Utazás búvárként a mai világban...
A búvárkodásról2/2. oldal
Biztonság, elveszés, szabályok
Ami fontos lehet még utazás előtt az a táska megjelölése, több okból. Pár évig úgy gondoltam, hogy a modern vonalkódos csomagirányítási rendszerben nem lehet gond és bármi probléma esetén elég a nevem, és a célállomáson könnyedén kiderül a rendszerből hol tűnt el a poggyász. Azonban mi történik ha ez a csomagcímke leszakad? Akkor általában ez a csomag örökre az eltűnt csomagok gyűjtőhelyére kerül. Hisz se név, se semmi, a csomagot nem nyithatják ki, innentől kezdve beazonosíthatatlan. Ezt felismerve évekkel ezelőtt felcímkéztem nevemmel, elérhetőségeimmel a táskát. Ennek ellenére egy alkalommal a csomagom nem érkezett meg a célállomásra, és sajnos a rendszerben is nyoma veszett... Nem kevés utánajárással kiderült, hogy minden azonosító leszakadt a poggyászomról, így nem tudták továbbítani a tranzit állomáson. Nagyjából10 nap után megérkezett a csomagom, nem kevés telefonálás eredményeként. Ami még segíthet ha készítünk például a telefonunkal egy képet a csomagról mielőtt feladjuk -nekem ez segített- és egy strapabíróbb névcímkével is ellátjuk.
A másik rémálmom, hogy a repülőn közösen utazók közül valaki összetéveszti a csomagot és elviszi az enyémet, mi pedig jó eséllyel kapunk egy hasonló fekete négyzet alakú táskát telis-tele számunkra használhatatlan dolgokkal. Ezért érdemes valami feltűnő egyedi azonosítóval megjelölni a táskát a fogantyú környékén, így talán ez elkerülhető. Lakatok, cipzár lezárások, fóliázás- sajnos sok értelme nincsen, ha valakinek szüksége van valamire a táskából, az meg is fogja szerezni, és meglátva a lakatot még jobban fogja érdekelni, hogy milyen értékeket viszünk magunkkal. Észak-amerikai utazások során a csomagok nagy százalékban eleve lakatok nélkül érkeznek meg. Egy egyszerű kábelkötegelő elégséges lehet, de ez is inkább a cipzár szétnyílását akadályozhatja meg.
A légitársaságoknál feladandó poggyász mérete nagyon eltérhet, ezért jegyvásárlás előtt tájékozódjunk, mert a reptéren komoly összeget hagyhatunk pedig még el sem hagytuk az országot! Néhány példa: a menetrendszerinti járatokon, turista osztályon általában személyenként 1 db 20 kg-os poggyász adható fel a jegyárban (fapadosok és más osztályok ettől eltérhetnek). Mostanában az amerikai és az európai mértékegység különbözőségből adódóan ezt sok légitársaság 23 kg-ra módosította. Néhány esetben (általában transzatlanti járatokon) 2 x 23 kg a limit. Figyeljünk arra hogy nem 1 db 40 kg-os hanem 2 db maximum 23 kg-os poggyászt adhatunk fel! Általában a társaságok az 1 db poggyász méretét 32 kg-ban maximalizálták. Búvárként néhány társaságnál élhetünk valamilyen kedvezménnyel, vannak, akik a kártya bemutatásával 10 kg extra súlyt engednek, vagy lehetőséget kínálnak kedvezményes sportcsomag vásárlására. Tájékozódjunk előre, mert szinte minden esetben utazás előtt kell jeleznünk az igényt, általában a repülőtéren sok lehetőségünk már nincsen!
Kézipoggyász
A kínos dolgok itt kezdődnek, itt elsősorban a szállítandó víz alatti fotósfelszerelésről ejtenék pár szót, hiszen a búvárok túlnyomó többségének ennek elpakolása jelentheti a problémát, mert egyre többen fényképeznek vagy videóznak. Senki nem szeretné a drága és igen sérülékeny fotósfelszerelését feladni, hogy lehetőséget adjon egy sérülésre vagy egy esetleges elvesztésre, ezért megpróbáljuk ezt magunknál tartani. Ám sajnos ha egy tükörreflexes gép esetében minden alkatrész összsúlyát nézzük, az a legjobb esetben is bőven meghaladja a 10 kg-ot. A légitársaságok szabályozása a kézipoggyász méretére is eltérő a súly tekintetében: a limitek általában 7-12 kg közé esnek, a mérete pedig nagyjából 50x40x25 cm lehet. A turista osztályon egy kézipoggyász és egy személyes táska mint például a laptop táska engedélyezett. Tehát ezekkel a feltételekkel indulunk, ebből kell kihozni azt, hogy minden egyes értékes felszerelésünket magunknál tartsuk.Sajnos amin spórolnunk kell az ebben az esetben is a táska, amiben majd szállítani kívánjuk a felszerelésünket. Évekig egy bombabiztos Peli táskával jártam a világot, de sajnos a légitársaságok egyre szigorúbb ellenőrzései során ez egyre feltűnőbbé vált, szinte rá volt írva "hogy ez biztosan nehéz". Lassan bevált szokás lesz, hogy a check-in pultnál ellenőrzik a kézipoggyász súlyát és egy címkét ragasztanak rá, amennyiben felvihető az utastérbe. Így itt is meg kell próbálnunk egy olyan táskába pakolni, ami kellő védelmet nyújt, de mégsem 5 kg az üres súlya. A tapasztalat az, hogy egy alapszinten működő rendszerhez szükséges minden létfontosságú fotós felszerelést ide kell bepakolni. Gondoljunk csak bele, hogy a felszerelés 90 százalékát átcipeltük a földön, és amikor használni szeretnénk, egy poggyászkésés vagy -elveszés miatt nem tudjuk, mert egyetlen apró dolgot máshová pakoltunk. Így viszont, ha nem is a teljes felszerelés van nálunk, a kézi poggyászból egy működő gépet mindenképpen össze tudunk állítni.
Selmeczi Dániel
selmeczidaniel.com
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Málta
