Elméleti búvárkodás
A búvárkodásrólAz utóbbi években több olyan búvárkönyv is megjelent, ami egyfajta áttekintést próbált nyújtani a búvárkodásról, de értelemszerűen nem valamelyik oktatási szervezet tananyagára támaszkodva.
A négy itt tárgyalt közül többről is jelentek már meg kritikák például Kollár K. Attila tollából a Búvárinfóban. ő gyakorló, tapasztalt oktatóként sok hiányosságra rá is mutatott, én viszont valamelyest más közelítésből vizsgáltam a könyveket. Véleményem szerint két alapvető cél jöhet szóba, ha valaki ilyen könyvet vásárol: vagy egy nem búvár ismerősnek szeretne egy látványos, szép könyvvel kedveskedni, hogy az megismerkedhessen a búvárkodás világával, vagy pedig a már végzett búvár szeretne valamennyi többletinformációhoz, plusz tudáshoz jutni. Felvetődhet a kérdés, érdemes-e egyáltalán búvárkönyvet olvasni, hiszen a búvárkodást mindenképpen a gyakorlatban lehet megtanulni, és a merülés élménye is csak átélve az igazi. Nos, azt hiszem, a legtöbb emberhez hasonlóan én sem azért veszek ilyen könyvet a kezembe, mert helyettesíteni szeretném az olvasással a búvárkodást. Ám én is azok közé a kevésbé szerencsések közé tartozom, akiknek nem élete része a merülés minden nap valami szép és izgalmas helyen. Persze azért nem minden könyv képes ugyanazt nyújtani, mint az az alábbiakból kiderülhet.Az első, kedvcsinálási célnak szerintem leginkább az Alan Mountain által jegyzett Búvárok kézikönyve felel meg. Kifejezetten szép, igényes kötetről van szó, amit bárki szívesen olvasgat. Alapismeretek szerepelnek benne a felszerelésről, élettani kérdésekről, és aránylag szűkszavúan szól a búvárok gyakorlati képzéséről (nagyon helyesen, ez maradjon csak meg a búvártanfolyam feladatának), bevezető jelleggel pedig többek között ír a különféle specialitásokról is. A tárgyalt könyvek közül messze a legnagyobb terjedelemben tér ki a tengeri élővilágra, amit a tanfolyamokhoz kapott könyvek általában elhanyagolnak, pedig legtöbbünk elsősorban az ezekkel való találkozás kedvéért merül. Ez az a fejezet mellesleg, ami a végzett búvár számára is érdekes lehet, hiszen igen gyorsan eljön az az idő, amikor már nem elég az, hogy látunk valamit, egyre kíváncsibb lesz az ember arra, pontosan mit is láttunk. A könyvre jellemző, hogy nem szerepelnek benne riasztó képletek, és ebből a könyvből búvárkodni senki nem fog megtanulni. A szép képek, a bárki számára érthetően megfogalmazott
ismeretek viszont alkalmasak arra, hogy valakinek igazán kedvet csináljanak egy tanfolyamhoz. Vélhetően ez volt a szerzők célja is, és ennek a könyv maradéktalanul meg is felel. Az árát viszont alaposan felsrófolták, nem biztos, hogy ilyen összeget könnyű szívvel ad ki bárki egy könyvért. (Alan Mountain: Búvárok kézikönyve, Park Kiadó, 2001, 5900 Ft.)
Rudolf B. Holzapfel könyve, a Búvárkodás viszont éppen ellenkező szemléletet tükröz. Miután átlapoztam, rájöttem, mire jó elsősorban ez a könyv. Ha valakinek a családjában olyan kiskorú van, aki mindenáron merülni szeretne, ám a szülő valamiért még késleltetni akarja a tanfolyamot, akkor ezt a könyvet kell a gyerek kezébe nyomnia, azzal a felkiáltással, hogy a tanfolyam előtt mindent be kell biflázni, ami ott van. Nos, a könyv számtalan fizikai számítása, képlete, ábrája még a leginkább vízimádóakat is meg fogja rettenteni, ebben biztos vagyok. Gyanítom, nem sok más búvárkönyv van, ahol szerepel egy kompresszor sematikus ábrája, és a szerző sok, specialitásként eladott tanfolyam (például magashegyi vagy nitrox) anyagát is elintézi egy-két oldalon, pár képlettel. Mindez azért talán túlzás, de kétségtelennek tűnik a számomra, hogy a fizikai, élettani részben minden végzett búvár talál magának pár érdekességet. Viszont a búvárképzésről szóló rész enyhén szólva is különös. Olyan képekkel illusztrálnak víz alatti gyakorlatokat, ahol a búvár egy szál fürdőruhában, mellény nélkül merül egy olyan készülékkel, melyen a reduktoron nem hogy oktopusz, de még csak nyomásmérő sincs. (Az érdekes hibák közé tartozik az is, amikor bizonyos képsorozatokban a búváron néha van, néha nincs ólomöv.) Én őszintén remélem, hogy kevés helyen tartanak már tanfolyamot ilyen felszerelésekkel. Olyan benyomása van az embernek, mint ha egy régebbi könyv magját megtartva dúsították volna fel pár, aktuálisabbnak szánt bekezdéssel a kötetet. Rendben van, hogy Dalton törvénye nem változik, de sok minden más igen. Tehát ezt a könyvet szerintem tanfolyamot végzett búvároknak is csak némi fenntartással szabad olvasnia. A könyv megjelenése sem igazán vonzó, kis képei, száraz stílusa miatt pedig szintén kiválóan betölti a fent már említett kiábrándító
szerepet. Igaz, ehhez mérten viszont egyáltalán nem is drága, messze a legolcsóbb a magyar nyelven elérhető búvárkönyvek közül. (Rudolf B. Holzapfel: Búvárkodás, Cser Kiadó, 2003, 1498 Ft.)
