Mi a legfontosabb felszerelés?
Felszerelések1/6. oldal
Szerkesztőségünktől minap egy kezdő búvár felszerelés vásárlási tanácsot kért, és ennek apropóján felmerült, hogy így pár év búvármúlttal a hátunk mögött mi az a felszerelési tárgy amit feleslegesen vettünk meg, és mi az amit már az elején kellett volna.
Három egyszerűnek hangzó, ámde annál fogósabb kérdést fundáltunk ki áldozataink számára.
1. A KÉT LEGFONTOSABB felszerelés. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ha csak két búvárfelszerelést vihetnél magaddal egy nyaralásra, mi lenne az? Csak kettő választható, és az ABC-t külön kell venni, így a dogmatikus ABC és kés válasz helyből kiesett. A válaszadóknak tényleg el kellett gondolkozni, mi az amit nem lehet vagy nem ajánlott bérelni. Fogós kérdés.
2. Minden búvár számára kötelezően megvásárolandó felszerelés a vizsga letétele után.
Ide azokat a felszereléseket vártuk, amiket tényleg mindenkinek illene megvenni, merülések számától függetlenül.
3. Többi felszerelés javasolt vásárlási/fontossági sorrendben.
Ez talán nem is kell bővebben elmagyarázni, a lényeg a sorrend, mi az amire először próbáljunk beruházni, mi az ami teljesen ráér.
A cél nem az volt, hogy komoly vitákat gerjesszünk, vagy mindenki számára kötelező vásárlási listát állítsunk össze. A kezdő búvár akkor jár el okosan, ha nem vesz meg mindent, hiszen csak később derül ki, mit is szeretne a búvárkodástól. Aki keveset merül, annak szerencsésebb a bérlés, aki sokat, az vegyen meg mindent, amire csak futja; aki sokat utazik autóval búvárkodni, vehet palackot és ólmot, ami repülővel nem szállítható; aki szeret hideg vizekben merülni, vegyen fagymentes reduktort, vastag ruhát, míg a trópusi vizeket favorizálóknak erre nincs szüksége. Szempont tehát rengeteg van, de körkérdésünk alapján úgy tűnik, hogy van azért egy pár általánosan megfogalmazható irányelv.
Annak ellenére alakult ez ki, hogy a megkérdezett búvárokat úgy választottuk ki, hogy több csoportot képviseljenek. Más-más rendszerekben (CMAS, UEF, PADI, NAUI) van oktatói képesítésük, van közöttük olyan, akinek több évtizedes tapasztalata van, mások éveket dolgoztak külföldön, volt, aki bázist is vezetett, némelyikük a kereskedelemben is járatos, akad, aki a technikai merülések terén szerzett gyakorlatot és természetesen a hölgyek képviseletében is megkérdeztünk két oktatót.
(Annak bizonyítékául pedig, hogy a búvárkodás terén nem számít gyengébb nemnek a női, elég talán azt megemlíteni, hogy egyik válaszadónk már huszonévesen PADI Course Director minősítést szerzett. Mivel ő Kaliforniában él és dolgozik, egészen más viszonyokat tükröz a véleménye. Mindenesetre érdekes tapasztalat összevetni a hazai állapotokkal azt, mi a helyzet a tengerentúlon.)
Úgy gondoljuk, az ő véleményükre érdemes odafigyelni, és hogy teljes legyen a kép, a nem hivatásos búvárok képviseletében mi, szerkesztők is elmondjuk véleményünket, hiszen sok utazással, pár év tapasztalatával a hátunk mögött nekünk is van kialakult álláspontunk. Persze helyzeti előnyben vagyunk, hiszen mi már azért több embertől is érdeklődtünk a témában, és persze számos beszélgetés során formálódott a szemléletünk, de azért alapvetően mégis a saját véleményünket próbáltuk megfogalmazni.
A megkérdezett búvárok és az általuk képviselt búvár tipus (szigorúan ABC sorban):
Berta Klára (Búvároktató a hölgy búvárok képviseletében)
Bobály Mihály (Búvároktató a sokat utazó búvárokat képviselve)
Fazekas Tibor (Búvároktató a technikai vonal képviselője)
Gőgh Szilvia (Course Director, Amerikában dolgozó magyar búvárhölgy)
Maróthi Zsolt (Búvároktató, a búvárfelszerelés kereskedőket reprezentálva)
Násfay Béla (Búvároktató az idősebb búvárgeneráció képviseletében)
és végül szerkesztőségünk két tagja is nyilatkozik, mint nem hivatásos, de sokat utazó, pár év múlttal rendelkező hobbi búvárok.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 4.7) átlagos nehézségű 
Málta
