Új reptéri kalandokra készülhetünk
EgyébA közelmúltban az utazásszervezés igazi kulcskérdésévé vált a repülés előtti csomagösszeállítás a szigorodó légitársaságok miatt.
Az átvilágítást eleve komolyan veszik, a laptopokat ki kell venni és meg kell mutatni, tapasztalatom szerint a víz alatti fotós szett, vagy a kézitáskába tett reduktor is feltűnést kelt, de általában pillanatok alatt tisztázódik, hogy nem fegyverről van szó- még ha jó felvételekre szeretünk is vadászni kameráinkkal. A téli időszak tapasztalata, hogy a csizmában utazókkal levetetik a lábbelit, így azokat is át tudják világítani. Tavaly év végén vezették be az USA-ban, hogy lítiumot tartalmazó akkumulátorokat csakis kézipoggyászban lehet szállítani. Odaát egyébként roppant komolyan veszik a szabályokat, újabban tervezik azt is, hogy már azoknak az adatait is át kell adni az amerikai hatóságoknak, akik csak átrepülnek az ország felett, és nem az USA a célországuk. Mellesleg az USA-ba utazók csak olyan lakatot használhatnak feladott csomagjaik lezárására, ami rendelkezik ún. TSA-engedéllyel, tehát a reptéri biztonsági ellenőrzés során felnyitható egy speciális kulccsal.Különösen nagyobb fotós-videós szettel utazók számára kellemetlen az, hogy a charterjáratokon is elkezdték a súlyhatárokat komolyan venni. Érdemes otthon előre lemérni a poggyászt, és ha több a megengedettnél, akkor a légitársasággal vagy az utazási irodával kell felvenni a kapcsolatot. Vannak légitársaságok (pl. KLM) ami korrekt összegért egész komoly plusz súlykeretet biztosít a búvároknak, másoknál alapból ingyen jár a plusz keret (pl. Air Berlin), de akad olyan cég is, akinél a túllépés sok pénzbe kerül. Meglehet, ilyenkor az olcsóbb repjegyből lesz a drágább. A fapados társaságoknál arra érdemes figyelni, hogy van olyan cég, ahol alapból egyetlen feladható poggyász sincs a jegyárban (pl. Wizzair, Easyjet), ezt előre kell megrendelni és kifizetni.
Legutóbbi kalandunk a kézipoggyászhoz kapcsolódott. A Brüsszel-Charleroi reptéren kínosan ügyeltek arra, hogy csakis egyetlen táska legyen az utasnál, tehát egy kézben tartott szatyrot már másiknak számítottak, és azt lehetőség szerint bele kellett gyömöszölni a valódi kézipoggyászba. Persze az átvilágításnál meg ki kellett szedni... Újabban pár reptéren egy második ellenőrzés (átvilágítás vagy mérés) is van, közvetlenül a repülőre szállás előtt, de ha ott is ilyen szigor lenne, bezárhatnának a reptéri boltok. Az üzlet időnként felülbírálja a biztonságot...
Szintén kézipoggyászhoz kapcsolódó kellemetlenségről számolt be búvárfotós barátunk, akinek elmondása szerint nekik a kézipoggyászukat is lemérték, és a súlykeretet értelemszerűen túllépő, fotós felszereléssel telezsúfolt táskákkal nem akartak engedni őket a gépre szállni. Bár hosszas vitatkozás és pakolászás után megenyhültek a reptériek, azért a történet intő lehet mindannyiunknak: valószínűleg ez a következő lépés. A problémát viszont az jelenti, hogy búvárok vagyunk, pár dolgot a szokásos dolgokon túl mindenképpen a kézipoggyászban szeretünk tartani. Ilyen a fényképezőgép és videokamera, azok alkatrészei, a vakuk és lámpák (amiket amúgy sem illik feladott csomagban fuvarozni), a komputer, speciális maszk, hasonlók. Nehéz tehát csökkenteni a kézipoggyász tömegét.
Nem ártana viszont megoldást találni a problémákra, ehhez szeretnék pár tippet adni. Egyik fontos dolog a már fent említett otthoni poggyászmérés, hogy ne érjen meglepetés, netán át lehessen szervezni a dolgokat. A kézipoggyásznál, ha abban a szerencsében van részünk, hogy az útitárs nem fotózik, meg lehet osztani a felszereléseket a kézipoggyászban, és így meg lehet oldani a súlyhatár problémáját. Ami olyan, az kerülhet egy több, zárható zsebbel rendelkező kabátba, mellénybe, ami nem számít kézipoggyásznak. Le kell mondani a nagyobb védettséget biztosító, de túl nehéz tokokról, táskákról is. Meglehet, az egy időben nagyon népszerű, merevaljú, megerősített, görgős, nehéz búvártáskák kora is lejárt, és érdemes átszokni a könnyebb táskákra, elfogadva azt, hogy bizony gondosabban kell csomagolni, mert a felszerelések kevésbé lesznek a védettebbek. Mindent, ami olyan, be kell csomagolni a ruhák közé, és persze szorgosan kell fohászkodni... Ruha és egyebek: igyekezzünk tényleg csak a legfontosabb dolgokat magunkkal vinni az utazásokra.A búvárcucc súlyával is lehet okosan gazdálkodni. Ha olyan helyre utazunk, ahol nem gond semmilyen felszerelést kölcsönözni, nem érdemes tartalékot vinni, vagy meg lehet fontolni nehéz, de pótolható tárgyak itthonhagyását (mellény, uszony). Ez főleg akkor ésszerű, ha nem tervezünk sok merülést, vagy jól ismert, minőségi bázisra megyünk. Jó esetben a kölcsönzési díj olcsóbb lehet, mint a túlsúly felára. Könnyű, utazáshoz ideális mellény, kisebb reduktor, netán oktopusz helyett inflátorreduktor, ha a csizma elhagyható, akkor csak papucsos uszony- ilyen apróságokon is sok súlyt meg lehet spórolni. Vastag kétrészes ruha helyett egy jól záró, félszáraz jellegű overáll vitele is sokat jelenthet. Annak a rengeteg apróságnak, ami gyakran nálunk van, pedig időnként elő sem kerül a táskából (búvárkés, sznorkel, kesztyű, stb.) vitele is megfontolható, de ha bármi ilyet viszünk is, csak könnyű, hálós tartóban, ne pedig nehezebb táskában. Hacsak nincs kifejezett okunk a vitelére, akkor a túl nehéz, nagyteljesítményű akkumulátoros lámpákat is "felejtsük otthon", vagy cseréljük inkább kompakt típusra.
Remélhetően másoknak is vannak ötletei, netán érdekes tapasztalatai, amiket várunk e cikknek a fórumába a téma kapcsán! Már csak azért is fontosak ezek a tapasztalatok, mert nagyon úgy fest, nem csak légitársaságról légitársaságra, hanem reptérről reptérre változik a szigor, biztos, mindenhova érvényes útmutatást egyszerűen képtelenség adni.
GR
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
