Gyalog a menyországba

2/2. oldal

A sziget északi részének a legnépszerűbb merülőhelyére is eljutottunk. Sardina del Norte rendkívül népszerű a helyi búvárok között is, mivel nincs szükség engedélyre az itteni merüléshez, és Spanyolországban a búvároknak nem kötelező bázissal merülniük. Így aztán több csapat spanyol búvár is merült rajtunk kívül az apró sardinai kikötőben. Elsőre ez is jelentéktelen helynek tűnt, de a korábbi tapasztalat miatt nem ítéltem a látszat alapján. Az mindenesetre pozitívuma volt, hogy egyszerűen, lépcsőn juthattunk a vízbe.

Odalenn pedig egy kényelmesen, könnyen merülhető és érdekes helynek bizonyult Sardina. Ezúttal üregbe bújva tűnt fel egy tengeri nyúl, de rajta kívül jött pár tintahal, trombitahal, és a sziklák közelében sok kisebb-nagyobb hal nézte érdeklődve, mit keresünk náluk. A merülés végén vezetőnk izgatottan mutatott egy tipikus sziluettre a homokban: angyalcápa! Nagyon óvatosan megpróbálta a homok alól kicsalogatni őkelmét, ám az nem reagált a zaklatásra. Második merülésünkön viszont a szintén a homok alatt rejtőző csillagvizsgáló halat sikerült megugrasztani, de fotózni szinte lehetetlen volt, ugyanis döbbenetes sebességgel és hatékonysággal ásta be magát újra. Sebaj, láttam a saját szememmel: azért ez is valami.

Egy éjszakai merülés is belefért a hétbe, Amadores strandján. A homokban gyalogoltunk be a vízbe, ahol szép számú kicsi és nagy tintahal bukkant elő, egyiküket még "meg is etette" a merülésvezető. Muréna és golden eel bukkant még fel, de a legérdekesebb mégis az a több száz arany gombostűfejként villogó szempár volt, ami a sziklákról nézett ránk. A nappal szinte láthatatlan, apró rákocskák éjszaka ugyanis megszállják a helyet, és a lámpák fényében szemük fantasztikusan csillog. Amire itt is kínosan ügyelni kellett, az a sünsereg volt, szerencsére a kifejezetten jó látás és nyugodt tenger a mi oldalunkon állt.

Hozzáteszem, alapvetően kedvezőek voltak a körülmények. A szolid hullámok mellett a júniusi 21-23 fokos vízhőfok gyakorlatilag állandó volt a merülések alatt. Nem nagyon van hőhatár, azaz a nyári Adriánál mindenképpen kellemesebb az itteni búvárkodás.

A merülések árai elfogadhatóak, itt is csomagra adnak elsősorban kedvezményt. De bázisról bázisra változnak a feltételek, van-e felár, illetve kínálnak-e hajós merülést -érdemes olyat keresni, akik hajóznak is, még változatosabbak lesznek a lehetőségek-, és vállalnak-e hoteltranszfert.

Az újabb kilenc merüléssel a hátam mögött a kép egyre teljesebb Gran Canariáról, ám még mindig vannak fehér foltok, például a híres roncsok Las Palmas partjainál még ismeretlenek a számomra. Kettős érzés van bennem, amikor az itteni búvárkodásra gondolok. Voltak remek merüléseink, és a The Arch halserege tényleg megdöbbentően izgalmas élmény. Ám a parti merülés legkellemetlenebb formáinak széles tárházával rendelkező sziget nem mindig a szép oldalát mutatja meg a búvároknak. Ezt számításba kell venni, ha valaki itt szeretne merülni, mint ahogy azt is, hogy a hosszabb transzferek miatt a két merülés gyakorlatilag egész napos programot jelent.

Mivel a búvárbázis gondoskodott a fuvarozásunkról, nem volt probléma, hogy szállásunk, a Nido del Aguila egészen messze volt a tengerparttól, a bázistól. Első látásra ez a hely is kétséges színvonalúnak tűnt, ám később kiderült, hogy baráti ára mellett csendes, tiszta (a napi takarítás mellett el is mosogattak az apartmanban!), és jól felszerelt: még egy olcsó kis vegyesbolt is volt a recepció mellett. Távol a város forgatagától, nyugodt, kellemes körülmények között pihenhettünk a merülések után, szóval alapvetően elégedettek voltunk.

Mellesleg a felszínen is tartogatott újdonságot a sziget, nekünk most a főváros, Las Palmas forgata és Puerto de Mogan bájos halászfaluja közötti kontraszt jelentett új élményt. A kérdés pedig továbbra is ugyanaz a szigettel kapcsolatban: turistagyár vagy minden szélsőséget felvonultató miniatűr kontinens? Azt hiszem, ez is, az is. Gran Canarián megvan a lehetőség arra, hogy az utazást bármilyen irányba elvigyük, a féktelen bulizástól a hegyvidék csendes magányába burkolózásig. Esetleg nem akármilyen alternatívaként hódolhatunk szinte egész idő alatt a búvárkodásnak is. Feltéve, hogy nem érezzük lealacsonyítónak a négykézláb mászkálást...

Gonda Rudolf

Kapcsolódó képtár: Gran Canaria június