A Könnyűbúvárkodás című könyv Jack Jackson munkája. Azt hiszem, ez a könyv egy kicsit légüres térben mozog, mert igazán semelyik célnak sem felel meg a bevezetőben vázoltak közül. Igyekeznek közérthetően fogalmazni, ám néhány súlyos hiba is belekerült a magyar fordításba, és a könyv pár állítását sem ártott volna talán lektorálni. Végzett búvárok számára túl sok új ismeretet már csak azért sem hordozhat, mert alig 96 oldalra nehéz sok információt bezsúfolni, főleg úgy, hogy a terjedelem nagy részét szép, de nem túl sokat mondó képekkel töltik ki. A felszínen mosolygó vagy kecsesen úszó búvárok látványa talán érdekes lehet annak, aki tanfolyam előtt áll, viszont a könyv anyaga, ahol mentési és újjáélesztési ismeretekre bőven van hely, míg a teljesen kezdőket talán jobban érdeklő élővilágról szinte egyáltalán nem írnak, nem a zöldfülűeket célozza. Ráadásul igencsak borsos ára van tartalmához képest az egyébként szép könyvnek. Kár, hogy képeskönyvként nem állja meg a helyét, ahhoz túl sok benne a szöveg.
(Jack Jackson: Könnyűbúvárkodás, Totem Könyvkiadó, 2003, 3498 Ft.)
A Nagy búvárkönyv a legnagyobb terjedelmű és legtartalmasabb kiadvány az összes közül. Francia szerzői, Jean-Michel Oyhenart és Patrick Mioulane tényleg alapos munkát végeztek, a képekkel bőven illusztrált kiadvány bármelyik búvár polcán helyet kaphat. Természetesen túl kell lépni azon, hogy a szerzők időnként kissé túlzásokba esnek a francia búvárok és felfedezők szerepének méltatásakor, és sajnos a könyv tipográfiája sem olyan színvonalú, mint mondjuk a Búvárok kézikönyvéé. Emellett számomra -
persze ez csak személyes vélemény - a könnyednek szánt, de a magyar fordításban inkább erőltetten humorkodónak tűnő stílus sem igazán szimpatikus. Szerencsére a könyv tartalmát illetően elsősorban nem a viccelődés a jellemző, rengeteg hasznos ismeretet szerezhet belőle minden búvár. Fizika, élettan, merülési ismeretek, specialitások - minden helyt kapott itt, amire egy gyors tempójú tanfolyamon nem jut idő, vagy netán ilyen alapossággal eleve nem is szerepel a tananyagban. Elég arra gondolni, hogy az amerikai rendszerek tankönyvei például mennyire óvatosan kezelik a balesetekről, betegségekről szóló témákat, teljes egészében kihagyják a mentési vagy felszíni segítségnyújtási ismereteket (azzal a jelszóval, hogy ez külön specialitás), a fizikai alapismeretekhez kapcsolódó elriasztó képleteket pedig nem tanítják. Ezekről ez a könyv viszont részletesen szól. Persze bárki ellent mondhatna, miszerint az alaptanfolyamot végzett búvárt csak megzavarják a veszélyhelyzetek kezeléséről vagy újraélesztésről szóló részek, de szerintem a baleset nem kerüli el automatikusan az Open water végzettségű búvárokat csak azért, mert nekik senki nem tanítja a vészhelyzetben való cselekvést. A tanfolyamot nem pótolja egy ilyen könyv, de jó fellapozni, olvasgatni a Nagy búvárkönyvet, ami ismereteink átismételésére is alkalmas. Mindenképpen kiemelendő, hogy a könyv kitér a gyakran hanyagolt edzés és folyamatos gyakorlás hangúlyozására is. Ára aránylag magas, de a tartalomhoz mérten méltányosnak mondható.(Jean-Michel Oyhenart, Patrick Mioulane: Nagy búvárkönyv, Aréna 2000 Kiadó, 2004, 5980 Ft)
Gonda Rudolf
(átlag: 3.5) átlagos nehézségű 
Budapest
