A Csendes-óceán
Tudomány4/4. oldal
A Csendes-óceán élővilága
 |
|
Életkép az atollon
|
A halak állatkörét (Pisces) a Csendes-óceánban gazdag procoshal (Chondrichtyes) és csontoshal (Osteichtyes) populációk képviselik. Mind a nyolc cáparend (Selachiiformes) családjait megtaláljuk a pacifikus vizekben. A szőnyegcápa-félék családjához (Orectolobidae) tartozó, - és elsősorban az ausztrál trópusi vizekben honos-, különböző wobbegong fajok, például csak a Csendes-óceánra jellemző cápák. A kaliforniai partvidék a hazája a Föld egyik legnépesebb nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) populációjának. Gazdasági jelentősége miatt érdemel említést Alaszka és az Aleut-szigetek térségének hering (Clupea harengus), és rózsaszín lazac (Oncorhynchus gorbuscha) állománya, más igen értékes lazacfélékkel (Solmonidae) együtt. A pacifikus faunaprovincia másik gazdaságilag nagy értékű csoportját alkotják a főként a perui és chilei területen jelentős állományt alkotó szardínia (Sardina pilchardus) és szardella félék (Engraulidae).
A pacifikus trópusi halcsaládok felsorolása -cikkünk keretein belül-, szinte reménytelen vállalkozás, ezért csak a csendes-óceáni térség leggyakoribb családjait említjük meg. A murénafélék családja (Murenidae) az indiai-óceáni térségből is ismert fajok mellett néhány különleges kistestű fajjal, mint például a vízalatti makrofotósok kedvencével, a kék szarvasmurénával (Rhinomurena quaestia) képviseli magát a trópusi pacifikus vizekben. A csukaangolna-félék családjából megemlítendő egy benszülött (endemikus) pacifikus faj, a délkelet Ausztrália sekély homokos aljzatú vizeiben élő közönséges csukaangolna (Muraenesox bogio). Szintén a dél-ausztrál korallzátonyok vidékén honos endemikus faj, a különleges, világító tobozhal (Cleidopus gloriamaris). A tűhalak és csikóhalfélék családjának (Syngnathidae) extrém alakjai a sallangos csikóhalak (Phycodorus nemzetség), vagy a különösen népszerű szellem-pipahalak (Solenostomidae). A mérgező skorpióhalfélék (Scorpenidae) közül kiemelendő a csak a Csendes-óceán nyugati partvidékén honos zászlós sárkányfejű-hal (Ablabys taenionatus) amelyet a búvárok darázshalként is ismerhetnek. Csak a nyugat-pacifikus területen fordul elő szintén a skorpióhal-félék közül a kaledóniai ördöghal (Inimicus caledonius), illetve a szemfoltos tűzhal (Dendrochirus biocellatus).
A pacifikus korallzátonyokat túlnyomó részt ugyanazok a halcsaládok uralják -csak nagyobb fajszámban-, mint amelyeket az indiai-óceáni zátonyokon is azonosíthatunk. Színpompájuk és változatos fajgazdagságuk miatt kiemelendőek a sörtefogú-félék családjához (Chaetodontidae) tartozó pillangóhalak. Utóbbiak közül csak a csendes-óceáni korallzátonyokon találkozhatunk a csipeszhalakkal (Chelmon nemzetség), vagy a különleges dupla hátúszós sörtefogú hallal (Enoplosus armatus). A császárhal-félék családját (Pomacanthidae) elképesztő szín és fajgazdagság jellemzi. Legnagyobb csendes-óceáni képviselőjük, a kékfejű császárhal (Pomachantus xanthometapon) testhossza elérheti a fél métert is. A korallzátonyok gyakori lakói a felcserhal-félék (Acanthuridae), amelyek egyik különleges, kizárólag a trópusi pacifikus vizekben élő reprezentánsa az igen nagy hát és hasalatti úszókkal rendelkező vitorlás felcserhal (Zebrasoma veliferum). A korallsügérek családjának (Pomacentridae) legnépszerűbb csendes-óceáni halfaja a "Némó" , azaz a szemfoltos bohóchal (Amphiprion ocellaris) tucatnyi más bohóchalféle mellett.
Az általában kistermetű korallsügérek között valódi óriás a pacifikus faunaprovinciához tartozó, és a kaliforniai partvidék barnamoszat erdeiben gyakori, 40 centiméteres testhosszúságot is elérő Garibaldi korallsügér (Hysypopus rubicundus). Az ajakoshal-félék (Labridae) óriása, a Napóleon-ajakoshal (Cheilinus undulatus) szintén gyakori vendég a nyugat csendes-óceáni korallzátonyokon. A vízalatti fotósok nagy kedvence a lanthalak családjába (Callionymidae) sorolt, endemikus mandarinhal (Synchiropus splendidus). Jelentős populációt alkotnak a papagájhal-félék (Scaridae), az íjhal-félék, (Balistidae), az ál íjhal-félék (Monacanthidae),a csattogóhal-félék (Lutjanidae), vagy az édesajkú hal-félék (Haemulidae) is. A Csendes-óceán egyik emblematikus halfaja a kardinálishalak családjába (Apogonidae) tartozó, endemikus zebra kardinálishal (Pteropogon kauderni). A nyílt-óceán ragadozó halai a tonhal-félék (Thunnidae), a makrélák, (Scombridae), és a tüskésmakrélák (Carangidae). A mélytengeri árkok bizzar halairól szinte még semmit sem tudunk. Óvatos becslések szerint jó, ha az abisszikus és hadális fauna 5 százalékát ismerjük.
A Csendes-óceán trópusi térségében káprázatos korall világ pompázik. Mikronéziától Polinéziáig a legelterjedtebb zátonyformáció az egykori, elsüllyedt vulkanikus guyot-okon kifejlődött atoll típus. A Csendes-óceánon találjuk Földünk leghosszabb sánczátony rendszerét, a 2600 kilométer hosszú, és a Holdról szabadszemmel is látható Ausztrál Nagy Korallgátat. Ellentétben az Indiai-óceánnal, a pacifikus térségben kevésbé dominánsak a szegélyzátonyok. A pacifikus zátonyokat felépítő, Madrepora rendbe tartozó legfontosabb korallnemzetségeket a Porites, a Favia, a Favites,a Goniastrea, a Goniopora, Fungia, Acropora, Platygyra, Lobophyllia, Tubastrea, Turbinaria és Heliopora génuszok reprezentálják. Az antarktikus vizek népes cetpopulációjából megemlítendők a sziláscetekhez (Mysticeti) tartozó barázdásbálna-félék (Balneoptera), simabálna-félék (Eubalenidae), és az Egyenlítőig vándorló hosszúszárnyú bálna-félék (Megapteridae). Csak a Csendes-óceán északi térségében honos a szürkebálna (Eschrichitus robustus), és ugyanitt jelentősebb tőkebálna (Balneoptera borealis) populációt is találhatunk. A fogascetek alrendjének (Odontoceti) pedig szinte az összes családja fellelhető a pacifikus óceánban.
Dr. Elter Tamás, PADI Instructor
Marine Life Oceanográfiai Központ
www.marinelife.hu
(átlag: 3.4) átlagos nehézségű 
Szolnok
