Persze búvárként van még mit nézni Cebu körül. A már említett Moalboal előtt például egy irdatlan nagy szardíniaraj tanyázik, ezért egy napos kirándulást terveztünk, hogy merüljünk velük. A fal a Panagsama Beach környékén meglehetősen halott, ezért a legnagyobb élmény az volt, hogy 2-3 méteres mélységben beleúsztunk a felszínt kitakaró halrajba. A zavaros vízben nem nagyon lehetett fotózni, de mit se számított, így is emlékezetes lett a búvárkodás.

Albumhoz klikk a képre.

A keleti oldalon is van merülési lehetőség. Egy napot Cebu közelében töltöttünk, viszonylag kellemes korallzátonyokon. Csigák, rákok tűntek fel, és még egy szellemtűhal is szembejött velünk, tehát mondhatjuk, azért itt sem unalmas a búvárkodás. Ám a Dive Spot Asia napi hajója másnap távolabbra vitt, a Bohol melletti Cabilao szigethez, és akkor kiderült, vannak sokkal szebb helyek is a környéken. Elképesztően szép, egészséges korallkertek felett úsztunk, mindenfelé lágy- és korallkertek, anemonák voltak, sok helyen színes halak csapatai úszkáltak, mindenféle színű bohóchalak figyeltek, felbukkant egy hatalmas békahal is- nagyon jó élmény volt itt szétnézni. A nagy hajón ebéd és frissítő volt, útközben delfinek bukkantak fel, kifejezetten kedveltük a túrát, a bázist.

Váratlan lehetőségként pedig a hotelünkben is felajánlották, a házi zátonyon szerveznek nekünk egy éjszakai merülést. Negyedóra alatt a negyedik teknős bukkant fel előttem, és akkor arra gondoltam, igazán kár lett volna kihagyni ezt a csobbanást. Persze a fotósok inkább makrótémákat kerestek, de átlagbúvárnak sem volt miért panaszkodnia. Ahogy kilábaltam a vízből, felkiabáltam a többieknek, mit rendeljenek nekem vacsorára és a zuhanyzás után az asztalon várt a söröm- megszerettük a Granadát. 

Albumhoz klikk a képre.

Nem csak lakni volt itt jó, szerveztek számunkra kirándulásokat is. Mivel a merülésen túl is van élet, megnéztünk két nagyon szép vízesést, a legismertebb helyi templomot, és egy délután sétáltunk egyet a környékbeli piacon is. Az emberek nagyon kedvesek voltak mindenhol, és a szervezett utakon is jó benyomásokat szereztünk, mert mindenki profi volt, mindenhol vártak, figyeltek ránk, kis csoportban zajlott a merültetés és így tovább. Az sem utolsó szempont, hogy mindezt teljesen korrekt áron kínálták a számunkra. Ha már kritizálni kell, akkor a helyi konyha az, amitől nem votlunk hasra esve, a reggelire kapott cukros bacon például örök emlék marad...

Kissé nehéz szívvel szedelőzködtünk egy hét után, mert igazán jól éreztük magunkat Cebun. Ám várt ránk a második hét, egészen újféle kalandokkal egy másik szigeten.