Dombovári Tibor, búvárfotográfus
Interjú2/2. oldal
Nálad mi jött előbb egyébként, a fotózás vagy a búvárkodás?
A fotózás. Amikor elkezdtem a búvárfotózással foglalkozni, már félprofi, igényes amatőr szinten voltam, képeim is jelentek meg újságokban. Teljesen naprakész voltam a fotótechnikában, mindent, amit csak lehetett, elolvastam. Azoknak is, akik azt mondják, a búvárfotózás milyen drága, egyből azt válaszolom, hogy ez igaz, de az nem sokba kerül, hogy képezze magát valaki. Mert a tudáshoz, az elmélet megtanulásához nem kell sok pénz, pedig ez rendkívül fontos.Viszont a gépek nagyon is sokat kóstálnak. Ha valaki most megkeresne téged kezdőként, mivel ezzel szeretne foglalkozni, digitális vagy analóg technikát javasolnál neki?
Digitálist, egyértelműen digitálist. Nekem még ugyan nincs, de az biztos, hogy a következő beruházásom az lesz, több analóg felszerelést nem veszek. A digitális technika győzni fog, mint ahogy a hang- és videotechnikában már győzött. Mint az Ikelite magyar dílere is tudom, hogy már nem vesznek az emberek analóg gépet a vízalatti fotózáshoz.
Szerinted mekkora felbontás elegendő?
8 megapixel elégnek tűnik, sőt, én már 6 megapixelről is láttam A3-as nagyítást. A véleményem akkor változott meg egy kicsit, amikor most nyáron lehetőséget kaptam egy rendezvényhez kapcsolódó szabadtéri kiállításra, és ott hatalmas nagyítások készültek négy képemből. Ezt 6-8 megapixeles állományból nem tudták volna megcsinálni. Megjegyzem egyébként, hogy nem szeretem ugyan az ilyen rendezvényeket, de az is igaz, hogy soha ennyien még nem látták a képeimet.
Az ez évi magyar búvárfotós versenyen is lehetnek már a díjazottak között digitális képek?
Elvileg lehetnek, bár az az igazság, hogy azoknak a többsége, akik nálunk komolyan űzik a búvárfotózást, még analógra dolgoznak. De ha valaki most kezdi el, akkor már mindenképpen a digitálist ajánlanám neki, egy jó felszereléssel minden gond nélkül lehet kategóriagyőztes képet csinálni.
Egyébként, ha már szóba kerültek a magyar fotósok, mekkora lehet megítélésed szerint a búvárfotós társadalom?
Igazság szerint a társadalom szó önmagában igen nagy túlzás. Körülbelül 30 búvárt ismerek, akik komolyabban fotózgatnak, de közülük sem mindenki csinálja magas szinten. Sokan maguk sem tudják megítélni igazán kritikusan a képeiket. És azt se felejtsük el, hogy a víz alatti fotózás azért igényel speciális fotós ismereteket. Vannak, akik tudnak fotózni, majd megtanulnak búvárkodni, de ez még nem elég ahhoz, hogy valaki igazi búvárfotós legyen, hiszen tisztában kell lenni a különbségekkel.
Általában részt vállalsz a hazai fotós versenyek szervezésében, ami nyilván sok munkát jelent. Meg tudod indokolni, miért vállalod ezt a plusz terhet?Persze, szívesen csinálom, ráadásul valakinek ezt is meg kell csinálnia. Mégiscsak jobb, ha egy olyan ember vesz részt benne, aki ért a búvárfotózáshoz. Kíváncsi is vagyok mások munkájára, érdekelnek az új képek. Nálam egyébként nincsenek fotós titkok, és bármit szívesen elmondok, ha megkérdez valaki. Egyébként szerintem most elég nyílt lesz a verseny, többen is esélyesek a győzelemre. Vannak akik jól fotóznak, de az a legfontosabb, hogy az ember sose legyen elégedett, illetve legyen nyitott az új dolgokra.
Te egyébként inkább fotósnak tartod magad, aki búvárkodik is, vagy búvárnak, aki fotózik is?
