Aki vonzódik a cápákhoz
Interjú3/3. oldal
"Minden búvárnak rendeznék egy ilyet"
Ha azt mondanák, szabadságot is kapsz, pénzt is, hova szeretnél nagyon elmenni? Sok hely van, amit jó lenne megnézni. De ami tuti, elmennék cápabiztos helyre, mert még nem láttam cápát. Illetve, tévedek, most láttam először életemben, az Adrián egy szép macskacápát. A barlangok még szintén kimaradtak, de ennek elsősorban az az oka, hogy nekem magamnak vannak ezzel kapcsolatos kétségeim.
Azaz igyekszel tisztában lenni a határaiddal?
Az a jó ember, nem csak búvár, aki tudja, meddig bír felelősen dönteni dolgokról. Ha ott leszek egyszer egy barlangnál, akkor az nekem biztosan egy nagyon nagy próba lesz.
Vészhelyzet előfordult-e?
Igen, volt egy aránylag komoly. Három egy csillagos búvárral merültem Glavotokon, kettejüket egymásra bíztam, én merültem a harmadikkal. Elvétettem az irányt, lecsúsztunk, és elkövettem azt a hibát, hogy nem fordultam vissza, hanem keresni kezdtem a falat. Egyszer csak az egyik búvár úszik oda hozzám, hogy nincs levegője. Na akkor azt a hónom alá kaptam, de erre a másik kettő ijedt meg. Elindultunk felfelé harmincról, de a komputer bemondta az unalmast, mert volt egy kis begyorsítós szakasz. Aztán egy nedves rekompressziót alkalmaztunk, szerencsére az ijedtségen kívül senkinek semmi baja sem lett. De nagyon tanulságos volt, több szempontból is. Elemeztük, végiggondoltam, hol szúrtam el. Ha garantálni lehetne, hogy senkinek nem lesz baja, akkor minden búvárnak rendeznék egy ilyet.
Mennyire érzed úgy, hogy a médiában érdemes vagy jó dolog népszerűsíteni a búvárkodást?
Ez egy érdekes témakör, a média szerepe a tudatformálásban... Szívem szerint már nem erőltetném, mert így is sokan vagyunk pár helyen. Talán a tájékoztatásra lehetne erősebb hangsúlyt fektetni, tehát ne hangozzon el olyan, hogy oxigénpalack, vagy ne jelenjen meg olyasmi, hogy a tüskés rája milyen veszedelmes vadállat. Mi tudjuk, hogy nem az, Steve Irwin már évek óta kihívta maga ellen a sorsot, ez lehetett a baj. Foglalkozni kellene azzal, hogy aki most kezdi el, vigyázzon az élővilágra, figyeljen rá, hogy merül. Ebben az oktatók szerepe is fontos. Voltam kinn tavasszal az évadnyitó mókán Dorogon, és katasztrofális ahogy merülünk és ugyanez jellemző az egész világon. Nem tudom ez belülről fakad-e, vagy az oktatónak kellene-e szólnia, hogy drága csillagom, egyrészt ahogy úszol, utánad semmit nem lehet látni, másrészt ha olyan helyen úszol, nem marad utánad ép korall. Akkor vagyok még harcosabb, amikor az Irwin esetéhez hasonló dolgoknál szóba kerül, hogy ki kell irtani a rájákat, a cápákat. Miért kellene, amikor te mentél be a közegébe, te viselkedtél úgy, ő pedig egész egyszerűen az ösztöneinek engedelmeskedik?
Családi, baráti körben inkább népszerűsíted a merülést? Rengeteg embert beszéltem már rá erre, a mi csapatunk egy része is már olyan, akiket mi "oltottunk be". Egy műsorvezető kollegám van itt, Kaldenecker Anti, aki nagyon benne van ebben, vele szoktunk "szakmai megbeszéléseket" folytatni. Például ő azok közé tartozik, akik a Maldív-szigeteken kezdték a búvárkodást, első merülése cetcápás kaland volt, de ő is ugyanúgy szereti az Adriát. Nyilván a látvány összehasonlíthatatlan, de az élmény ugyanaz.
Tehát te nem annyira a látvány, mint az élmény kedvéért merülsz?
De, a látvány is számít, de a víz alatti lebegés ugyanolyan fontos.
Szerencsésnek érzed magad, hogy rátaláltál a búvárkodásra?
Abszolút, hiszen nagyon régi vágyam volt. Nagyon szerencsés vagyok, mert minden dicsekvés nélkül nekem nagyon hamar beálltak a dolgok, a lebegés, az egyenlítés például. Nekem minden egyes merülés irdatlan nagy élmény, de talán mégis mindig az első maradt meg a legjobban: az első roncs, az első üreg, az első napoleónhal, ahogy rádbámul... Most pedig az első macskacápa. Nagyon vonzódom a cápákhoz, talán éppen ezért nem láttam eddig még... Szóval egy cápás helyre jó lenne eljutni.
GR-SzK
(átlag: 1) nehéz körülmények 
Budapest
