Magyarország rákjairól búvároknak
Tudomány1/2. oldal
Elsősorban a hazai vizekben búvárkodók értékelhetik a könnyen megfigyelhető, de érdekes lényekről szóló cikket.
A cím kissé pongyola: a rákok rendszertana a kívülállóknak eléggé bonyolult. A rákok osztályán belül 19 rendet különítenek el az állatrendszertannal foglalkozók. Ezeknek csak az egyike, amit a "civilek" rákoknak mondanak, ez pedig a tízlábú rákok rendje. A többi hazai rák faj kis mérete miatt általában nem elég mutatós ahhoz, hogy a búvárok felfigyeljenek rájuk. Hazai vizeinkben három őshonos tízlábú rák faj van. A legnagyobb a folyami rák (Astacu astacus), a kifejlett példányok elérhetik a 25 cm-t is (éti-, vagy nemes ráknak is hívják). Régen kedvelt táplálék volt idehaza is, főleg böjt idején fogyasztották, mert nem számított "húsnak", hasonlóan a halakhoz. A kecskerák (A. leptodactylus) valamivel kisebb mint a folyami rák, ollója keskenyebb ezért gasztronómiai értéke is jóval kisebb. A kövi rák (A. torrentium) a legkisebb rákunk kb. 12 cm-re nő csak meg. A mellékelt rajzon nyilakkal jelöltük azokat a határozó bélyegeket, amelyeknek a tüzetes tanulmányozásával eldönthetjük, hogy éppen melyik rákfajunkkal találkoztunk. Néha a hely is segíthet. Az egyik legismertebb rák lelőhely a dorogi Palatinus tó, itt a folyami rákot lehet megtalálni főleg a part menti nem túl mély (5 méter körüli) mélységig.Egy kis kitérőt hadd engedjen magának a szerző csupán csak két gondolat erejéig. A hazai búvárújságokban, internetes fórumokon és búvárokkal való beszélgetések során néha elképesztő tájékozatlanságot lehet tapasztalni. Ezek közül néhány nagyon idegesítő tud lenni. Rendszeresen előforduló hiba például hogy a fajt fajtának hívják. Ez azért nagyon zavaró, mert a rendszertanban mind a kettőnek van értelme csak éppen mást jelentenek. A faj a rendszerezés egyik alapvető egysége, a fajta ezzel szemben a kultúrnövény és a háziállat fajokon belüli kategória. Azaz, a házi kutya egy faj név, míg a kuvasz egy kutya fajta neve. Aki ezt fölösleges szőrözésnek veszi, az gondoljon a búvárszemüvegre és a békatalpra, amit nem szeretnek az instruktorok hallani, mert búvárberkekben pongyolán hat. Ez pedig biológus körökben durva hiba, tárgyi tévedés.
A másik kitérő gondolat a tudományos nevekkel kapcsolatos. Érdemes használni ezeket, mert sokszor csak így lehet beazonosítani egy-egy fajt. Például ha valaki látott egy tűzhalat, akkor látott pulykahalat is mert a kettő ugyan az de, angolul tudó ismerősük lion-fish (oroszlánhal) néven ismeri. Elgondolkodtató, hogy esetleg spanyolul, németül, japánul, vagy arabul hogy hangzik ennek a halnak a tükörfordításos neve. Ezzel szemben, ha a Pterois volitans tudományos nevet látjuk, jó eséllyel és egy kis szerencsével be lehet azonosítani soknevű hal barátunkat. Itt jegyzem meg, hogy legyünk szerények, mert a tűzhal nem fajnév, hanem több hasonló faj összefoglaló neve, amit esetleg csak a szakértők tudnak megkülönböztetni egymástól (pl. létezik P. antennata vagy P. miles). Gyakran előfordul, hogy a tudományos név második tagját (a faj nevet) is nagy betűvel írják, pedig ez hibás. Az első nevet (a genus vagy nem nevét) mindig nagy betűvel kell írni, míg a fajnevet kicsivel. Még annyit a tudományos nevekről, hogy rövidítésük megengedett a genus név nagy kezdőbetűjével, mint azt ebben a cikkben is már többször láthattuk. Az amúgy méltán kedvelt búvármagazinban is olvashattunk ilyet az egyik cikkben. Sajnos ott elfelejtették kiírni legalább egyszer a teljes nevet, ezért ezzel nem sokat mondtak.Visszatérve a rákjainkhoz a tudományos névből láthatjuk, hogy mindegyiknek a genus neve Astacus, ami azt jelenti, hogy közel rokon fajokról van szó. Tehát beazonosításuk nem egyszerű, csak nagy tapasztalattal vagy határozó segítségével lehetséges. A határozást segítő rajzokon a hátpáncél és az egyik olló van csak kiemelve a hazai rákok esetében. Sokszor még a rajzok használatával is problémás lehet az egyes fajok korrekt beazonosítása. Csak a dolgok bonyolítása végett jegyzem meg, hogy a kövi rákot újabban átsorolták egy másik genusba ezért Austropotamobius torrentium néven is lehet vele találkozni.
A hazai rákok állományát több dolog is megritkította. Az egyik az egy gombabetegség a rákpestis (a kórokozó gombafaj tudományos neve Aphanomyces astaci). A XIX. század második felében ez a betegség végig söpört egész Európán és szinte teljesen kiirtotta az erre érzékeny rák fajokat. Az állományok lassú regenerálódását a rákpestis 30-40 évvel ezelőtti újbóli fellángolása akadályozta meg. A másik tényező, ami negatívan befolyásolja a hazai rákállományok fejlődését az a vízszennyezések káros hatásai. A Dunából és mellékfolyóiból, de még a nevét a rákokról kapó Rákos patakból is teljesen kipusztultak a hazai rákok. Természetesen a rákok visszaszorulásához jelentősen hozzájárult a vizes élőhelyek számottevő megritkulása is, mint például a vízrendezések vagy a mocsarak lecsapolása.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.3) átlagos nehézségű 
Budapest
