Riczler Gusztáv - a mélység vonzásában
Interjú3/4. oldal
Pontosan mi is volt olyan különleges a merülésedben?
Az, hogy minden légzőgáz nálam volt. Mark Ellyatt például a dekógázokat az emelkedés közben kapta meg, én vittem magammal mindent, amire szükségem volt a teljes merülés során.Tervezel mélyebbet?
Nekem 205 méter volt tervezve, de 230 méterig volt meg a tervem. 200-on láttam minden rendben van, ezért mentem mélyebbre- most már van egyébként egy 240 méteres tervem is, ez kb. a határ ebben a kategóriában. Amennyi gáz marad, úgy számolom azt még simán meg tudom csinálni, főleg ha nem úszok lent- most ugye 4 percet úsztam 110 méteren, a kötéltől be a Blue Hole-ba ami rengeteget felemésztett.
További mélységekhez esetleg újralélegző technika?
Szerintem nem áll még olyan szinten, hogy használni merjem. Sok benne az elektronika- persze vannak nagyon komoly tízmilliós kategóriák, de az nekem elérhetetlen árban.
Visszatérve a merülésedre, szerinted milyen veszélyei voltak?
Nagyon komoly veszély volt a cápa. A merülésem során találtam egy búvár tetemet, illetve egy részét láttam deréktól lefelé - a helyiek szerint egy óriás tintahal, de valószínűbb, hogy egy cápa tépte szét. 150 méterre indult, a 100-on lévő biztosító búvár hallotta a visítását. Elvileg a cápa nem eszi meg az embert, de a nyílt vízben egy cápa simán élelemnek nézhet, és megkóstol, az meg már elég. Én szorosan a fal mellett merültem, ott nem támad a cápa.
Technikailag az elszámolástól nem féltem, iszonyú sokszor, sokan átszámoltuk, egy évig terveztük a merülést. Ott lehetett volna gond, ha a palackban nem az van, amire számoltunk, de persze ezt is többen, többször ellenőriztük. Áramlás lehetett volna, de úgy álltam neki a merülésnek, hogy ha bármi nem százas visszafordulok. Nem volt bennem semmiféle kényszer, hogy megmerüljem akkor és ott.
6 fő biztosította a merülést, egy-egy búvár 110 és 66 méteren, ketten 39 méteren és ketten a felszínen, persze a sekélyebb szakaszon már rengetegen vártak. 39 méteren volt a legveszélyesebb, amikor nitroxra váltottam trimixről, mert itt hélium elvonási tüneteim lehettek volna, de megúsztam. Próbáltam elég kis törést berakni, 18% -ról 28% oxigénre váltottam. Olyan emberek voltak a biztosítóim, akikbe maximálisan bíztam emberileg és tudásban is. Minden biztosító búvár gázkeveréke úgy volt összeállítva, hogy engem, önmagát és az összes alatta lévő biztosító búvárt menteni tudja. Egyedül én nem tudtam senkit menteni.
Egyébként ez a 214 méteres merülésed milyen mélynek számított levegősre számolva?
Nitrogén szerint 28, oxigén szerint 30 méteres mélységnek felelt meg.
Mennyire készültél rá a merülésre, meditáltál például?
Semmi különös, bár utólag vettem észre, hogy a merülés előtt egy órával már semmit nem érzékeltem, csak arra emlékszem ami ténylegesen a merüléshez kapcsolódott. Utólag a videón láttam, hogy mennyi ember volt ott, akkor, ott ebből semmit nem érzékeltem.
Legemlékezetesebb pontja a merülésnek?
Amikor megláttam a feneket. 160-on már jártam itt, onnan nem látszódott hol az alja. Amikor most 190 körül észre vettem, és láttam, hogy 45 fokban megy lefelé talán az volt ez a pont. Itt már tudtam, hogy meglesz a 205 méter, itt egy kicsit elkezdtem kifelé tolni a kötelet, de volt egy pont, ahol megakadt a sok ólom. Mint utólag kiderült, ez 214 méteren volt, itt megtörtem a jelzőt, és ráraktam a kisebbik karabinert. Ez önteszt is volt egyébként, hogy rá tudom-e akasztani arra a vékony kötélre, vagy üt már a nitrogén. Szerencsére semmi gond nem volt.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.4) átlagos nehézségű 
Málta
