Először is érdemes felidézni az egész antarktiszi csata hátterét. Az alapvető konfliktus arról szól, hogy a Nemzetközi bálnavadászati tanács (IWC) 1986 óta tiltja a kereskedelmi célú bálnavadászatot, de a japánok, megtalálva a szabályozás kiskapuját, "tudományos céllal" bálnák százait lövik ki minden évben. A "kutatások" viszont csak arra szorítkoznak, hogy a megölt bálnák teteméből mintát vesznek a forma kedvéért, aztán beindul a feldolgozó-üzemként dolgozó hajó gyakorlott személyzete, és eladásra szánt termékeket készítenek a bálnahúsból. Ez az alig álcázott kereskedelmi célú bálnavadászat sokakat felháborít a világban, mi, búvárok pedig amúgy is érzékenyek vagyunk a veszélyeztetett tengeri élőlények értelmetlen pusztítására, így a megítélése ennek a tevékenységnek egyértelmű. Ráadásul Japán inkább csak szórja a pénzt erre a szerintük hagyományos tevékenységre, mert a nem különösebben jó ízű bálnahús korántsem népszerű étel. Nagy kérdés ezek után, hogy mi értelme van egyáltalán erőltetni ezt a dolgot, ami súlyosan rombolja az ország nemzetközi megítélését, és igazán talán csak a radikálisak dacos ragaszkodása tartja életben.

A bálnavadászat ellenzői egyrészt nemzetközi fórumokon lobbiznak, szeretnék elérni a tudományos célú bálnavadászat betiltását, hogy ne lehessen ennek leple alatt százával bálnákat ölni. Japánban is igyekeznek meggyőzni az embereket arról, hogy maga a lakosság is mondjon nemet a keveseknek fontos bálnavadászatra. Végül, de nem utolsósorban, bizonyos csoportok, radikális környezetvédő szervezetek az Antarktisz közelébe mennek, hogy közvetlenül a helyszínen akadályozzák a bálnavadászokat. A Greenpeace vált először ismertté, ők nagy hajóval kampányoltak és kisebb csónakjaikkal a szigonyozó hajók előtt cikázva próbálták védeni a bálnákat. Az utóbbi évek viszont egyértelműen az agresszívabbnak tartott Sea Shepherd tevékenységéről szóltak.

A magyar aktivistának, Kristóf Veronikának hála sokan pillanthattak bele honlapunkon és más magyar magazinokban, tévéműsorokban is a Sea Shepherd tevékenységébe. Évekkel ezelőtt, amikor mind a két környezetvédő szervezet jelen volt az Antarktisznál, a kívülállók számára meglepő acsarkodás volt közöttük, pedig a Sea Shepherdet vezető Paul Watson maga is Greenpeace alapító. A nyilatkozatháború szinte nagyobb teret kapott, mint a bálnavadászok elleni küzdelem. Watson elsősorban pénzgyűjtésben jeleskedő szerveznek titulálta a Greenpeace-t, és azt is hangoztatta, a Sea Shepherd nem tévéstábokat, hanem harcos aktivistákat visz a hajóin, akik valóban eredményesen akadályozzák a japánokat, bálnák százait mentve meg ezzel.

Ez a felállás viszont két éve megváltozott. A Greenpeace azóta nincs jelen az Antarktisznál, a bálnák érdekében kifejtett tevékenységükről nem nagyon hallani, de adománygyűjtőként továbbra is eredményesek. A Sea Shepherd pedig újra és újra elmegy az Antarktiszhoz, de mostanában mégiscsak tudnak helyet szorítani a tévéstáboknak: a csatározásokról szóló Whale Wars nevű sorozat az Animal Planet csatorna egyik legnagyobb slágere. Paul Watson gyakori szereplő a médiában, és míg sokan a környezetvédelem valóban tettrekész hőseként tekintenek rá, a japánok csak ökoterroristaként emlegetik. Nem is kerülhette el a sorsát a Sea Shepherd, az egész világon népszerű South Park rajzfilmsorozat is szentelt egy szokásos módon gúnyos epizódot a tevékenységüknek.

Az írás a következő lapon folytatódik!