Könyvajánló: Kék Adria
EgyébA két világháború között született, nagyon olvasmányos mű a hozzánk legközelebb álló tengerről szól.
Az Adriáról szinte minden búvárnak vannak élményei, emlékei. Vannak, akik igazi szerelmesei az adriai búvárkodásnak, mások csak a kezdetekben fordultak meg ott, később inkább a trópusi tengereket favorizálták, mégis, még közülük is gyakran vissza tudják idézni az első polipot, csikóhalat vagy kőhalat, amit a horvát partszakaszon láttak. A városnézések alkalmával eszünkbe jutnak a történelemórán tanultak, és szinte mindenkinek beugrik, hogy Rijeka városát milyen sokáig emlegették Fiume néven.Ám ez ma már csak a távoli múltba vesző emlék. A független Horvátország őrzi a régi idők tanúit, de tudjuk jól, az Adria csak a lélekben a mi tengerünk. Pedig igencsak élénk kapcsolata volt a magyaroknak ezekkel a vizekkel, többek között az első magyar tengerkutatók számára is ez volt a kézenfekvő helyszín a munka elkezdéséhez. A tengerkutatás ugyanis nem Hans Hass és Jacques-Yves Cousteau légzőkészülékes kísérleteivel kezdődött, hanem sokkal korábban, és amikor más volt a politikai helyzet, a magyar tudósok is szabadabban mozoghattak az Adrián.
A Kék Adria alaphangulata is nosztalgikus, hiszen a szerző, Leidenfrost Gyula egyike volt az ott kalandozó tengerkutatóknak. Ám nagy különbség, hogy ő nem csak könyvekből hallott a "régi világról", átélte a változásokat, a határvonalak vándorlását. Az 1885 és 1967 között élt szakember megélte az első és második világháborút is, tanúja lehetett azoknak az óriási változásoknak, amelyek Közép-Európában és Magyarországon történtek. Neki még fájdalmasan közeli emlék volt a barangolás az adriai szigetek közt, amelynek esélye elveszett. Nem hibáztatható tehát azért, hogy többször emlékszik vissza keseregve azokra az időkre. Ám ezzel együtt finom humorral átszőtt könyvet írt, amiben a harmincas évek második felének ismereteiről is jó képet kapunk.
Persze mindezt beleszőve az anekdotákba. Gyakran feltűnő szereplő például Veprinác, a nagyotmondó hajóskapitány és csempész, akinek babonáit és mondáit élvezettel cáfolja a tudós. Képzeletbeli körutazásra is elvisz a szerző minket az Adrián, Velencéből indulva egészen Montenegróig "hajózunk", miközben mesél a látnivalókról és történelmi emlékekről. Mi pedig rácsodálkozhatunk, hogy az új országok új neveket is hoztak magukkal: Veglia ma Krk, Castelmuschio Omisalj, Portoré Kraljevica, Castelnuovo Herceg Novi, és így tovább... Miközben azt hittem, az Adria új, számomra még nem ismert arcáról olvasok, kiderült, hogy az emlegetett helyek közül nem egyet többször is felkerestem már. Így aztán ebben a fejezetben oda-vissza lapozgattam, amikor egy ismeretlenül hangzó névről kiderült, mit takar, és próbáltam beazonosítani amiről ír.
A szerző aztán beavat minket a tengeribetegség titkaiba, mesél a sporthajózásról, a tengerkutatásról, ír különféle állatokról, azok halászatáról is. Igyekszik naprakész lenni amiben csak lehet, igencsak hasznos információforrása lehetett ez a könyv a korabeli tengerrajongóknak, természetesen néhány ma már furcsának tűnő vélekedéssel együtt, például az emberevő cápákról vagy a delfinvadászatról. Leidenfrost mindenesetre többször bizonyítékát adja éleslátásának: amikor az egyre nagyobb mértéket öltő cápavadászatról ír, megjegyzi, ha így folytatódik, még védelemre szorulnak a ragadozók. Kicsit ijesztő belegondolni abba most, hogy ha már akkor, nyolc évtizede voltak tudósok akik előre látták, és mégsem változott semmi, vajon mi esélyünk van megvédeni a veszélyeztetett fajokat?...
A kérdés persze költői, és majd csak az idő döntheti el, mennyire leszünk eredményesek ezen a téren. Ám tény, hogy minden tudás közelebb vihet minket a célhoz, és még ebből a régi kötetből is van mit tanulni. Ráadásul a Kék Adria igazán nagy értéke az, hogy képes egy tengerimádó szemén át láttatni ezt a tengert, amihez sokunkat emlék fűz.
Kék Adria
Leidenfrost Gyula
1936
(átlag: 3.5) nehéz körülmények 
Budapest
