izgalmasnak mondható kalandokat. (Talán nekem is ezért tartott annyi ideig, míg igazán belekezdtem a Búvárportyák elolvasásába, pedig már évek óta a polcomon állt.) Szemléletformáló kiadványként viszont még most is kifejezetten ajánlható, hiszen azt sugallja, merüljünk nyitott szemmel, készüljünk fel arra, mi vár ránk a víz alatt, és ne sajnáljuk az időt a türelmes megfigyelésre.
Végül pedig egy kis apróság azzal kapcsolatban, mennyit változott a világ a könyv 1987-es kiadása óta. Álljon itt két adat, kommentár nélkül: fogyasztói ára 70 forint, Magyarországon forgalomba került 30,000 példányban.
Búvárportyák
Emil Topercer
1987
(átlag: 4.1) könnyű körülmények 
Sopron
