Megvan a Tulsamerican
AdriaA legendás második világháborús bombázó roncsára Vis sziget közelében bukkantak rá.
Egy hideg decemberi napon 1944-ben több, mint 500 B-17 és B-24 típusú amerikai négymotoros nehézbombázó indult Németország felé, hogy olajfinomítókat támadjanak. Noha több száz vadászkísérő is a kötelékkel tartott, a németeknek is sikerült egy nagyobb vadászcsoportot összeállítva jelentős veszteségeket okozni. Az egyik B-24-es, amit "The Tulsamerican" néven emlegettek, szintén súlyosan megsérült, ám ledobta bombaterhét és megkísérelte a visszatérést olaszországi bázisára. Nem jártak sikerrel, és a gép az Adriai-tengerbe csapódott, ami a legénység három tagjának is örök nyughelye lett. A Tulsamerican azért számított különleges gépnek, mert az oklahomai Tulsa városában működő gyárban épített utolsó B-24-es volt 1944 augusztusában. A gép különleges festést kapott, és háborús kötvények vásárlására biztatták vele az embereket, ezt a gépet gyakorlatilag a tulsaiak vásárolták a hadsereg számára.Mi is történt pontosan 1944 december 17-én? A Tulsamerican ezen a bevetésen új pilótát kapott, Eugene Ford hadnagyot. A felhős időben az amerikaiak nem vették észre, hogy német vadászok lesnek rájuk, akik a többiek elszakadt kisebb csoportot megtámadták, négy gépet azonnal lelőttek, míg a Tulsamericannak az egyik motorját találták el. A sérült gép hidraulikája is meghibásodott, a bombatér ajtaját sem tudták bezárni, majd amikor Magyarország felett repültek, egy légvédelmi találat után újabb motort vesztettek el. Mire az Adria felé értek, a pilóta már tudta, képtelenek lesznek elérni az olaszországi repteret. Így hát Vis szigete felé fordultak, ahol egy vészhelyzeti repülőtér volt. A hidraulika hibája miatt kézzel kellett volna a futóműveket kiengedni, ám ez nem sikerült az első megközelítés során, ezért a pilóta úgy döntött, tesz egy kört, és újra próbálkozik. Amikor rájött, hogy képtelen lesz leszállni, kiugrásra utasította volna a legénységet, ám ebben a pillanatban a maradék két motor is leállt, és a repülő a tengerbe csapódott. Ekkor vesztette életét a pilóta és a legénység két további tagja, míg a többieket jugoszláv halászok mentették ki.
A történet pár évtizeddel később folytatódott. A tengerentúlon sokan szerettek volna többet tudni a gép sorsáról, és érdeklődve figyelték a horvát búvároktól érkező híreket. Vis környékén számos roncs van, repülőgépek is, és amikor pár hónappal ezelőtt egy B-24-esnek gondolt gép maradványaira bukkantak, felpörögtek az események. Tavasszal vált biztossá a kutatómerülések után, hogy a megtalált gép tényleg B-24-es, de hogy a Tulsamericanról van-e szó, még bizonyításra várt. A gép a becsapódáskor darabokra szakadt, és a perdöntő farokrész illetve az orr nem volt meg. A búvárok azonban erre is ráakadtak, és most már egyértelműen állítható, a legendás gépet találták meg. Tulsában abban reménykednek, sikerül majd egy olyan részt kiemelni, amit ki tudnak állítani múzeumukban.
A felderítő merülésekben részt vett Daniel Frka is mesélt az expedícióról. A roncs első darabját 39 méteres mélységben találták meg, Vis szigettől déli irányban, a parttól 500 méterre, ám a tenger ezen a részen 65-70 méteres más pontokon, tehát néha komolyabb felkészülést igényel a kutatás. Az azonosításban az amerikai hatóságokkal működtek együtt a horvátok, és így lett egyértelmű, mire is bukkantak. Az utóbbi években többször is előfordult, hogy a nem kevés adriai repülőroncson szolgált katonák érdeklődnek gépükről, esetleg az áldozatok hozzátartozói veszik fel a kapcsolatot a helyiekkel. A tenger még számos titkot rejthet, több olyan gépről is tudnak, ami a horvát Adria bizonyos pontjain nyugodhat, de még nem találták meg.
Egy amerikai tévécsatorna így számolt be a gép megtalálásáról:
A B-24 Liberator típusú négymotoros amerikai bombázógép az egyik legnagyobb számban gyártott típus volt a második világháború idején, több mint 18,000 épült belőle. A 33 méteres fesztávolságú és 20,6 méter hosszúságú gép 1200-3600 kg bombát tudott hordozni attól függően, hogy milyen távolságban levő célt támadott. Ennek megfelelően 3400 km lehetett a hatótávolsága, ahova 350 km/órás utazósebességgel repülhetett. A B-24 egyébként maga is erősen felfegyverzett gépnek számított, maximum tíz fős legénysége a több ponton elhelyezett lövegtornyokból tüzelhetett az ellenségre. Ezzel együtt is könnyű prédája lehetett a gyors német vadászoknak a lomha bombázó amikor nem volt a közelben erős vadászkíséret, és ilyen helyzetbe került a Tulsamerican is.
[ Wikipedia, Slobodna Dalmacija, samoloty.ow.pl, NewsOn6.com ]
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Budapest
