Talán még emlékszel arra a pillanatra, amikor megfogalmazódott benned, hogy búvár legyél. Mi késztetett rá, talán az ismerősök meséltek a víz alatti csodákról, esetleg szülői példa, vagy épp Cousteau filmjei rabolták el szíved? Szinte mindegy is, de aki belekóstolt a búvárkodásba, az többségében elkötelezi magát ez iránt a hobbi iránt. Első igazi lépésként természetesen beiratkoztunk egy Oen Water Diver (kezdő búvár) tanfolyamra- régen volt, mégis valószínűleg mindenkiben megmaradtak az esti elméletek, az első sűrített levegős levegővétel és az első nyílt vízi merülések. Aztán jöttek a túrák, az oktatónkkal vagy épp barátokkal saját szervezésben, és gyűltek az élmények, szaporodtak a merülések.

Legtöbben nem állnak meg a kezdő szinten. Egy haladó végzettség szinte olyan mint az érettségi, nélküle nem lehet normálisan boldogulni, később beesik néhány újabb tanfolyam, mint például a nitrox specialitás. És bizony, ahogy az ember egyre többet merül, egyre több meleg helyzetről hall, esetleg átél, felmerül benne, hogy nem ártana némi képességet szerezni ezek kezelésére. Elvégez hát egy mentőbúvári tanfolyamot amivel saját maga és társa merülését is biztonságosabbá teheti. Egy átlagos hobbi búvár számára nagyjából itt véget is érnek a tanulmányok. Esetleg egy-egy specialitás még hozzájöhet (szárazruha például), de egy mentőbúvári szint már megadja azt a képességet, hogy biztonságban, élvezve a merülést szinte minden sportbúvári határon belüli helyet meglátogassunk. Kell ennél több?

Mint minden hobbi esetén egy idő után kétfele válik a művelők csoportja. Egy részük számára mindig is megmarad hobbiként, esetünkben az ilyen búvár csak merülni szeretne, fotózni, videózni vagy egyszerűen csak szabadságát aktívan eltölteni. Aki ezen a szinten túl szeretne lépni, elvégezheti a Master Scuba Diver tanfolyamot, amivel elérte a legmagasabb hobbi szintet.

De mindig vannak, akik fejében egyszer valami bekattan: én ezt a hobbit imádom, miért ülök hát egy irodában számolva a heteket, hónapokat amikor megint tengerpart közelébe kerülök? Lehetne a búvárkodás a munkám is?! A túrákon látjuk, hogy bizony a merülésvezető munkája bár nem könnyű, azért meg tudnánk szokni. És persze az sem lehetetlen, hogy valakinek akkor merül fel konkrétan a fejében ez a lehetőség, amikor közlik vele: jövő hónaptól máshogy kell a kenyérrevalót megkeresned, drága volt kollégánk.

Most pedig képzeld magad elé: Csokibarnára sülve egy tengerparton állsz, süt a nap, az ég kék, a tenger hívogatóan nyaldossa a partot, és egy hófehér hajó ringatózik a kikötőben rád várva. Ma is nagyszerű emberekkel fogsz találkozni, akik egyetlen vágya, hogy veled együtt elmerüljenek a tengerben, és újabb csodálatos élménnyekkel gazdagodjanak, végül a napodat este pedig egy hangolatos tengerparti bárban egy sör mellett gondolod át.
Mi ez, álomnyaralás? Nem, ez a leendő munkahelyed!
A munkatársaid a búvárkodás iránt rajongó emberek, közös a hobbi, az érdeklődési kör, és az ügyfelek akiket kiszolgálnod kell szintén búvárok. Már várnak rád, örülnek neked, és ilyen körülmények után mi a munkád, amiért fizetést kapsz? Búvárkodni kell!

A búvár karrier tehát a mentőbúvári szintnél kettéválik, itt kezdődik az út, ami a professzionális hivatásos búvárkodás világába vezet, amelynek végén ott vár, hogy a hobbink egyben a munkánk is legyen és a fentiek valósággá váljanak. A belépő szint ebbe a világba a merülésvezető, angolul a Divemaster fokozat.

Az írás a következő lapon folytatódik!