Cápafrász az Adrián
Adria1/2. oldal
Néhány napja kürtölték világgá a hírügynökségek, hogy a montenegrói partoknál nagyméretű cápát észleltek.
Az 570 centiméter hosszú nagy fehércápa a legnagyobb, amit valaha az Adriai-tengerből kifogtak. |
Tekintsük át, melyek azok az Adriai tengerben bizonyítottan előforduló nagytestű cápafajok, amelyek mégoly ritka megpillantása is, általában komoly riadalmat szokott okozni.
E fajok legnagyobb részt a heringcápa (vagy makrélacápa) alakúak rendjébe (Lamniformes) sorolhatók. A heringcápa-félék a cápaalakúak (Selachiiformes) legfejlettebb csoportját alkotják számos figyelemre méltó, és csak erre a csoportra jellemző tulajdonsággal. (Közülük kerülnek ki a leggyorsabban úszó, és a leginteligensebb cápafajok, amelyek testhőmérsékletüket az emlősökhöz hasonlóan állandó jelleggel magasabban tudják tartani a külső vízhőmérsékletnél, és általában a helyi ökoszisztéma táplálékpiramisának csúcsán állnak.)
Az Adriai tengerben előforduló herigcápa félék a következők :
- Nagy fehércápa (Carcharodon carcharias)
- Heringcápa (Lamna nasus),
- Röviduszonyú makó (Isurus oxyrinchus)
Megjegyzendő, hogy e három faj csak nagyon ritkán észlelhető az Adriai-tengeren. Közülük relatíve a leggyakoribb a heringcápa, amely a szardíniarajok vándorlását követve szokott felúszni egészen az isztriai térségig.
Több év is eltelhet, amíg egy-egy nagy fehércápát sikerül azonosítani az adriai vizeken. Annak ellenére, hogy a cápaszakértők a mediterrán nagy fehércápa populációt a negyedik legnépesebb populációnak tartják, bizonyított tény, hogy az elmúlt száz évben a földközi-tengeri nagy fehércápák állománya 80 százalékkal csökkent, a túlhalászás és a környezetszennyezés miatt. Ezért ma már csupán nagyon ritka vendégek az Adrián. Utoljára 2005 augusztusában észleltek egy közepes méretű példányt, Pula környékén.
Ha a montenegrói hisztériához hasonló üldözés sikeres, kivétel nélkül valamelyik halászhajó fedélzetén agyonverve fejezik be életüket ezek az igen ritka állatok. Erre a sorsra jutott a 2003. június 26-án, Splittől észak-nyugatra kifogott 5 méter 70 centiméter hosszú idős nőstény is. Az észlelt esetek egy része a téves azonosításon alapul. A heringcápa, a röviduszonyú makó, és a fiatal nagy fehér külsejüket tekintve igen hasonlóak egymáshoz. Aki nem szakértő, könnyen összetévesztheti a felszín alatt úszó heringcápát a nagy fehérrel. Emiatt több, állítólagos adriai nagy fehér észlelést is fenntartással kell, hogy kezeljünk.
Az írás a következő lapon folytatódik!