Borneói búvárkodás
Utazási élmények2/5. oldal
Napirend a szigeten:
Kéttípusú nap létezik a bázison: ebédig vagy Sipadanon merülsz hármat, vagy Mabul és Kapalai környékén. Ezeket mind speedboat-tal és vezetővel. Sajnos, nem lehetett minden nap Sipadanra menni, ennek a szigorú korlátozások, és a véges számú engedélyek az okai. Ezek voltak a vezetett merülések, ezek után, mindenki teherbírása szerint még korlátlan számú merülést végezhetett a házizátonyon, és ebbe beleértendő természetesen az éjszaki is- immár vezető nélkül. Vacsora kinek mikor, ahogy az esti merülések engedték. A bázis lelke egy hatalmas tájékoztatótábla, ahova a következő napi merüléseket vésik fel. Tíz oszlop, tíz számozott hajó. Mindegyikhez guide, maximum tíz ember egy hajón. Alatta a másnapi merülési cél, és a három merülés tervezett időpontja. Alattuk a vendégek, búvárok keresztnevei. A tömeget nem tudás, hanem érkezés alapján osztják be, így biztosítva, hogy cc. mindenki ugyanazokat a helyeket meg tudja merülni. A saját neve mögé mindeni rajzolhatott jeleket, mellyel azt jelezte, hogy másnapra nitroxot kér, vagy éjszakaira megy, vagy INT-átalakítót igényel, és így tovább. A megtervezett dolgok aztán precízen hajtódtak végre, a helyeik által üzemeltetett bázis hihetetlenül fegyelmezetten és zökkenőmentesen működött, még 80-90 búvárral is!
A cuccok vállfákon lógnak és ládákban tárolódnak egy külön spéci helyen. Minden ládán sorszám, de nem a vendég száma, hanem a hajóé, amellyel másnap kifut. Reggel a hajó személyzete a ládák tartalmát a megfelelő hajóra viszi, neked csak be kell öltözni és elsétálni a hajóhoz. A cucc már összeszerelve vár a fedélzeten! Merülések után ők szerelnek át, este is ők szállítják vissza a felszerelést a tárolóba. Általában ugyanazon a hajón volt mindenki, amíg ott tartózkodott. A fotóscuccok külön figyelmet és kiemelt bánásmódot kaptak. Mindent el is mosnak minden este. Amennyiben éjszakaira (délutánira) mentünk, a cumót előre átszállították a merülőhelyhez, és ott vártak összeszerelve. Merülés után visszavitték a megfelelő ládába... Egy szóval jellemezve a kiszolgálást: szuper! Zömmel INT-es palackok vannak, de nem gond a DIN sem korlátozott számban. Mi átalakítót vittünk.
A szállás pazar: fehér homokos parton, pálmák alatt kis bungalók, benne minden fontos dolog. Napi 3+1 étkezés, korlátlan víz, tea, kávé, süti fogyasztás - szinte all inclusive, csak az alkoholért és az üdítőkért kell fizetni. Annyit merültünk, hogy a beachre, a medencére és sétálgatásra a szigeten nem sok idő maradt...
Második fázis: gyorsan eltelt a tíz nap, a transzfer visszafele is gördülékenyen zajlott, reggel pontosan a reptéren voltunk Tawauban, ahonnan továbbrepültünk Sandakan városába (ez a sziget keleti oldalán fekszik). Utazásunkhoz a MasWings belföldi járatát vettük igénybe, ami szintén nagyon olcsó, és itt 20 kg felett kell csak túlsúlyt fizetni. Filléres út volt ez a 40 perc repülés a dzsungel és az olajpálma ültetvények felett. A nagy kékség után a nagy zöldség... félelmetes az a rengeteg! Sandakan szintén modern város, melynek repterén most nem búvárok, hanem a sepiloki Nature Resort hotel kollégái vártak bennünket, és autókáztak el velünk a tengerparttól nagyjából 25 km-re nyugatra található szállodába. Egy kicsit belekóstoltunk hát a dzsungelbe, a vadonba. Teljes ellátás itt is, egy jópofa parkban, a dzsungel mellett volt a szálloda. Fabungalók teljes felszereléssel, a parkban virágok, főleg orchideák, egy tó, jungle-feeling.
A nagy szenzáció kétségkívül az orángután. A rehabilitációs központba tett látogatás a két éjszakás csomag része, a napijeggyel délelőtt és délután is bementünk, az egyébként a szálloda mellett található központba. Árva orángutánokat nevelnek és próbálnak meg visszavadítani. Akkor éppen 19 voltak a parkban. A show az etetés, ilyenkor előmerészkednek a rengetegből és megcsodálhatjuk és lefényképezhetjük őket. Bámulatos és szeretetre méltó lények, néha megkönnyeztük őket, ahogy ijedten és szomorkásan bámultak ránk... fantasztikus élmény volt! Ezek után még egy éjszaki dzsungel túrát is nyomtunk: kígyókat, gyíkokat, piócákat és számtalan rovart fedezve fel egy ranger segítségével. A dzsungel éjjel bámulatos, és hihetetlen az a szimfónia, amit hallat! Szóval itt alaposan kipihentük magunkat, kicsit ürült a nitrogén is.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.4) nehéz körülmények 
Szeged
