Albumhoz klikk a képre.

Már csak egy igen érdekes kaland vár ránk merülés egy tengeralattjáróval. A túra utolsó előtti napján befut Cocosra az Argos is, ami a kiszolgáló hajója a DeepSee nevű tengeralattjárónak és jelen esetben otthont ad a BBC forgatócsoportjának. A merülésünk 220 méterre szólt, ami a Cocos szigetek törésvonalának kezdetét jelenti. A tengeralattjáró egy háromszemélyes tudományos célokra kifejlesztett jármű. Különlegessége, hogy az utasok és a személyzet egy komplett gömbben ül, ezáltal a kilátás szinte 360 fokos. Az eligazítás során szóba kerül egy mélytengeri cápa faj is, amit eddig csak pár alkalommal láttak, 300 méteres mélység körül. Így tervünk módosul, reménykedve az igen különleges találkozásban.

Irány az Argos, gyors átöltözés és már vontatnak is a merülőhely fölé. 


Igen különleges élmény, amikor a gömb fölött átcsapnak a hullámok, és palack nélkül kezdünk merülni. Pár ellenőrzés és már tartunk is az ismeretlen felé. 100 méteres mélységben már félhomály uralkodik, és cirka 160 méteres mélységben, ahol elérjük az aljzatot már majdnem teljes a sötétség. Felkapcsoljuk a külső világítást, és már indulunk is felfedezni ahol ember igen ritkán járhat.

Első állomásunk nagyjából 170 méteres mélységben található szirt, ahol megdöbbenéssel tapasztaljuk az élőlények változatosságát.

 Különleges sziklahalat láthatunk, nagy rákokat, ismeretlen sügéreket, és megcsodálhatjuk az igen jól álcázott békahalat vadászat közben is. Majd indulunk a törés felé, a műszerek szerint 190 méteres mélységben érjük el. Az élet egyre ritkább, ahogy tartunk lefelé, de igen különleges sziklaformációkat láthatunk.

Merültem már egy jópárat, de ilyen különleges látványban nem volt még részem- mintha a Holdon járnék. Hihetetlen érzés, ahogy merülünk a fal mentén. Sajnos a pilótánk Schmulik rossz hírt közöl: késésben vagyunk, így nem tudunk mélyebbre merülni, mint a tervünk volt, mivel már sötétben érnénk a felszínre, és ez nem engedélyezett. Így 220 méteres mélységből visszafordulunk és elkezdünk emelkedni. A lenyugvó nap fényében három és fél óra múlva érkezünk vissza a felszínre. Szinte perceknek tűnt ez az utazás. Egy életre szóló élmény-merülésben volt részünk, még ha a különleges cápával nem is sikerült találkoznunk.

Másnap eljött a túra utolsó három merülése, reggel Alcyon, majd Dirty Rock, és Manuelita- a legjobbak. Az utolsó két merülést én a tengeralattjáróval töltöm, szeretnék egy-két képet kívülről is készíteni, merülés közben. Majd gyors horgonyszedés és indulunk vissza. Az utazás SeaHunter fedélzetén talán a világ legkülönlegesebb merülőhelyein merülve fantasztikusan telt, hihetetlen profizmussal mind a merülés és a kiszolgálás területén. Nem csoda, hogy első utunk után újból visszatértünk ide, hogy megint átélhessük ezt a különleges búvárkalandot.

Képek és szöveg:
Selmeczi Dániel
selmeczidaniel.com

Videók:
Sulyok István

Csatlakozz a 2011-es expedícióhoz!