A Földközi-tenger
Tudomány4/5. oldal
A Földközi-tenger élővilága
Albumhoz klikk a képre.
|
Szintén a Földközi-tenger egyedülálló jellegzetessége, hogy vizeiből kimutatható néhány paleotrópusi, ún. Thethys-reliktum faj is. Az utóbb említett fajokat a Földközi-tenger geológiai elődjéből, az egykori Thethys-óceánból származó, és mind a mai napig fennmaradt trópusi maradványfajoknak tekinthetjük. Ilyen például a búvárok többsége által figyelemre sem méltatott, és a Földközi-tenger sekély parti vizeiben helyenként tömegesen előforduló ernyős alga (Acetabularia acetabulum), amely 10-12 centiméteres magassága ellenére, valójában egyetlen óriási sejtből álló zöldalga-féle. Szintén trópusi Thethys-reliktumnak tekinthetjük az igen elterjedt tölcsérmoszatot (Padina pavonica), vagy például a tüskésbőrűek (Echinodermata) közül, az Adriai-tengerben is előforduló, hét karral rendelkező változatos tengericsillagot (Coscinasterias tenuispina).
A boreális, szubarktikus fauna legközismertebb földközi-tengeri képviselője, az akár 70 centiméter hosszúra is megnövekvő osztrigafarkas (Marthasterias glacialis), amely még a jégkorszakban vándorolt be a mediterrán vizekbe. De például, Thethys-reliktum fajnak tekinthetjük a Földközi-tenger egyik jelképét, a sekély vizekben kiterjedt mezőket alkotó, és egykor a szárazföldről a tengerbe visszavándorolt virágos növényt, a békaszőlő-félék családjához tartozó neptunfüvet (Posidonia oceanica) is.
Noha sokan úgy vélik, hogy a tengerbiológusok számára a Földközi-tenger már "lerágott csont", egyes becslések szerint, a jelenleg ismert, és itt honos mintegy 4500 állat és növényfajon kívül, majdnem ugyanennyi lehet a még felfedezésre váró fajok száma. A Földközi-tenger élővilágát, az előzőekben vázolt sajátosságai miatt, önálló biogeográfiai egységnek tekintjük, amelyet mediterrán faunaprovinciának hívunk.
A halak állatköre (Pisces) 613 eddig leírt fajjal képviselteti magát a Földközi-tengerben. Ebből 81 faj a porcoshalak osztályába (Chondrichtyes), míg 532 faj a csontoshalak osztályába (Osteichtyes) sorolható. A mediterrán halfajok 11%-a endemikus. A cápalakúak főrendjét (Selachiiformes) 47 faj reprezentálja a Földközi-tengerben. A nagyobb testű cápafajok közül a leggyakoribb a nyílt-tengeri kékcápa (Prionace galuca), amely a mediterrán vizekben mindenütt, így az Adrián is előfordul. A Földközi-tenger legméretesebb hala szintén egy cápafaj, -amelynek a felbukkanása a kora tavaszi időszakban, különösen a Szicíliai-szoros térségében várható- , az akár 10-12 méteres hosszúságot is elérő óriáscápa (Cetorhinus maximus). A Föld negyedik-ötödik legnépesebb nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) populációja ugyancsak a mediterrán tengerben található, bár az elmúlt két-három évtizedben a populáció egyedszáma a túlhalászás, és a növekvő környezeti stressz miatt erősen lecsökkent.
Az írás a következő lapon folytatódik!