Búvármisszió az emberevők földjén
Utazási élmények3/3. oldal
A délutáni merülések után valaki felveti a kérdést: olyan igazi nagyhalakat nem lehet itt látni? Peti sejtelmesen mosolyogva közli: holnap hozd a nagylátó-szögűt! Másnap a reggelinél izgatott susmusolást veszek észre a többieken.
-Láttad már az információs táblán a kiírást?- kérdezik többen. Manta point - ez van mára előjegyezve délelőttre. Hmm, vajon takarja a név a látványt? Mindenki felcsigázva pakol a csónakba és kisvártatva elindulunk.
 |
|
Manta point
|
-Húzódj le! - mutogatja, és már ott is a következő.
Minden irányból érkeznek a manták, ki fehér hasú, ki pedig totál fekete. Átmérőjük úgy jó négy-öt méter lehet; teljesen beborítják az "eget". Számuk nyolc és tíz között változik, kecsesen kanyarodnak a búvár fölé, hagyva, hogy a kilélegzett buborék jakuzziként gurgulázzon hasukon. Az élmény földöntúli, tényleg leírhatatlan. Azonban a komputer csipogása jelzi, hogy itt a vége. Hiába, nem akarok felmenni, de hetven perc után lassan vákumot szívok a palackba. Felérve aztán kollektív döntés születik: még egy merülés itt.
Előtte ebéd a lakatlan szigeten, kis pihenővel vegyítve. Alig fogy el az ebéd, már mindenki felszerelve ül a csónakban, hogy a második felvonás minden másodpercét kiélvezhesse. Csak a merülés után döbbenünk rá, hogy ebből kettő is kevés. Azonban a show folytatódik, másnapra ismét egy igazi csemege van betervezve: két második világháborús amerikai repülőgép-roncs vár megmerülésre.
 |
|
Úton a merülésre
|
És tényleg: a szigetek közötti szűkületek kanyargó folyót hoztak létre tengervízből, mangrove erdőkkel szegélyezve a partszakaszt. Az áramlat tehát garantált, ha dagály tetőzése után indulunk, pont a nyílt vízre visz ki minket. Csobbanás után mindjárt egy meder-oldali barlangban kötünk ki, smaragdszínű kövekkel a felszínén.
Kicsit elidőzünk, majd folytatjuk utunkat az áramlattal együtt. Olyan az egész, mintha moziban ülnénk. Mi szinte mozdulatlanul figyeljük, ahogy elsuhan mellettünk a táj, magával húzva az állatokat. Cápák, barrakudák, mindenféle nyílt vízi halak jönnek szembe, mi pedig csak sodródunk az áramlattal, míg levegőkészletünk végére érünk.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
Éjfél felé aztán elcsendesedik a tábor, Bogyó kutya, a telep házörzője is oldalára dől, így hát ideje nekünk is álomra hajtani a fejünket. Nehezen jön álom a szememre, állandóan egy Louis Amstrong szám ismétlődik a fejemben: "What a wonderful World ".
Reggel aztán Peti szomorú bejelentést tesz: az idő lejárt, az utolsó merülőnap jön. Két gyönyörű reef-hez megyünk és -bár erős az áramlat- gyönyörű korallkertekben gyönyörködünk. Teknősök, napóleonhal, makrélák, languszták, két szirti cápa: mintha mindenki a mi búcsúztatásunkra sereglett volna össze.
A csónakban már mindenki szótlanul ücsörög, kimondatlanul is ugyanarra gondolunk: a lámpák kialudtak, legördült a függöny, az előadásnak vége. Ilyen gyorsan talán még soha nem röppent el két hét. Ez a hely tényleg paradicsomi, és külön büszkeséggel tölt ez az a tény, hogy mindezt -az otthontól távol- magyar barátaink tették azzá!
Halász Károly (KARLO)
www.buvarkodas.hu
www.divex.hu
(átlag: 5) könnyű körülmények 
Budapest
