Olvasónapló: A csend világa

A búvárkodásról

33 éves vagyok, Cousteau filmje 50. Ötven év! Akiket rajta látok, többnyire már nem is élnek. Akik akkor születtek, már nagypapák. Más világ, más értékrend, mégis megdöbbentett a látvány.

Jacques Yves Cousteau, vagy ahogy mindenki ismeri és emlegeti, Cousteau kapitány. A búvárkodásban és a tengeri élővilág kutatásában elért eredményei vitathatatlanok, ő a BÚVÁR csupa nagybetűvel. Ha nincs, ki tudja, lehet nem a búvárkodás lenne az egyik hobbim? Első filmje, ami a világon először mutatta be a nagyközönségnek a tenger felszíne alatti világot a Csend világa. Oscar és Arany Pálma. Persze akkoriban hol volt még a tömeges búvárturizmus, a kíméletlen halászat. Mindenki azt hitte, hogy a tenger kimeríthetetlen és elpusztíthatatlan, csak ad, mint egy jó szülő. Ha jobban belegondolok, sokan még most is ezt hiszik.
Szégyellem, de eddig még nem láttam a kapitány filmjeit. Persze ismertem címről, de nem láttam őket, ezért is csillant fel a szemem, amikor barátomnál felfedeztem a három videokazettát. A Csend világát választottam elsőnek, egyrészt mert ez volt az első filmje, másodsorban mert a Thistlegorm roncsra kiváncsi voltam. Hűha, lelőttem egy poént, mindegy.

Jártál már a Thistlegorm roncsánál? El tudod képzelni, hogy fedélzeten egy tucat hatalmas fűrészes sügér pihen? Ember, fűrészes sügér!? Tucatnyi! Legfeljebb a könyvekben látható egy-egy, vagy nagy ritkán a horizont szélén, ahogy menekül a búvárok elől.

A film csodálatos élővilágot tár a szemünk elé, soha nem látott sűrűségben jelennek meg a Vörös-tengeren készült felvételeken olyan állatokat, amiket ma már csak elvétve látunk, nagy betűvel jelezvén a naplóban a találkozást. Mantára csak egy rövid snittet szánnak. Sügérek, teknősök, színes, ép korallok, tobzódok a halmennyiséget látva - nyoma sincs rongálásnak. Még.

Furcsa a kettősség. Egyrészt bemutatják az érintetlen, El Nino és ember által még nem letarolt zátonyt, miközben 75 méter mélyen a langusztákat rángatják ki az üregeikből az ebédhez. Némelyiknek leszakad a csápja, így elmenekül - a nitrogéntől kába búvár már nem tudja elkapni. Vajon tud élni csáp nélkül?
75 méter. Pedig már tudták, mi az a dekó. Be is rakták az egyik rákászt a "koporsóba". 75-ön a három palackkal tartalékra váltottak, és még kicsit szöszöltek, majd teljes sebességgel felúszás. Három óra a tűző napon hagyott ember méretű csőben, miközben a hajódoki a kamrán ülve falatozza az izletes rákhúst. Valószínűleg megérte.

Nézzük a korallok közt játszó halakat, miközben a narrátor azt ecseteli, egy zátony élővilágának feltérképezéséhez a legjobb módszer a dinamit. Igaz, a halászatban tilos, de a tudomány használhatja. BUMM! Elpusztult haltetemek a felszínen, temető a fenéken. Hatalmas napóleonhalat dobnak a kupacra, majd egy felfújt pufferhalat mutatnak ahogy kiszenved - közben elmesélik, miért folyik belőle a víz és megy össze a parton. Kalapáccsal levert tányérkorall. Csak így lehet megvizsgálni. A tudomány áldozatokat követel, ne legyünk képmutatóak, igen, ez igaz.
De miért kell a teknőssel vontatnia magát, miközben a narrátor közli, a tekinek levegőt is kell vennie időnként? Micsoda pech, nem tökéletes a móka.

Bálnák, mit nem adnék érte ha egyet is láthatnék! A hajóval behajtanak a csordába, a bátor tengerész megpróbálja megszigonyozni őket, nem értem a célját. Szerencsére nem sikerül, de egy eltévedt borjú a hajócsavar alá keveredik. Mire újra látjuk, hatalmas vágások rajta, ennek vége. Baleset. Lelövik. A vérre megjelennek a tengerek farkasai, no nem a német tengeralattjárók, csak a cápák.
Micsoda lehetőség, filmezhetik ahogy falatoznak a tetemből! Ketrec le, fantasztikus képsorok. Majd váltás, azon feldühödve, hogy a cápák szétmarcangolták szegény borjút, rudakat, horgokat, csákját ragadnak és legalább egy tucat cápát vernek halálra a fedélzeten, bosszúból. Bosszú? Dehát ők, a kutatók ölték meg a borjút, szerencsétlen cápák csak a természet által több millió éve rájuk rótt dolgukat végezték, kinek ártottak!?

Furcsa érzéssel néztem végig a filmet. Fantasztikus látni, hogy milyen volt 50 éve a Vörös-tenger. Százas delfin csorda ugrál a hajó körül. 50 éve más világ volt, valószínűleg számukra egy tucat cápa lemészárolása olyan volt, mintha bosszantó darázsfészket perzseltek volna fel. Hiszen ők állítják a filmben, a cápa veszélyes a búvárra! Naná, ha vadászgat és véres húscafattal teli zacskóval merül. Spielberg, ezennel hivatalosan rehabilitállak, nem csak Te tehetsz a cápák rossz híréről!
Végülis a dinamit megölt pár száz halat, és mi az az egy napóleon ha tényleg tudományos céllal pusztult el, miközben tucatjával, mit tucatjával, százával irtották ki őket a turisták szórakoztatására megetetett tojásokkal?...
Különben is mit álszenteskedek, az elmúlt 150-200 évben komplett fajok, sőt életterek estek áldozatul a pénzéhes emberiség önzésének, hol van ehhez pár letört korall, néhány cápa? Egy bálnabébi véletlen balesete a kizárólag "tudományos céllal" működő japán bálnavadászattal szemben?

Nem bírálhatok, mert nincs hozzá jogom. Sokkal rosszabbak vagyunk, és ki tudja, akkor lehet tényleg meg sem érezte a természet. Vonóhálós halászat, szellemhálók, a kifogott mennyiség több mint 50%-a még csak nem is kerül felhasználásra. Én sem vagyok vegetáriánus, műanyagba csomagolt cuccokat vásárolok és autóm is van.

Kettősség. Egyrészt él bennem a mérhetetlen tisztelet AZ ember iránt. Tisztelem a munkásságát, de mégis ... azt hiszem végleg ledőlt bennem egy gyermekkori bálvány. Mindenkinek kötelezővé tenném a filmet.
Nézd meg, merülj Hurghada vizeiben és gondold végig, mi történt itt. Nem ötven év alatt, 10-15 év se telt el ahhoz képest, amit most látsz és amit látnod kellene a videó alapján. Nem is értem, minek fejleszteni a búvár felszereléseket. Pár évtized, és nem lesz értelme merülni.

Egy bajom van csupán. Nem tudom, mit tehetnék, aminek tényleg hatása van, és nem csak képmutató álszenteskedés. Az emberi fejlődést, a civilizációt megállítani képtelenség, aki más állít az álmodozó. De valaki meghúzhatná már azt a vonalat, hogy meddig nyújtózkodhattunk volna... mert a vonalat átléptük, az biztos.

Sz.K.