A legjobb fodrász a búvárok közt
Interjú3/3. oldal
Ez az egész nem lenne olyan jó móka a búvárközösség nélkül, nyilván számodra is ez az egyik legvonzóbb dolog a búvárkodásban. Természetesen jó dolog búvárokkal utazni, együtt lenni a merüléseken túl is. Tőlük kapom a tippeket, hova lenne jó elmenni, mit érdemes megnézni, így hallottam Sipadanról is a többiektől. Azért persze sok hely érdekel még, a Nagy korallzátony, Dél-Afrika... Csak persze mindig az időhiánnyal küzdök, hiszen oda kell figyelnem a vállalkozásomra- ha az nem megy jól, a búvárkodásra sem lesz annyi lehetőségem. Meg kell találni az összhangot. Maximum a felszínen, odahaza folytatom a dolgot, amikor például filmet csinálok.
A filmekkel sokan úgy vagyunk, hogy inkább csináljuk magunknak mint bárki másnak.
Ezt én is így gondolom, de azért próbálok egyébként is jobb filmeket összerakni, jó zenével. Profi operatőr barátaimtól igyekszek tanácsot kérni, ők tanítgatnak. Tőlük kaptam azt az útmutatást, hogy rövid, pörgős snittekkel kell dolgozni, mert a nézők megunják azt, ami tíz másodpercnél tovább tart. Persze vannak kivételek, a dugongos felvételek jó hosszúak, mégis mindenki lelkesen nézi. Az egész ezekről a nagy élményekről szól, ezért én még a merülési naplómat is megpróbálom élményszerűen vezetni. Sokat írok, megpróbálok színesen fogalmazni. Eleve nagyon vizuális típus vagyok, vissza is szoktam olvasni azt, amit írtam korábban. Szerintem fontos, hogy a merülést ne csak egy "kipipálással" zárjam le, hanem valahogy megőrizzem azt a rengeteg élményt. Majd ha előveszem öreg koromban a naplómat, olyan lesz, mint egy jó regény, átélhetek mindent újra. Szóval én igazán naplót vezetek, sőt, a többieket is próbálom megfertőzni ezzel.
Te meg tudnád fogalmazni, mi az, ami igazán magával ragad a búvárkodásban?
Talán a csend hangjai... Azt kapom, amit Simon és Garfunkel megénekelt. A csendet kapom a víz alatt. Én egész nap, állandóan beszélek, hozzám is folyamatosan beszélnek, otthon pedig- három gyerekem van, nem kell magyaráznom. Merülés közben viszont csend van. Az élmények pedig... Nem tudom, ki kap még ezen a világon olyan élményeket, mint a búvárok. Biztos hogy ezer más hobbinak a rajongói mondják ezt a saját kedvtelésükről, de én úgy érzem, ezeket a színeket, benyomásokat senki más nem élheti át. Már csak azért is más, mert itt mi jellemzően nem az adrenalinra hajtunk, hanem pont ellenkezőleg, egy tökéletes kikapcsolódásra, ellazulásra. Mostanában már csak szafarizni szeretünk járni ahol teljesen átadhatjuk magunkat ennek az érzésnek. Egy búvár számára bizonyos tapasztalat után ez talán természetes is, már nem szeretünk hotelekben ücsörögni, esténként sorban állni az étteremben. A hajóról sokat és jó helyeken merülünk, bulizunk, megiszunk pár "hülyét", jól érezzük magunkat. Ha van kedvem, merülök, ha nincs kedvem, nem merülök, nincs cuccolás, nincs sietség. Most legutóbb véletlenül pont két különleges merülést hagytam ki, ahol a többiek nagy dolgokat láttak, én viszont nem kesergek emiatt. Megyek újra nemsokára, és majd akkor én leszek az, aki mindenféle csodával találkozik a víz alatt.
GR
(átlag: 3) átlagos nehézségű 
Horvátország