Kérdezték már tőlem ezt, és a válaszom az, hogy inkább fotósnak. Ha nem tudnék fotózni, talán nem is búvárkodnék. Ezernégyszázvalahány merülésem van, de abból talán tíz sincs, amikor nem volt nálam gép. Tehát ha mondjuk én véletlenül eláztatnám mind a két gépemet, valószínűleg meg is szervezném a hazautazásomat. Nem tudnám elviselni, hogy nem tudok fotózni. Pedig imádok víz alatt lenni - fényképezőgéppel. Fényképezőgép nélkül nem tudom elképzelni a búvárkodást. Persze előfordul olyan, hogy egy képet sem csinálok, mostanában egyre gyakrabban, ha nem elég jók a látási viszonyok, vagy csak olyan témákat látok, amiket már fotóztam.
Mondhatni már nem hoz lázba egy bohóchal?
Igen, körülbelül ez a helyzet, bár nagyon szeretem őket.
A díjaidat számod tudod még tartani?
A kisebbik fiam gyűjti őket egy vitrinbe, most már elég sok van. Antibes-ból van Arany, Ezüst és Bronz Búvár díjam is, ilyen talán senki másnak nincs a világon.
Legkedvesebb díjad van?
Azt hiszem, az Antibes-ban kapott Arany Búvár. Oda több évig készülhet minden fotós, nincs semmi megkötés, tíz képből álló sorozatot kell beadni, tehát az én szememben az talán a legnagyobb verseny a világon. Vagy a magyar "Év Természetfotósa"-díj, amit tisztán a víz alatt készült képeimmel nyertem el.
Van még valami olyan díj, vagy elismerés, amit még szeretnél elérni?
Nyerni kellene olyan fotós pályázatot talán, ami nem kimondottan víz alatti, mint például a BBC pályázat. Bár döntős már voltam ott is, de falra még nem került képem.
Tudatosan építetted a fotós karrieredet?
Nem biztos, hogy tudatosan, de következetesen. Tíz éve is tudtam már, mit akarok fotózni, és most is tudom, mit akarok majd legközelebb. Nem érdekelnek az olcsó sikerek. Ha ilyen alapon nézzük, tudatosan lett építve. Nem adok akárkinek képet, nem lehet az én képeimet bárhova felrakni, nem akarom, hogy a képeimet bárhol megvágják.Ha már szóba került az, hogy szeretsz arról saját magad dönteni, képeid hol és hogyan jelenjenek meg, tervezel-e esetleg majd egy kötetet összeállítani?
Természetesen. Egy pár könyvben már szerepeltem, de azok nem önálló kötetek voltak. De ahhoz, amit én elképzeltem, még kell jópár kép, összesen 160-180 jó képre lesz hozzá szükség. Úgy gondolom most nagyjából 100 igazán jó képem van. Én egy igazán komoly, jó könyvet szeretnék. Ha megkérdeznétek, kik az én kedvenceim, tudnék mutatni pár nagyon jó könyvet. Chris Newbert óriási, és David Doubilet, Norbert Wu jutnak például még az eszembe. Van egy nagyon tehetséges, fiatal francia, aki szerintem nagyon jó, Laurent Balesta. ő nemrég legyőzött a pápua új-guineai fotós versenyen. Legutóbb ő nyert Antibes-ban is.
Pápua Új-Guineából sok képet hoztál mostanában az előadásaidra. Ez a kedvenc úticélod jelenleg?
Igen, mondhatom úgy, hogy átvette Kuba helyét az életemben. Véletlenül kerültem oda, 1999-ben hívtak meg Antibes-ba, ahol önálló kiállításom volt. Ott ismerkedtem meg Max Benjaminnal, aki túrákat szervez oda és meghívott a hajójára. Így jutottam el Pápua Új-Guineára, ahová most is készülök, ugyanis a tavalyi világfesztiválon Antibes-ban és egy másik pályázaton is pápua út volt a fődíj.
A makró vagy a nagylátószögű fotózás áll közelebb hozzád?
Nem tudnám megmondani, de a közeljövőben a nagylátó gépemmel fogok inkább merülni. Nagylátóval nagyon nehéz igazán szép képeket csinálni.
Tudsz-e olyan helyet mondani, ahova nagyon el szeretnél jutni?
Fiji, bálnaidőszakban, nyáron. Aztán Galapagos, Costa Rica. Igazság szerint a nagy állatokról készült képek még hiányoznak a fotóim közül, ezeket szeretném majd fotózni a közeljövőben.
Gonda Rudolf - Szabó Károly
Bumbi portfóliója
(átlag: 4.5) nehéz körülmények 
Sopron
