Bali Bali!!
Utazási élmények2/4. oldal
Másnap bérelt autóval Lovinába mentünk. (Autóbérlés = 150.000 helyi pénz/nap, fejenként így csak 50 ezer rúpia volt, azaz kb. 1200-1300.-Ft) Indonéziában baloldali közlekedés van és töménytelen mennyiségű kismotoros. Elképesztő motorosokat is láttunk, ablakokat, rönkfákat, csomaghegyeket cipelőket a hátsó kerék fölött. Minden irányból előznek, a közlekedési szabályokat úgy tűnt csak ajánlásnak veszik. Talán a piros lámpa volt az egyetlen, amit tényleg betartottak. Ha letérsz a forgalmas főútról, élvezetes, hamisítatlan balinéz, és többnyire szegény és megkapó kis falvakon mehetsz keresztül a kerékpárút szélességű aszfaltúton. Néha völgybe lemenő folyómedrek által keresztezett (nem fordítva!) útszakaszokon. Nem kis bátorság kell az ottani vezetéshez, de utitársnőm profi sofőrnek bizonyult, bár néha én káromkodtam helyette a motorosok baklövései miatt. Újabb fészek (Rini Hotel), (180 ezer rúpia/nap), egy vadregényes kerttel, medencés, légkondis kis gyöngyszem szállás. Innen jártunk a Spice Dive-hoz, akik elvittek merülni Menjangan szigetre, a gyönyörű és limitált búváros merülőhelyre. (1 merülés 20 USD, benne oda-vissza 2-3 órás autótranszfer, 20-30 perces hajóút, ebéd, ital és helyi guide, + cuccunk mosása.) A szárazföldet itt még mangrove erdő keretezi, apályban vicces élénk, szinte világító kék apró rákocskákkal. Három merülésünk volt a szigeten egy nap, ha már odáig elmentünk, akkor bizony érdemes volt kihasználni. A szigeten pihenőhellyel, ahol a merülések közt kikötöttünk, sőt újabb templomszentéllyel is. Merülőhelyek: Eel Garden, Pos 2, Temple Slopes, Underwater Cave (falmerülés), Sandslope, Anchor Wreck. Nagyon szép kő- és lágykorallok, mások valahogy, mint Egyiptomban. Pigmi, kőhalak, gyönyörű csigák, persze angolnák, ismert és ismeretlen igen szép halak, elképesztően szép rajzolatú óriásteknős, és itt szerettem bele a karácsonyfaférgekbe.
Ez volt az első fotósnapom, fogalmam sem volt mire számíthatok, sem a géptől, sem magamtól, sem a víztől és nagyon boldog voltam, hogy egyáltalán valami van a képen. (Olympus 740-es, secondhand gép) Aztán vérszemet kaptam és egyre jobb fotókat akartam csinálni, de ugye az utitársaim, mivel mindketten fotósok, ill. egyikük videózó, magasra tették a lécet. Nem mindenáron akartam fotózni, de ha szép témát láttam, nem bírtam ki, "levadásztam". Bár a halakkal többször megjártam, számos alkalommal kiúsztak a képből. Aztán roppant furmányosnak érezve magam, kísértem a masinával a pontosan kikalkulált útvonalán őkelmüket, és döbbenten láttam, hogy még csak a közelben sincsenek, nemhogy a képen. Volt egy kb. 20 cm-es kék hal, ami megőrjített. Olyan szép volt a színe, hogy elkapott a vadászösztön. Napokon át üldöztem, vagy 20 rosszabbnál rosszabb kép lett róla, ha egyáltalán nem úszott ki belőle. De sikerült, a kis csozé megvan! Este külön zamatát adták az eltöltött napnak, mikor örvendezve, vagy bosszankodva átnéztük a kis digitális lesőablakon a jobb-rosszabb fotókat, leplezetlenül örülve a jó képeknek (egymáséinak is!), amiből szerencsére mindhármunknál akadt bőven. Nyolc merülés után intettünk búcsút Lovinának, ahol esténként igen finom helyi ételeket ettünk, és irány Tulamben. Tulamben egy semmi kis falu, zömmel szállodák bázisokkal, néhány bolt és étterem. Itt kicsit macerásabb volt a szálláskeresés, nem volt Lovinához hasonló választék és az árak is ennek megfelelően igen magasak. Előre megbeszéltük a neten, hogy itt Tulambenben találkozni fogunk a búvárfórumról megismert cimborákkal. Zömükkel személyesen még nem találkoztunk, de a fórumról már régi volt az ismeretség, csak most a Kékbálna, Áron, NLQ nicknevek mögött rejtőző embereket is megismertük. De más ismerősökbe is belefutottunk. Sörözés mellett beszéltük meg, merre jártak, mit is láttak. Számítottunk pár jó ötletre, vagy tanácsra, mivel ők már az út végén voltak, kb. 2 héttel előttünk érkeztek, mi azonban még a kalandokat éppen hogy csak megkezdtük. Igazán fontos infókat ugyan nem kaptunk, de nagyon jó volt megismerni őket és kicsit cukkolódni.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 3.2) átlagos nehézségű 
Budapest
