Borneói búvárkodás
Utazási élmények4/5. oldal
Negyedik fázis: Fájó szívvel búcsúztunk, mert álomszép helyet kellett elhagynunk. A transzfer pontos volt a szigetről a sandakani reptérig, ahonnan az AirAsia járatával közvetlenül Kuala Lumpurba repültünk. Itt töltöttük az utolsó két napunkat Malajziában. A fapados terminálról (és a nemzetköziről is) számos módon lehet a városközpontba bejutni, ami egyébként majdnem 60 kilométer! A taxi sem drága, de van gyorsvasút, és számos buszjárat. Mi egy busszal bumliztunk be közvetlenül a szállodához (750 ft/fő), ami viszonylag közel volt a belvárosi felhőkarcolókhoz. Úgy választottunk szállást, hogy a talán leghíresebb idegenforgalmi látványosság csak egy rövid séta legyen. Így miután becsekkoltunk és letusoltunk, rögtön átgyalogoltunk a Petronas ikertornyaihoz! Mindkét napot a környéken töltöttük. Szupermodern, tiszta és szép a város, olcsó a tömegközlekedés, biztonságos még éjjel is, normális árak vannak bevásárolni (főleg a taxfree műszaki cikkekre gerjedtünk meg a kínai bazárra). Csak a legjobbakat mondhatjuk a fővárosról is!
Mivel éjjel indult a gépünk, taxival mentünk ki a reptérre (ahogy mondtam, nem drága: éjjeli felárral is 6.000 forint), ahol simán probléma nélkül bejelentkeztünk és megcsodáltuk a reptér belsejében kialakított mini dzsungelt. Az út kellemes volt, de azért mégsem annyira, mint odafele. Bár rengeteg élménnyel gazdagodtunk, hihetetlen helyeken merültünk és valóban szuper három hetet hagytunk a hátunk mögött, mégis, visszafele jönni mindig kicsit szomorkásabb. Fájó szívvel gondoltunk már a gépen is a megismert barátokra és a csodálatos helyekre. Találkozhatunk-e valaha velük, láthatjuk-e újra ezeket a helyeket? Ki tudja, mit hoznak a következő szezonok, évek...
Búvárkodós utazásaink legköltségesebb túrája volt ez a három hetes kaland, de szent igaz, ott volt minden a helyén, nagyon megérte! Mindenkinek szívből ajánlom, mert ez tényleg felejthetetlen volt. S hogy magam válaszoljak a pár sorral feljebb feltett kérdésekre: nos, ha lehetőségünk lesz rá, ide feltétlenül vissza fogunk még menni! Ötödik fázis: A jövő? Igen, visszamennénk. Sok apróbb dolgon változtatnék, így egész korrekt értékű túrát lehetne összedobni. Talán Szudánhoz hasonlítanám, arra most sokan gerjednek (gerjedtek). Az élővilág, a látnivaló szerintem önmagáért beszél, megkockáztatom: jobb.
Mi tennék másképp? Tavasszal mennék, valamikor márciusban. Csak búvárkodás lenne a cél, és mondjuk ugyanúgy két hetes túráról beszéljünk, mint például Szudán, Bali vagy hasonló egzotikus úticélok esetén. Egyből Mabulra mennénk, lehetőleg transzfer éjszaka nélkül. Nem a szigeten, hanem a fúrótornyon laknék, az egyik legolcsóbb megoldás és pazar a házi zátonya. Mabul után egyből át Layang-Layangra (most nem voltunk, mert ősszel zárva a rossz idő miatt). Onnan pedig egy gyors átszállással haza Kuala Lumpuron keresztül. Ennyi. Tengernyi teknős, cápa és barracuda, lehet manta is Sipadanon. Layang-Layang brutális pörölyös hely, bandákban a dögök és garantált a cetcápa is. Mi kell még?
Csak azzal, hogy a fúrótoronyra költöznék, nagyjából 250 USD-t spórolok. A repjegyet nem a Qatartól, hanem az Egypt Airtől venném, a kairói átszállásos dolog akár 40 ezer forinttal olcsóbb lett volna! Lejön az egy hét költsége a háromból, kevesebb transzfer és felesleges éjszakák a városokban... így az már teljesen összevethető a fentebb említett extrának számító utak áraival!
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Horvátország
