Mini-Szahara az Atlanti-óceánban
Utazási élmények3/3. oldal
Ennyire telt Costa Calmában, a hét második felére ugyanis Corralejóban foglaltam szállást. Indulás előtt megkérdeztem Edgart, nem ismer ott jó búvárbázist? ő természetesen tudott valakit ajánlani. Mi pedig átkocsikáztunk a sziget északi csücskébe, egy újabb tengerre néző apartmanba, ahonnan gyalog másfél percre volt az egyik strand. Megmártózásunk után indultunk el megkeresni az Edgar által említett Dive Center Corralejót.
Nos, ez az a hely, ahol a spanyolok beszélnek angolul is. Voltam már pár helyen életemben, de ez messze az egyik legjobb bázis, amit valaha láttam. A háromszintes épület alagsorában van az öltöző és a zuhanyzó, illetve a bázis szervizközpontja, az utcaszinten vannak a felszerelések, a búvárbolt, az oktatómedence (a mélyebb részén 3,5 méteres!), az emeleten pedig a két oktatóterem és a két, vendégeknek kiadó apartman van. A bázis hajója pedig nem egy gumicsónak, hanem egy remekül kialakított, mindennel felszerelt fémtestű hajó.
A bázis vezetője, Miguel Abella még soha nem találkozott magyar búvárokkal, nagy örömmel mutatott hát meg nekünk mindent. A bázis által merült 40 helyet ő térképezte fel közel három évtizedes munkával, és amit tudni érdemes a búvárkodásról Fuerteventura északi részén, azt ő tudja is.
Éppen a felerősödő délutáni szél miatt nagyon okosan úgy kínálnak két merülést, hogy a hajó 9 és 11 óra körül fut ki. Így még jó körülmények között lehet búvárkodni. ők ugyanis parti merülést nem is ajánlanak, lévén azoknak a színvonala meg sem közelíti a hajós merülésekét. A helyek aránylag közel vannak a kikötőhöz, tíz percnél hosszabb út nem is nagyon fordul elő. Szóval ha valaki Corralejóban akar merülni, ne nagyon keresgéljen másik búvárbázist -ez a legjobb! (Megjegyzem, áraik is teljesen elfogadhatóak.)
Persze mindez mellékessé válik ahhoz képest, mi van a víz alatt. Első merülőhelyünk, a Bajon El Rio a Fuerteventura és a szomszédos kis szigetecske közötti csatorna közepén van, és az északi rész legismertebb helye. Ritkán merülhető, mert időnként nem meglepő módon erős az áramlás. Ám ha összejön, remek merülés vár a búvárokra. A viszonylag sekély, maximum húsz méteres aljzaton három óriási, felül kiszélesedő, gombára emlékeztető sziklaakazat van. Ezek körbeúszásából áll a merülés, ahol a tető alatt tanyázó halakat nézhetjük, a “gombák" törzsének üregeiben kereshetjük a murénákat, rákokat, netán a gombák fölött tanyázó szardíniarajokat, és az ott vadászó makrélákat, barakudákat csodálhatjuk. Itt is vannak hatalmas sügérek, ám picivel tartózkodóbbak, mint délen (Miguel szerint ennek egyszerű az oka: ott etetik őket). Szóval újra azok a nagy-nagy sügérek tűntek fel, mint a Nagy zátonynál, amilyenekből egyet sem láttam Gran Canarián. Ráadásul volt szerencsénk 1-2 percig egy angyalcápát is követni, amíg el nem úszott a messzeségbe.
Ezek után egy második merülést is vállaltam. A La Grota nevű sekély helyen kis átúszható üreg van, mozgalmas élővilággal, számos papagájhallal, és itt tűnt fel egy tengeri kígyóra hasonlító, sárga alapon barna pettyes angolna is, akivel percekig játszottunk bújócskát. Ha pedig már komppal mentünk tovább, nem repülővel, még elutazásunk napján is merültem egyet. A látás sajnos romlott a két nappal korábbihoz képest, de a Bajon El Geraldo így sem volt rossz. A Fuerteventurán szokásos módon az üregek mélyén kellett keresni az érdekességet, a tipikus élőlények mellett itt talán a muréna és a tintahal érdemel említést, de érdekes felfedezni a homokba félig beásott gyíkhalakat is.
Aztán a már említett kompon ülve, úton Lanzarote felé -miközben egy héttel korábban még Gran Canarián voltunk-, elgondolkodhattam rajta, milyen hely is ez a Fuerteventura. Talán az utóbbi idők legfesztelenebb élményét jelentette az ott töltött nyolc nap, amikor az autóba pattanva kerestünk valami szép partszakaszt, sznoriztunk vagy masszíroztattuk magunkat a hullámokkal, netán a tenger felszíne alatt éltünk át szép, kellemes kalandokat, feledve Gran Canaria forgatagát, turistagyárait. (Persze a kellemes emlékekhez hozzájárul az is, hogy barátnőm Jandiánál a víz alatt ünnepelte szülinapját, Corralejóban pedig a 100. merülését, de ezt a kis elfogultságot remélhetően megbocsátja nekem az olvasó.) Nem biztos, hogy ez a sziget az ideális a nagy bulikat, mozgalmas életet, változatos tájakat kedvelők számára, de aki lazítani, no meg pár szépet merülni, netán széllovagolni szeretne, nem fog csalódni.
Gonda Rudolf
Kapcsolódó képtár: Fuerteventura