Munkahely, kilátással a tengerre
A búvárkodásról2/2. oldal
Hobbiból hivatás
A szerelem végzetessé vált, már azt tartottam szem előtt, hogy minél hamarabb profivá válhassak. Hogy minél többet merülhessek, és egy idő után már nekem fizessenek a világ egyik legjobb dolgáért. Ennek a következő lépcsője pedig a mentőbúvárság. Részben ez motivált, részben pedig az, hogy egy két hetes júliusi dahabi túra alkalmával éjszakait merültünk, és apu, buddymként, - aki kezdetben imádta hangsúlyozni a hibáimat -, eljátszotta, mintha nem reagálna semmire. Tudtam, hogy semmi baja, láttam a szemén, amikor belevilágítottam (vészhelyzetben megengedhető, ugyebár) - de csak másnap vetődött fel bennem igen erősen, hogy mi lett volna, ha mégis lett volna valami komoly probléma? Rendben, ott a guide elöl, akinek tudtam volna jelezni, de az mégsem járja, hogy én meg csak nézek, mint a sült hal, tehetetlenül, vagy első felindulásomban rosszat cselekedve, ami csak ront a helyzeten.
Ez a két ok befolyásolt abban, hogy elvégezzem a mentőbúvár-tanfolyamot augusztus végén, itthon, Magyarországon - aminek pusztán anyagi okai voltak. Meg tulajdonképpen Pilismaróton, a Dunában igazán izgalmas kihívás csak eltűnt búvár keresése 50 centi látótávval,
nem igaz? Ezen kívül is, az elméleti részt alaposan meg kell tanulni, és tudvalevő, hogy a 40 fok árnyékban, és a sörözésre hívogató hangok nem a legjobb kombinációt adják a felkészüléshez. Merthogy a teszt tényleg igényel felkészülést, méghozzá egészen alaposat, de ezzel maximálisan egyet is értek. Egy ember életéről lehet szó - akár a sajátodról, akár valaki máséról. Hasonlóan az OWD-hez, itt is van zárt- és nyíltvízi vizsga, továbbá újraéleszteni is meg kell tanulni. A csúcs az, amikor az újraélesztős babán ugrálsz, hangosan kiszámolva a légzéseket és a nyomásokat. Vagy lehet, hogy inkább az, amikor a sorstársaddal együtt belegabalyodtok a kötélbe, amivel elveszett tárgyat kerestek. De lehet, hogy az viszi a pálmát, amikor a vizet csapkodod azt üvöltözve, hogy BÚVÁRBALESET, és a parton éppen egy búvárösszejövetel zajlik főzőcskével... Lehet mazsolázni. Mindig vannak jó sztorik.
Ajánlott még elvégezni a DAN Oxygen Provider tanfolyamot is a mentőbúvárival egy időben, hogy tudjál oxigént adni bajba jutott társadnak. Ha nem akarsz főállásban ezzel foglalkozni, akkor a mentőbúvári szint az, aminél meg lehet állni - de eddig el kell jutni, ha búvárkodsz, mert ez valóban nagyon sok pluszt ad.
Eljutottál hát a kedvtelési búvárok által elérhető legmagasabb szintre. Döntéshelyzetbe kerülsz, hiszen innen már elsősorban a hivatásosok közé vezet az út, ha további képzést szeretnél. Elszánod magad, profi leszel, és az örök napfény oldalára állsz a latyakos tél és a borongós közhangulat ellenében. Ezért elviseled a búvárparadicsomokban a staffok rendelkezésére álló lakások és szobák körülményeit, továbbá még itthon a környezeted rimánkodását, amivel a lelked békéjét akarják megmenteni. Töltenének akár csak egy napot is önavatott pszichiátereid a szikrázó napfényben, a sós tengerillattal fűszerezett hűsítő vagy éppen meleg szélben a dahabi parton fekve, miközben előtted a korallzátony, mögötted pedig a sivatag hegyei... Máris te oszthatnád a tanácsokat. Arról, hogy mikor és hol indul a legközelebbi búvártanfolyam.
