Albumhoz klikk a képre.

Gyors körbenézés után konstatáltuk, hogy a hely tényleg olyan mint a képeken: egy csendes, nyugalmas, afrikai jellegű kis falu. Rövid pihenés után kaptunk egy kis eligazítást, ahol megtudtuk a helyre jellemző fontos dolgokat, illetve hogy milyen programjaink lesznek a héten. Ezután elfoglaltuk a szállást, egy szép házat, ízlésesen berendezve afrikai stílusú tárgyakkal, festményekkel, saját fürdőszobával. Egy hatalmas zuhanyzást majd egy pihentető alvást követően a szobánkból kilépve már az ebéd fogadott minket. Az étkezés svédasztalos rendszerben zajlott, így többféle ételből tudtunk választani. Nem tagadom, mély nyomokat hagyott bennünk a helyi konyha, méghozzá pozitív értelemben, a kedvenceinkre most is szívesen gondolunk vissza. Szuahéli levessel indítottunk, ami egy zöldségekkel teli kókuszos leves, ami mellé ajánlottak chapatit, egy helyi kenyérféleséget. Annyira finom volt, hogy kétszer is szedtünk belőle. Emellett került az asztalra még csirke és polip, desszertként pedig megkóstolhattuk a rántott banánt.

Másnap kezdődtek a merülések. A bázis hajója egy halászhajóból átalakított jellegzetes kenyai fahajó volt, amit egy Yamaha motor hajtott. Az első merülés a check dive volt a kontinens és a sziget közötti csatornában. Itt például hatalmas dobozhallal és rengeteg apró halacskával találkoztunk, és nagyon tetszett, hogy már ezen a ponton is szép, színes korallok kápráztattak el. A két merülés között kaptunk üdítőt, kávét, teát, kekszet, de bármennyire kellemesen telt az idő a hajó fedélzetén, mi szívesebb lettünk volna újból a víz alatt. A második merülés során sem kellett csalódnunk, ezúttal a sziget mellett csobbantunk a Két fa nevezetű helyen. Itt hatalmas legyezőkorallok mellett lágy korallok sokasága várt minket, ezek ágai között színes halak cikáztak, néhol óvatosan meghúzódó teknősökkel és murénákkal találkoztunk, minden percre jutott valami érdekesség, amit lelkesen mutogathattunk merülőtársunknak.
 

Albumhoz klikk a képre.

A merülés után visszatértünk a bázisra, és megebédeltünk- talán mondanom sem kell, hogy ismét ínycsiklandó fogások vártak minket. Rövid pihenés után tettünk egy sétát a bázistól 200 méterre található kenyai faluba. Kíváncsiak voltunk rá, miként élnek a helyiek, mivel foglalkoznak, hol laknak, és tényleg nyerhettünk egy kis bepillantást az afrikai hétköznapokba. A faluból visszatérve vacsora előtt még csobbantunk egyet a bázis medencéjében, és mivel nagyon élveztük a kellemes vizet, innen csodáltuk meg a naplementét is. A bázisnak nagyon kellemes hangulata van éjszaka: a kis utak mentén apró szolár lámpácskák világítanak. A napozó teraszra kifeküdve megcsodáltuk a milliónyi csillagot az égen. Nagyon sok helyen jártunk már, de ennyi csillagot még soha sehol nem láttunk: úgy látszik, ezért is Afrika szívéig kellett elutaznunk, de nagyon örültünk hogy itt lehetünk.

Másnapi merüléseinket a szigettől 45 percnyi hajó útra található Kisite nemzeti parkban ejtettük meg. A hajót utunk során rengeteg delfin kísérte, ugrándoztak körülöttünk, versenyt úsztak a hajóval. Miközben a vidám delfinek szórakoztattak, megcsodálhattuk a sok apró kis szigetet a bázis körül. A víz alatt aztán kiderült, miért is érdemes ezt a kicsivel hosszabb hajóutat megtenni: a merülőhelyek a nemzeti parkban sekélyek, viszont annál látványosabbak. Gyönyörű korallok, pöttyös ráják, murénák, delfinek, íjhalak és még sok más apró és nagyobb hal várt minket a víz alatt, nagyszerű élmény volt az itteni búvárkodás. Ha nagyon leegyszerűsítve kéne írni a benyomásaimról, azt mondhatnám, a kenyai merülőhelyek általánosságban olyanok, mint a Vörös-tenger izgalmasabb korallkertjei, csak itt sokkal nagyobbak a halak. Akadnak persze olyan apróságok is, amik a makrófotósok számára lehetnek érdekesek, hiszen a kellemesen meleg vízben csigák, rákok sokasága él az aljzaton. A látótávolság változó, 10-20 méter között bármennyi lehet. A merülések jellemzően áramlatosak, így általában kiugrottunk a hajóból és ott vettek fel minket, ahova az áramlat visz.

A merülések után szinte minden napra jutott valamilyen fakultatív program, így például az egyik délután elmentünk a sziget másik végén található Coral Gardenbe. Ez egy fosszilis sziklákból álló korall kert, ami évmilliókkal ezelőtt emelkedett ki az óceánból., ahol fapallókon lehet végigsétálni és megcsodálhatjuk az egyedülálló élővilágot. Másnap a nemzeti parkon kívül merültünk, és meglátogattuk a víz alatti Coral Gardent majd a Pink Reefet. Mindkét hely mesés korallvilágot tárt elénk. A Pink Reefen nevéből adódóan minden korall pink, rózsaszín, lila, egyszerűen hihetetlenül szép volt! Ebéd után átmentünk Shimoniba, hogy megnézzük a rabszolgabarlangot: ide szállították a annak idején a rabszolgakereskedők az embereket, és innen szállították tovább őket Zanzibárra.


Az írás a következő oldalon folytatódik!