»» ««

Ausztrál búvárok megtalálták a törpe tengeralattjárót

Külföld

64 év után azonosították a Sydney kikötőjét támadó japán M24-es búvárhajót.

Több mint 60 évvel a Sydney kikötője ellen intézett japán támadás után végre előkerült az elveszettnek hitt M24-es törpe tengeralattjáró. 2006. november 12-én ugyanis egy lelkes ausztrál búvárcsapat megtalálta azt a búvárhajót, amely részese volt az 1942. május 31-ei éjszakai akciónak. Az M24, az M22-es és az M27-es egységek társaságában vakmerő, de ezúttal végzetes küldetésre indult. A műveletben azonban mindhárom hajó elsüllyedt, személyzetük pedig hősi halált halt. Két hajóroncsot a támadás után nem sokkal kiemeltek, ám az M24-es rejtélyes körülmények között eltűnt.

A II. világháború menetében talán kevésbé ismert események egyike az ausztrál Sydney kikötője ellen intézett japán tengeralattjáró-támadás. A csendes-óceáni hadszíntéren, Pearl Harbor után, a császári haderő szinte akadálytalanul nyomult előre a Fülöp-szigetek és Indonézia térségében. Az ausztrál kontinens már a nyár elejére elérhető közelségbe került, éppen ezért az egyik lehetséges célpont Sydney kikötője lett. 1942. május 31-én a késő délutáni órákban a japán I-22-es óceáni tengeralattjáróról kibocsátották a HA-21-es (M22), az I-24-ről a HA-17-es (M24), az I-27-ről pedig a HA-14-es (M27 vagy 714) Type A törpe tengeralattjárókat. A személyzetek közül az M22-es veterán kapitánya, Keiu Matsuo hadnagy volt a legtapasztaltabb, aki részt vett az 1941. december 7-ei, Pearl Harbor elleni támadásban. A kétszemélyes, mindössze két torpedóval felszerelt Type A búvárhajók az este folyamán észrevétlenül megközelítették a kikötőt, ám ezután sorra felfedezték azokat. A lelepleződés után pedig sorsuk is végleg megpecsételődött. Elsőként az M27-est érte utol a végzete, ugyanis a Green Point és a Georges Head között úgy belegabalyodott a torpedóvédő hálóba, hogy a parancsnok éjjel 10 óra 35-kor az önmegsemmisítés mellett döntött. Ezután az M22-est is hamar felfedezték, amelyre meg egy ausztrál hadihajó nyitott tüzet. Végül június 1-jén reggel, a Taylors-öbölben kelepcébe került, ahonnan többé már nem volt menekvés. 7 óra 30 perc körül a legénység öngyilkosságot követett el, miközben a mélyvízi bombák következtében elsüllyedt a búvárhajó.

Egyedüli eredményt csak az M24-es legénysége könyvelhetett el. A törpe tengeralattjáró ugyanis május 31-én, este 9 óra 50-kor sikeresen megközelítette a kikötő bejáratát. Egy órával később azonban felfedezték az amerikai USS Chicago (CA-29) nevű hadihajóról, amely más ausztrál hajókkal együtt ágyútüzet zúdított az M24-re. A búvárhajó éjjel 12 óra 30-kor kilőtte mindkét torpedóját az USS Chicagóra, de az egyik célt tévesztett, és zátonyra futva felrobbant a Garden-sziget keleti oldalán. A másik azonban éppen a lehorgonyzott HMAS Kuttabul raktárhajó alatt robbant, amely a detonáció következtében elsüllyedt. Az ausztrál hajó fedélzetén 21 tengerész vesztette életét. Ezenkívül még a közelben horgonyzó holland K-IX-es tengeralattjáró is kisebb sérüléseket szenvedett. Ezt követően viszont már semmi biztosat nem lehet tudni az M24-ről, amely 64 évre nyomtalanul eltűnt, Katsuhisa Ban hadnaggyal és Maoru Ashibe navigátorral együtt. Feltehetőleg megpróbáltak visszajutni az óceáni tengeralattjáróra, de sohasem érkeztek meg. Az M24-es elsüllyedésének pontos időpontja is bizonytalan, de mindenképpen 1942. június 1-jén éjjel 2 órára becsülik a kutatók.

