Alanya, vihar előtt
Utazási élmények3/3. oldal
Ezt három nappal későbbre időzítettük, hogy addig a víz tudjon tisztulni. Ez meg is történt, ám sajnos a nagy meleg miatt szobánkban folyamatosan üzemelő légkondi tett róla, hogy mégse legyen olyan könnyű menet a merülés: mind a ketten enyhe megfázással küszködtünk az utolsó napokban. A Magic Dive búvárhajóján rajtunk kívül kevés vizsgázott búvár volt, így aztán megint kiscsoportos merülés várt ránk. A vezetőnk türelmére is szükség volt, ugyanis mi ketten a párommal igen lassan tudtunk azért lemerülni, nyilván a korábbi napokban kissé bedugult orrunk miatt, ami ugyan nem volt vészes, de azért nem is segített. Az alanyai kikötőhöz igen közel eső első merülőhelyünkön a korábbinál jobb látás, ám 1-2 fokkal hűvösebb víz fogadott. Itt is a szokásos kisebb halak tűntek fel, de láttam két csinos csigát, előkerült egy polip, egy tarisznyarák, egy merülésnek elment a 60 perces lubickolásnak. Sőt, a meleg víz volt az oka annak is, hogy az utolsó percek nézelődését a sekély vízben szívesen hosszabbítottuk meg, így maradtunk a vízben egy órát. A hajón az élet olyan volt, mint azt már más, korábbi török merüléseim során megszoktam. A 24 méteres hajó elég nagy volt a teljes vendégseregnek, a fedélzeten segédkezők mindenben rendelkezésre álltak, és mind az első, mint a második merülés után adtak egy kis szerény ennivalót. Mindez összesen 45 eurót kóstált. Ami viszont nem tetszett, hogy minket, tapasztaltabb búvárokat egy búvárkodáshoz szinte teljesen alkalmatlan fémtestű ladikkal vittek a merülőhelyekre, ami vészesen megdőlt minden egyes búvár vízbeugrásakor. Különösen a második merülés előtt néztünk össze társammal, amikor a hajóba szállva kiderült, hogy a nyílt vízben 25 méteren nyugvó roncsot keressük fel. Mindez az egyenlítési problémáinkra gondolva nem tűnt nagy ötletnek.
A merülés aztán nem is úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Végül csak sikerült nekem is lejutni a roncshoz, ami előző életében a parti őrségnél szolgált korábban, és új merülőhelyként süllyesztették el. Hogy legyen még látványosság, mesterséges amfóramezőt alakítottak ki, néhány agyagedényt oszlopra állítva pedig még egy kis sétányt is létrehoztak. Mindez alig egy éve történt, az élővilág így aztán még nem
tette magáévá a helyet. Bár éppen a roncs elhagyásakor feltűnt egy méretes makrélákból álló raj, tehát talán pár év múlva érdemesebb lesz ott majd merülni. Megjegyzem, bár olvastam valahol olyat, hogy a törökök nem adnak a ma elfogadott merülésbiztonsági szabályokra, de én abszolút nem így tapasztaltam. Kis csoportokban merültettek, betartották a biztonsági megállókat, még némi eligazítás is volt, szóval kiugróan nagy gondra nem emlékszem. A kezdők intromerüléseit is normálisan szervezték, és a normál búvárokra vonatkozó árral megegyező pénzért ugyanúgy transzfer, két merülés, étkezés és teljes felszerelésbérlet járt. A búvárkalandok után kissé tüsszögős utolsó napot töltöttünk a tűző napon a tengerparton. A nagy hullámok szokás szerint jól össze-vissza dobáltak, de legalább a sós víz akadálytalanul moshatta át arcüregeimet. Élveztem a lebegést, azt, hogy egy lusta, de kellemes hetet töltöttünk el egy jó helyen, a terroristák pedig eszünkbe se jutottak. Kis szerencsével a jövőben sem lesz közöm hozzájuk. Talán egyszer pedig eljön a nap, amikor mindez nem szerencse kérdése lesz.
Gonda Rudolf
(átlag: 4.3) átlagos nehézségű 
Kecskemét