A sajátodét már valószínűleg pontosan tudod, ha már álmodban is gyíkhalak kukucskálnak rád játékosan a homokból. Ez az a tanfolyam, amit nem lehet lezavarni 3 hétnél rövidebb idő alatt, de ebben a stádiumban már ez is csak pozitívumként említhető. A költségek kevésbé, de a cél túl fényesen lebeg a szemed előtt. Rengeteg tanulnivaló van, a búvárkodás fizikájáról, fiziológiájáról, a környezetről, a dekompressziós betegségről, a táblázatok kezeléséről, a búvárprogramokról és a felszerelésről is. Ha egy DM egy
felvetődő kérdésben bizonytalan, vagy még rosszabb: nem tud állást foglalni, akkor az örökre elásta magát a csoportja előtt, ami mindkét fél számára sajnálatos dolog lenne. Az elmélet mellett gyakorlati képzés is van: csoportot kell tudni vezetni, tanulók tanításában segédkezni, és a búvárkodás körüli minden egyéb teendőt elvégezni a kurzus végére. Ebből látszik, hogy 3 hétre minimálisan szükség is van. Erre a tanfolyamra is maximálisan érvényes, hogy itt már tényleg csak oktatóhoz szabad menni, érthető okok miatt. Az instruktorommal már régebb óta ismertük egymást, és ő sem arról híres, hogy a karácsonyfa alá teszi a kártyát. Ez az elsődleges szempontok közé kell, hogy tartozzon annak, aki komolyan készül erre a pályára.
A tanfolyamot egy "fuck dive" nevű merülés zárta, aminek a lényege, hogy a bázison dolgozó 3-4 instruktort úgy kell kezelned, mintha most találkoztál volna velük először, és ők lesznek a csoportod. ők persze már a felszerelés összeszerelésénél mindent megtesznek, hogy a legkevésbé se érezd jól magad, a vízben pedig atomjaidra szednek. Volt pillanat, amikor a maszkom tőlem valahol jó messze lehetett, teljesen felfújták a BCD-met - amit nem győztem leereszteni, lecsatolták az ólomövem, éppen zárták el a palackom, és a palack hevederét oldozták el. Miközben rángatták lefelé az uszonyom... Csak nyugalom kell hozzá, a rutin eddigre már rég megvan. Ebből kifolyólag a nyugalom is. Ez egy ilyen angyali kör.
A legideálisabb a DM tanfolyamot ott megcsinálni, ahol utána dolgozni is szeretnél, mert országról országra, sőt, bázisról bázisra változnak a szokások. Ezért választottam Dahabot. Számomra a nyugalom szigete, ott érzem azt, hogy hazaértem. Persze az sem utolsó szempont, hogy praktikus jobban ismerni a helyet, mint az újdonsült búvár, aki éppen ott halad mögötted - és ő veled ellentétben már legalább egy jó térképet is látott a helyről. Ilyenekről is hallani... Immáron te vezetheted a merüléseket, és az OWD-tanfolyamon való
segédkezéssel olyan inspirációt adhatsz más embereknek, amellyel egész életüket megváltoztathatják. Mint ahogy veled is tette ezt egykor egy oktató... ami neked pedig a következő lépcső, feltéve, hogy érdekel az oktatás. Addig is marad a merülésvezetők mindennapos élete. Ha van csoportod, és éppen nem az ünnepek utáni holtszezonban kopik fel az állad, akkor neked kell leszervezni, hogy időben beérjen mindenki - és ne arabosodjanak el jobban, mint a helyiek, azt mondván, hogy a 12 óra majdnem 9. Adódhatnak olykor nehezen kezelhető taxisok, akiről gyanítod, hogy szintén más időzónában élnek. Vagy hajóskapitányok, akik elalszanak, és egy órába telik beimádkozni a ladikot a kikötőbe.
Arra is ügyelni kell, hogy mindig legyen kéznél még egy palack, hogy ne te kerülj kellemetlen helyzetbe, ha a kompresszos srác sisházás után elfelejtette feltölteni a palackot. 60 bar még neked sem elég arra, hogy levezess egy 30 méteres merülést, ami legalább 50 percig tart, mert ilyen fogyasztású csoportot fogtál ki. Az oxigént és az elsősegélycsomagot sem otthon hagyni, a szőnyeget is vinni, ha parti merülésről van szó, és lelkesíteni a legnagyobb szélben is. Közben végig úgy viselkedni, hogy a csoport tagjai megszívleljék, amit tanácsolsz nekik, és betartsák a szabályokat. Mindezt azért, hogy olyan élményekhez segítsd őket, amire egy széles mosollyal gondolnak majd vissza nagypapaként a kandalló előtt. Vagy akár csak a maradék időben, amíg újra viszont nem látjátok egymást, és ismét együtt merültök.
Felemelő érzés divemasternek lenni! Kevés ember mondhatja el magáról, hogy reggelente nem húzza az ágy... mert egyszerűen túl sok jó történik vele minden áldott nap. A magyarázat egyszerű: rálelt a boldogság útjára - és mer is járni rajta.
Hendrik Nikoletta
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Kecskemét