Összességében tehát sikertelennek tekinthető a támadás, ugyanis a műveletben mindhárom japán egység a legénységgel együtt odaveszett. Az okozott kár pedig nincs arányban a veszteséggel. Az akciót követő héten az elsüllyedt búvárhajók közül kettőt - az M22-est és az M27-est - megtaláltak és kiemeltek az ausztrálok. A személyzet földi maradványait elhamvasztották, majd a hamvakat katonai tiszteletadás után eljuttatták az illetékes japán hatóságoknak. A roncsokat az Ausztráliai Háborús Emlékmúzeumban és az Ausztrál Királyi Haditengerészet (RAN) emlékközpontjában állították ki mint háborús zsákmányt. 1975-ben e két tengeralattjáró darabjaiból egy teljes Type A modellt összeépítettek, mégpedig úgy, hogy ehhez felhasználták az M22-es elejét, valamint az M27-es középső, illetve hátsó részét. Napjainkban ezt az eredetiben pompázó felújított típust tekinthetik meg az Ausztráliába látogatók.

A HA-17-esnek (M24), a harmadik japán hajóegységnek azonban külön története van. A törpe tengeralattjáró 64 évre ugyanis a rejtélyek homályába burkolózott. Maradványai mind ez idáig nem kerültek elő. Végül 2006. november 12-én egy roncskutatással is foglalkozó lelkes csapat 60 méter mélyen megtalálta az elveszett M24-est. A búvárhajó a jobb oldalára dőlt, és már félig betemette a homok. A burkolat nélküli parancsnoki toronyba beakadva találtak egy nagyon réginek tűnő halászhálót. Az alsó, de még kilátszó részeket pedig majdnem teljesen beborították a korallok. Az M24-es első részén több sérülést is észrevettek, amelyek megközelítőleg 2 méter hosszúak voltak. A két torpedóvető cső is tisztán látszott, de már a veszélyes torpedók nélkül. A vízben eltöltött hosszú idő alatt a fémrészek alaposan elrozsdásodtak, csakúgy, mint a hajócsavarok.

A sikeres felfedezésről és azonosításról még a helyi sajtó is beszámolt. A búvárok egyebek mellett még az M24-es személyzetének (Katsuhisa Ban hadnagy és Mamoru Ashibe tengerész altiszt) maradványait is megtalálták. Erről szintén értesítették az illetékes hatóságokat. Végül pedig az ausztráliai japán konzultól is kaptak egy köszönőlevelet. Az M-24-est a történelmi hajóroncsok 1976-os nemzetközi törvénye alapján, 2006. november 25-én hivatalosan is felvették a hajóroncsok listájára. A hét búvár, Phil Hendrie, Alan Simon, Tony Hay, Paul Baggott, Dave Muir, Greg Kearns és Dave Arnold már 10-25 éves merülési múlttal rendelkezik. A legfiatalabb közülük 32 éves, a legidősebb 65 éves. Alan, Phil és Tony egyébként már több mint 20 éve, a többiek általában 5-10 éve űzik a "szakmát". "Civilben" azonban mindannyian mással foglalkoznak: Phil és Alan már nyugdíjas, de a többiek között van kőműves, víz-gáz szerelő, és Greg hitelintéző ügynök. A jó barátok többnyire csak a szabad hétvégéiken búvárkodnak a part közeli vizeken. Ehhez a legszükségesebb felszerelésekkel is rendelkeznek. Elsősorban a II. világháború emlékei iránt érdeklődnek, és merültek már Pápua Új-Guinea, a Vanuatu, a Salamon-, valamint a Fülöp-szigetek közelében is. A csapat korábban már a HMAS Kuttabult is megtalálta, és víz alatti videofelvételt készítettek róla. A továbbiakban a HMAS Sydney nevű hajót szeretnék megkeresni, amely 1941 végén tűnt el az ausztrál partok nyugati részén.

[ Háború Művészete ]
Kapcsolódó írásaink:


Merülőhelyek

Tiran, Woodhouse Reef

Egypt, Red Sea

1/2 db alapján:érdekes(átlag: 2.5) nehéz körülmények
max: 24m, látótáv: 10-25m , áramlás , driftes

napihajós megközelítésfal merülésnyílt vízi fajok korallos, trópusi élővilágteknős jelentős halraj nyílt vízben

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés