Általános: Beutazás útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal, pénznem kuna. Utazási szezon május-szeptember. Dekompressziós kamrák: Pula, Split, Zágráb, Dubrovnik, Zadar, Crikvenica. Vészhelyzeti telefonszám: 112 vagy 9155

Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a magyar búvárkodás bölcsője az Adria horvát szakaszán ringott, bár akkoriban még Jugoszláviának hívták az országot. A mai Horvátország véres háborúban szakadt el Jugoszláviától, és a függetlenség első éveiben az újjáépítésre koncentráltak. Ám tudatos munkával és célzott fejlesztésekkel (elsősorban nagyarányú autópályaépítésekkel) Európa egyik legnépszerűbb turistaúticéljává sikerült kiépíteni. A búvárkodás már régen is népszerű volt, de manapság a búvárok mellett (vagy helyett) az átlagos utazókat is várják.

Az Adria korábbi népszerűségéhez hozzájárult az, hogy a megfizethető árú éves merülési engedély birtokában gyakorlatilag szabadon lehetett merülni szinte az egész partszakaszon. A magyar búvárok is saját csónakkal, kompresszorral jártak Horvátországba, vagy csak palackot béreltek. Ennek az állapotnak az vetett véget, amikor megváltoztak a horvát merülési szabályok, az egyéni merülési engedély árát sokszorosára emelték, így az ide utazó búvárok többsége búvárbázisokról indul el merülni. Ez jelentősen megdrágította a korábbi kempingezős, partról merülgetős hosszú hétvégékhez képest az utak árait. A számtalan búvárbázis változó színvonalú szolgáltatást nyújt, a Földközi-tenger átlagához képest semmivel sem olcsóbb árakon. Sőt, több helyen a nemzetközi gyakorlattól eltérően felárat kérnek a palackért és az ólomért is. A biztonság kedvéért érdemes előre tájékozódni a részletes árlistáról.

A jobb merülőhelyeket általában hajóval lehet elérni. A búvárbázisok hajói közt viszont nagy a különbség, érdemes erre is odafigyelni. Az ország partszakaszát általában három térségre osztják: Isztria, Kvarner, Dalmácia. Az Isztrián hűvösebb a víz, 30 méteres mélységben még nyáron is 20 fok alatt marad, és gyakran rossz a látótávolság. Viszont itt nyugszanak az Adria talán leghíresebb roncsai, mint a Baron Gautsch vagy a Coreolanus. A merülések ára is ezen a részen a legmagasabb. A Kvarner-öböl leghíresebb szigete a magyarok által is jól ismert Krk, de sokan merülték már Cres falait is például. Dalmácia kapcsán szokták emlegetni a minél délebbi, annál jobb elvet, ám a merülések jellege tekintetében nincsenek hangsúlyos különbségek. Természetesen itt is akadnak roncsok, üregek, de a leggazdagabb élővilágot a Kornati Nemzeti Parkban lehet találni, ahol a védettséget élvező részeken háboríthatatlanul élnek az élőlények. A horvát partszakaszról nehéz kiemelni bizonyos helyeket, mert gyakorlatilag az Isztria északi csücskétől egészen a montenegrói határig mindenütt vannak elszórva búvárbázisok. Sőt, akár hajós szafarival is be lehet járni térségeket.

Az élővilág nem különösebben eltérő a különféle régiókban, bár természetesen vannak különbségek. A kisebb-nagyobb halak közül például a rája, a muréna, a csikóhal vagy a szentpéterhal számít különlegesnek, de különféle csigák, rákok, gorgóniák, szivacsok inkább a búvárok szeme elé kerülnek. A cápák közül a búvárok szinte kizárólag a kicsi és teljesen veszélytelen macskacápát látnak, és azt sem túl gyakran. Noha időnként a nyílt tengeren dolgozó halászok hálójába nagyobb ragadozó is akad, a cápák tekintentetében az Adria gyakorlatilag teljesen veszélytelen fürdőzők és búvárok számára egyaránt.

Az Adria közelségének köszönheti elsősorban a népszerűségét, noha nem rendelkezik a Földközi-tenger viszonylatában kiemelkedő merülési lehetőségekkel. Ám több színvonalas magyar búvárbázis is működik az országban, tehát Horvátország minden bizonnyal a jövőben is a magyar búvárok egyik legkedveltebb úticélja lesz.

Módosítási javaslat