Magyarország rákjairól búvároknak
Tudomány2/2. oldal
Az utóbbi időben két új rák faj is megjelent hazánk területén. Az egyik a cifrarák (Orconectes limosus) a másik a jelzőrák (Pacifastacus leniusculus). A cifrarákot arról lehet megismerni, hogy a potrohán jellegzetes, bár nem túl erős, a potroh alapszínétől kissé sötétebb mintázatot lehet megfigyelni (a mellékelt ábrán az egész alakos rák rajz kicsit megtévesztő, mert nem ennyire kontrasztos a rajzolat). Velem is előfordult már, hogy a búvártársaknak a merülés után (tévesen) "osztottam az igét" a rákokról, és csak később, az alaposabb szemlélődés után fedeztem fel a halvány rajzolatot. Addig nagy tudósnak tartottak de amióta korrigáltam mintha kicsit kételkedőbbek lennének...A másik megtelepedő faj a jelzőrák ollóján, pedig egy világos folt van (általában sárga, narancssárga de lehet kék is). Mind a két rák faj Amerikából származik, érdekességük, hogy nem érzékenyek a rákpestis kórokozójára, de hordozói. Ez azt jelenti, hogy ugyan őket nem betegíti meg a rákpestis, de fertőzöttek a gombával és így a hazai rákokat megfertőzhetik, ezzel is ritkítva állományukat. További adalék, hogy a cifrarák jobban ellenáll a vízszennyezések hatásainak, így ott is meg tud telepedni, ahol az érzékenyebb hazai fajok nem. Például aki a dunamaróti öbölben merül, több egyéb érdekesség mellett sok cifrarákot is láthat. Erre a területre valószínűleg soha nem fog tudni visszatelepülni egyik hazai rákfaj sem, még akkor sem, ha a vízminőség erre alkalmassá is válna, mert a rákpestissel nem tudnak megküzdeni. Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért baj ez? Mint búvár természetesen gondolhatjuk azt, hogy a sok egymástól alig megkülönböztethető fajból mindegy, hogy melyiket látjuk, csak lássunk valamit. Természetvédelmi, ökológiai szempontból azonban értékesebbnek tartjuk a hazai fajokat. Ez persze nem valami sajátos nacionalizmusból fakad. Azért mert mi csak nehezen tudjuk megkülönböztetni ezeket a fajokat lehet, hogy az élőlény társulásban betöltött szerepük különböző, és így az eredeti társulást megváltoztatják, átalakítják. Nehéz erről konkrét dolgokat leírni, mert nagyon kevés ezekről az ismeretünk. Sok példát fel lehetne sorolni de ezek túl messzire vinnének.
Búvárkodásaink során azért is érdemes alaposabban megfigyelni a rákokat, mert még a rákokkal foglalkozó szakembereknek is tud újat mondani egy búvár. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy nehéz állomány nagyságot becsülni úgy, hogy csak közvetett adatok állnak a rendelkezésre. A búvár pedig akaratlanul is kialakít egy képet magának, ebben a tóban néha látni rákot a másikban szinte mindig. Egyébként az a búvár, aki jó megfigyelő bizonyos esetekben többet tudhat ezekről az élőlényekről, mint a "hivatalos" tudomány. A rákok vizsgálata nem egyszerű dolog, általában csapdázással, egyelő gyűjtéssel vizsgálják az állomány nagyságot. Ezért előtérbe került a patakokból, sekélyebb vizekből való gyűjtési módszer. A rákokkal foglalkozó szakembereknek a 2-5 méter mély bányatavak alapos vizsgálata a "nagy" mélység miatt, már problémás lehet. Ezért néha azt gondolják, hogy ilyen mélységben már a rákok jelenléte nem jellemző. Egy másik példa erre. A már említett maróti öbölben búvárkodva vettem észre, hogy legalább két cifra rák példányon megtelepedtek vándorkagylók. Egy rákokra specializálódott szakember mesélte, hogy tudomása szerint eddig csak egyszer írt le ilyet a hazai szakirodalom. Visszaemlékezve, ebben a cikkben már jelzett "kiváló" megfigyelőképességemre, kiegészítve azzal, hogy rosszul is látok valószínűsíthető, hogy ezen a területen rengeteg ilyen egyed lehet csak a kutatók szeme elé nem kerül, mi búvárok pedig megfigyelhetjük ezt is. Egyébként ezek a vándorkagylók nem szerencsések, mert a rákok időnként levetik páncéljukat, vedlenek és ilyenkor a vándorkagylók lepotyoghatnak olyan helyekre ahol nem jó nekik. A kifejlett vándorkagyló ugyanis nem mozog, hanem fonalakkal (bissus) rögzíti magát egyhelyben és úgy él.
Aki szeret hideg vízben merülni (vagy nem szeret de hajlandó) az megfigyelheti a rákok "gyermeknevelő" viselkedését. A folyami rák nősténye ősszel 200-300 petét rak. Ezek a peték a potroh alján lévő úszólábakhoz ragadnak. Az úszólábak azok nem "azok" a lábak. A tízlábú rákok elnevezés a járólábakra vonatkozik, ezekbe a jól látható négy pár láb és a nagy ollós láb pár tartozik. Ezen kívül a rákoknak még többféle funkciójú és formájú lába van. A nőstény folyami rák úszólábain neveli fel a kicsinyeit a következő év tavaszáig. Ha egy ilyen rákot megfordítunk, akkor megfigyelhetjük a rákembriókat. Természetesen a "kismamák" és a kis rákok zaklatása nem illendő dolog, de talán ennyit megbocsátanak nekünk. Persze nem az összes petéből lesz rák, végül csak nagyjából húsz kis rák hagyja el az anyját. A kis rákok nem csak védelmet élveznek az anyjuk testén, hanem folyamatos oxigén ellátásban is részesülnek. Az úszólábak tövén vannak a rákok kopoltyúi. A lábak folyamatos mozgatásával nem csak a saját kopoltyúihoz, hanem a kisrákokhoz is folyamatosan friss oxigén dús vizet áramoltat a kifejlett egyed.Érdekes lenne feltérképezni, hogy mely búvárkodásra alkalmas tavakban lehet tízlábú rákokat találni, és, hogy ezek melyik fajhoz tartoznak. Ez faunisztikai kutatás. Tovább lépve esetleg fel lehetne deríteni, hogy az egyik tóban miért nincsenek rákok, míg a másikban miért vannak illetve, hogy az egyes fajok milyen környezeti igénnyel lépnek fel. Persze az ilyen ökológiai vizsgálatok megtervezése és végrehajtása már nem a búvárok dolga.
Jó szórakozást kíván a rákok megfigyeléséhez:
Dobó Zoltán
Búvár Paradicsom
(átlag: 4.3) átlagos nehézségű 
Budapest
