Cápafrász az Adrián
Adria2/2. oldal
Az Adriai-tenger leggyakoribb közepes, illetve nagyméretű cápafaja a kékcápa (Prionace glauca). Bizonyított tény, hogy a mediterrán kékcápák egyik legfontosabb szaporodó területe a dél adriai térség. Ezek a gyönyörű 2-3 méteres hosszúságúra megnövő cápák a nyílt tenger lakói. Minimális az esélye annak, hogy fürdőzők , vagy búvárok találkozzanak velük, mivel távol élnek a partoktól. Angol kutatók jegyezték fel, hogy július végén és augusztusban a Kornati szigetcsoporttól 15 -20 tengeri mérföldre nyugatra, viszonylag gyakrabban észlelhetők. Nyáron a szardíniarajokat követve vándorolnak északra, az adriai térségben.
A felsorolt négy nagytestű cápafaj mellett még időnként a szintén a heringcápa alakúak rendjébe (Lamniformes) tartozó homoki tigriscápa (Carcharias taurus), és a partoktól távol vadászgató rókacápa (Alopias vulpinus) fordulhat elő az Adriai-tengeren. Évek telhetnek el azonban úgy, hogy egyetlen példányukat sem azonosítják az Adrián. Az Adriai-tenger horvátországi partszakaszán az elmúlt száz év alatt összesen négy cápatámadást regisztráltak. (Forrás: International Shark Attack File, Natural History Museum of Florida.) Mind a négy halálos eredménnyel végződött. Az utolsó cápatámadás 1972-ben, valamivel több, mint 35 évvel ezelőtt történt. Az összes adriai cápatámadás a nagy fehér számlájára írható. A négy áldozat közül három fürdőző, egy pedig búvár volt.
Annak ellenére, hogy az elmúlt három évtizedben jelentősen megnőtt a horvát partszakasz turista forgalma, több cápatámadás már nem történt. Ez a körülmény azzal függ össze, hogy jelentősen lecsökkent az adriai vizekre vándorló kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) mennyisége, amely a mediterrán nagy fehércápák legfontosabb táplálékát adja. Egykor a Kvarner-öböl és az Isztriai-félsziget környéke volt a nagy fehércápák egyik legfontosabb gyülekező helye a Földközi-tenger térségében. (A "fiumei cápa" dédszüleink korában a bulvársajtó kedvenc, nyári örökzöld témája volt.)
Az általános tévhit szerint (amelyet a legutóbbi, a montenegrói cápa felbukkanásáról szóló tudósítások is megemlítenek) a nagy fehér a hajókat követve úszik be az Adriára, a fedélzetről vízbedobott hulladékra várva. Ebből a legendából hasonlóan a cápákkal kapcsolatos egyéb téves sztereotípiákhoz) azonban egy szó sem igaz. A cápák táplálkozása nagy mértékben specializálódott, és a nagy fehér sem mindenevő. Augusztus és szeptember hónapban a legnagyobb az esélye egy-egy magányos példány felbukkanásának, amikor a tonhalak az észak adriai térség felé vonulnak, és azokat követve úsznak fel egészen a Trieszti-öbölig.
Ma már azonban ez (sajnos) a legnagyobb ritkaságok közé tartozik az Adriai-tengeren. Ennek ellenére, a fürdőzőkre semmilyen veszélyt sem jelentő kék és heringcápákat ugyanúgy kíméletlenül irtják az Adrián, mint a roppant ritka nagy fehércápát.
Dr. Elter Tamás
PADI Instructor,
Az American Elasmobranch Society tagja,
MARINE LIFE Shark Projekt
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Szeged
