Búvárverda: Fiat Bravo

1/2. oldal

Az olasz cég kompakt kategóriás tipusát, a Bravo friss változatát vettük szemügyre, búvárautó vagy sem?

Eheti tesztalanyunk a Fiat Bravo 1.6 Multijet 120 lóerős változata. Autónk a már több alkalommal vizsgált 4,3 méter hosszúságú kategóriába sorolható, van tehát hasonlítási alap. Az első benyomás természetesen a külcsín, nekem személy szerint nagyon tetszik az új Bravo formája. Kicsit egyszerűnek tartottam a fehér színt, de végül egész jól megbarátkoztam vele. Belülről viszont a fekete-piros színvilággal megdobott sport felszerelés egyértelműen már az első perctől elvarázsolt, eszement vonzó, a dízel motor nyomatékos, hatfokozatú váltó, mi kell még? Talán egy teszt arról, hogy praktikus is vagy csak szép?!

Csapjunk is bele, nézzük mennyiben alkalmas egy vagy több búvár számára?

Felszerelés a csomagtérben szűkösen

A pakolhatóság vizsgálatához továbbra is az itthon legnépszerűbb 15 literes acél palackot, és egy Aqualung Classic, azaz közepes méretű megtömött búvártáskát használunk mértékegységként.

A Fiat Bravo konkrétan 434 centiméter hosszú és 180 centiméter széles, amivel hozza a ketegória átlagot, a csomagtartó mérete gyári adatok szerint 400 liter, ami akár elég is lehet számunkra. Hozzáférhetősége picit fura, a dizájgnerek simán beáldoztak mindenféle praktikumot, csak hogy szebb legyen a járgány, úgyhogy a csomagtartó ajtó nyitása- ne szépítsük, béna. Nincs semmi ahol meg lehetne fogni, embléma-gomb megnyomása után a pár milimétert elemelkedett peremet kell újbeggyel megcsípni és így felemelni az (esetleg sáros, koszos) ajtót. Kitárulva a csomagtér ránézésre átlagos, de belerakva a 15 literes palackot kiderül, rövid.
Annyira, hogy a palack el sem fér hosszában, csak keresztben, ezért kihasználhatóság távol áll az optimálistól. Nem sok, de hiányzik a hosszúságból az a pár centi, ami a többi, már tesztelt ilyen méretű járműben megvolt, emellett a perem is elég magasan van, tovább nehezítve a pakolást. A csomagteret növelhetjük ha alánézünk az alját takaró szövetnek, a pótkerék helye ugyanis rekesszé van alakítva, eredeti funkcióját (mármint hogy pótkerék) pedig egy defektjavító kompresszor látja el. Hogy költség- vagy helytakarékossági indokok vezették a tervezőt erre a fura lépésre nem tudom, mindenesetre ahogy a kép mutatja a rekeszt kivéve ide simán befért volna egy pótkerék.
Egyébként más jó tulajdonságot sem tudok felhozni a csomagtartó mentségére, nincs hasznos ötlet mint mondjuk szatyortartó fül, 12 voltos csatlakozó (rendelhető utólag), vagy más kellemes meglepetés, ez a szekció nem sok figyelmet kapott a tervezéskor. Mentségére legyen szólva, a hátsó üléssor osztva, és vízszintes síkba dönthető, úgyhogy kalaptartó kivétele után azért kapunk egy tisztességes rakodóteret ha úgy alakul.

Guszta belső

Visszatérve a Fiat Bravo érzelmi részére, ez az autó igazán szépre sikerült, látszik hogy komoly tervező munka van benne. Szép, íves vonalak, dögös orr, felhúzott oldalvonalak, sötétített ablakok, belül pedig a már megénekelt fekete-piros színvilág krómozott elemekkel. Karbonimitáló műszerfalborítás alatt krómozott csövekben a műszerek, amelyek kellemes narancsszín műszervilágítássa valóban inspiráló. Jó fogású bőr kormány, kényelmes ülések sokféle állítási lehetőséggel, kétzónás klíma, tempomat - mindez igazán jól jöhet egy-egy hosszabb adriai úton is. Nem is folytatom, a belső tér remek. Kopogós műanyagot elvétve igaz, de találunk, a formák viszont kellemesek. Érdekesnek találtam a kanyarfényszóró pótlást, elforduláskor a megfelelő oldali ködlámpa felkapcsolódik, így megvilágítva a területet. Ötletes és egyszerű megoldás.

182 centimmel magam mögött is elfértem, bár összességében mégis valahogy nem tudtam teljesen méretre szabni az autót. Tetszett, hogy a hátsó utasokra is gondoltak, szellőzőt és pohártartós könyöklőt kaptak az odaszoruló utitársak.

Az írás a következõ lapon folytatódik!

Búvárverda: Fiat Bravo

Merülőhelyek

El Fanadir

Vas-Búvár Búváriskola