A Földközi-tenger
Tudomány3/5. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A Földközi-tenger területén számos nagy, és -különösen a keleti medence északi vidékén-, megszámlálhatatlanul sok kisebb szigetet találunk. A Földközi-tenger legnagyobb szigeteit Szicília, Szardínia, Korzika, illetve Kréta és Ciprus szigetei alkotják. Az égei-tengeri archipelágus pedig a mediterrán térség legkiterjedtebb szigettengere. A Földközi-tenger a világtenger legjobban szeparált tengeri medencéje. Az óceáni víztömegek beáramlása a mindössze 13 kilométer széles és sekély Gibraltári-fenékküszöb miatt, jelentősen korlátozott. Az elzártsággal, az erős párolgással, és a korlátozott vízutánpótlással függ össze, hogy a Földközi-tenger vize az óceáni víznél sokkal sósabb. A Földközi-tenger szuperhalin víztömeg. A keleti medencében a sótartalom eléri a 39,2 súlyezreléket, amely érték alig marad el a szintén túlsós Vörös-tenger szalinitási értékétől. Az Atlanti-óceánnal való rendkívül korlátozott összeköttetés, további két különleges oceanográfiai jellemzőt eredményez. Az egyik a mediterrán víztömegek hőkiegyenlítettsége, a másik pedig a rendkívül lassú vízcsere. Az alig 300 méter mély Gibraltári-fenékküszöb meggátolja a rendkívül hideg óceáni mélyáramlatok behatolását a mediterrán medencébe. Ezzel függ össze, hogy a téli hónapokban, amikor a felszíni vízhőmérséklet eléri az évszakos minimumát, a Földközi-tenger vize a felszíntől a legnagyobb mélységekig kiegyenlített hőmérsékletűvé, egységesen kb. 12 C fokossá válik. Az elzártságból fakadó másik sajátosság, a víz rendkívül lassú cseréje. A Gibraltári-szoroson beáramló víznek hozzávetőleg 130-140 évre van szüksége ahhoz, hogy jelentősen átalakulva, ismét elhagyja "Herkules oszlopait". Az igen lassú vízcsere miatt, a Földközi-tenger különösen érzékeny a környezetszennyezésre.
A Földközi-tenger áramlási rendszere
A Gibraltári-szoros előzőekben ismertetett sajátosságai miatt, a kevésbé sós atlanti víztömeg, a keskeny szorosban feltolulva, igen nagy sebességgel, mint felszíni áramlás ömlik be a mediterrán medencébe. A Gibraltári-fenékküszöb térségében a befelé áramló víz eléri a másodpercenkénti 80-100 centiméteres sebességet, és kb. a 36.000 köbkilométeres térfogatot! Ez a mozgás azonban nem egyirányú, mivel a Földközi-tenger erősen sós és sűrű, meleg víztömege, az Atlanti-óceánról beáramló hűvös vízréteg alatt kifelé folyik a medencéből. A heves erejű sodrás miatt, a Gibraltári-szoros aljzata nagy mélységben is mentes a finom, mélyvízi üledékektől. A hidegebb atlanti vizek az észak-afrikai partok mentén, mint az Algériai, vagy régebbi nevén Luzitán-áramlat hömpölyögnek tovább, keleti irányba. A kelet felé tartó áramlások sebességét növelő tényező, hogy a medence keleti területeinek vízszintje 15 centiméterrel alacsonyabb az Alborán-tenger vízszintjénél. A Szicíliai-szoros sekély selfje felemelkedésre, és részben északi irányú kitérésre kényszeríti az atlanti eredetű hűvös víztömeget. (A tápanyagban dús, hidegebb vizek keveredése okozza azt, hogy a Szicíliai-szoros térsége a Földközi-tenger egyik legjobb halászati területe.) Az észak felé kitérő áramlási rendszer először Korzika felé tart, majd innen délnyugati irányba fordulva, mint a Ligur-Provancei-Katalán áramlat tér vissza az Alborán medencébe. Az Algériai-áramlat keleti ága tovább folyik, és elérve a Levantei-medencét, vize felmelegszik, illetve jelentősen átalakul. Emiatt ezt, a fizikai és kémiai összetételében megváltozott áramló víztömeget, már Afrikai-áramlásnak hívják az oceanográfusok. A Földközi-tenger keleti peremterületén az áramló víz először északi irányba, majd a török partok előtt, nyugatra fordul. A Kis-Ázsiai-áramlás rendszere érinti az Égei és a Jón-tenger medencéjét is. A nyugat felé áramló víztömeget végül a Közép Mediterrán-áramlás vezeti vissza az atlanti térség irányába.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Málta
