Búvármisszió az emberevők földjén
Utazási élmények2/3. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A hat órai kelést nemcsak a beszűrődő napsugarak erős fénynyalábjai biztosítják, de a fekete kakadu ilyenkor kezdi rikácsoló hangján tudatni, hogy megérkezett és innentől övé az egész hikori-dió fa. Éledezik a bázis, a sziget túloldaláról előszivárognak lassan a dolgozók is. Többségük pápua a szomszéd szigetről, mely úgy 5-6 kilométerre fekszik tőlünk. A szépnek cseppet sem nevezhető emberek nagyon pici termetűek és nagyrészük írástudatlan.
Munkatempójuk nem emeli őket a sztahanovista mozgalom élharcosai közé, de rendkívül kedves, segítőkész és mindig mosolygós emberkék. Vannak néhányan indonézek is, ez egy -esztétikailag- sokkal tetszetősebb kinézetű nép, későbbi barátom, Respi is közéjük tartozik.
 |
|
Vízesés a szigeten
|
Függőleges falán szétporlad a víz, és az apró cseppek alul kicsi tavacskává állnak újra össze. Keresztben néhány, több száz éve kidőlt óriás fatörzs, mely az állandó vízesőtől időközben megkövesedett. Meseszerű az egész, s hogy teljes legyen a kép, a vízfüggöny mögött kis barlangocska tátong. Mindenki idesiet, hogy párjával néhány romantikus, "tarzani" pillanatot eltölthessen az üregben. Kifelé aztán senki nem akar jönni, de Respi (a túravezető) többszöri felhívására lassan elindulunk visszafelé.
Az esőerdőben kanyargó ösvény kijelöli a hazavezető utat, így mindenki ismét egy felejthetetlen élménnyel gazdagodva foglalja el helyét a csónakban.
A délutáni merülések is csodálatosak, naplemente előtt pedig úgy 100 méterre tőlünk még egy púposbálna háta is feltűnik a felszínen. Kétszer vesz levegőt, de mire utolérnénk, ő már messze jár. Peti szerint február környékén gyakoriak a bálnák errefelé, néhány hónapos borjaikkal -hosszú vándorlásuk során- gyakran pihennek meg a szigetek közötti öblökben.
Reggel ismét korán kelünk, a mai nap megint érdekes kalanddal indul. Egy órányi hajókázás után egy csodálatos öblöcskére leszünk figyelmesek, de az öböl nem minden. Átellenes oldalán hatalmas barlang bejárata tátong, itt le is parkolunk. Igen a BBC filmekben gyakran látott denevérbarlangnál vagyunk, ahol több százezer kis emlős él.
 |
|
Barlangi meglepetés
|
-Igen, ez a guanó szaga!- ami közel 40 méter magas dombot alkot, ezen megyünk befelé. A lámpafény holdudvarában -mint megannyi apró csillagocska- tükröződik vissza a több ezer szempár. Többen visszafordulnak, de Respivel mi beljebb megyünk. Iszonyú pára és meleg van oda bent, Respi azt mondja, gyakran látni, ahogy a barlang mennyezetén vadászó piton el-elkap egy-egy denevért. Ilyet nem látunk, viszont nem messze tőlünk egy hasadékból csörgőkígyóhoz hasonló figyelmeztető hangja töri meg a denevérszárnyak tompa surrogását. Ideje indulni, szól vezetőnk, így kifelé vesszük az irányt. Azonban a meglepetések sora még nem ért véget.
Néhány száz méterre a barlang bejáratától egy szikla-üregben emberi koponyákat fedezünk fel.
- Ez egy egykori pápua temetkezési hely volt- világosít fel bennünket Peti. Közelebb érve látszik, hogy más emberi csontok is hevernek ott és persze különböző használati tárgyak, melyek az elhunytat voltak hivatottak kísérni a túlvilágra. Néhány fotó után indulunk vissza, de az élmény ismét örök marad.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.4) nehéz körülmények 
Budapest
