A Toplitzsee meg nem fejtett titka
KülföldMiután környezetvédők szeretnének minden búvártevékenységet tiltani az osztrák tóban, talán soha nem is derül fény a rejtélyekre.
Az emberek kíváncsisága és kincs utáni vágyakozása természetesen óriási hajtóerőt jelent, így gyakorlatilag a háború vége óta folyamatosan tesznek illegális kísérleteket a kutatásra. Ám a mély, hideg tóban magányosan merülni nagy veszélyeket hordoz magában: 10 méter alatt már meglehetősen sötét van, 30 méteren jéghideg a víz nyáron is, és akkor még messze van a tó legmélyebb pontja, ami 103 méteren van. Különleges élővilága van a tónak, mivel 20 méter alatt nincs oxigén a vízben, ezért halak csak a felső, sekély részben élnek. Mélyebben oxigén nélkül is életben maradó férgek és baktériumok találhatóak, ráadásul itt a víz is sós.
A merülési kísérletek közül a gyakran emlegetettek közé tartozik az az 1963-as próbálkozás, amikor egy fiatal német búvár vesztette életét, akit volt SS-tisztek vezettek el a tóhoz. A Toplitzsee ekkor vált tiltott területté, de a hivatalos tiltás nem jelentette azt, hogy illegálisan ne merültek volna itt továbbra is. Ráadásul még biztatóan is hatott, hogy egy német képes magazin által finanszírozott kutatás az első kézzel fogható eredményeket produkálta, sok hamis brit bankjegy felszínre hozatalával. Persze a kincsvadászok nem erre vágytak, hanem aranyra, de a többség úgy volt vele, majd talán ő szerencsésebb lesz a korábbi próbálkozóknál. Úgy kalkuláltak, hogy az évtizedek során az iszapos aljzat maga alá temethette a ládákat, és talán csak jó helyen kell ásni a meggazdagodáshoz. Felmerült annak a lehetősége is, hogy a németek egy titkos víz alatti barlangba rejtették a kincseket. A hivatalos, nagyobb volumenű kutatások során további tárgyak is előkerültek a nyolcvanas években, majd 2000-ben egy amerikai tévéműsor által finanszírozott projekt egy láda maradványaira bukkant, és újabb hamis pénzeket emeltek ki. Ezeket be is tudták vizsgálni, és a kiváló minőségű hamisítványok igazolták azt a történetet, hogy Hitler parancsára foglyokkal próbálták végrehajtatni a nagy pénzhamisítási akciót, amivel a brit és amerikai gazdaságot ingathatták volna meg.
A legutóbbi, engedélyt kapó próbálkozó a tó kincsének megtalálására a floridai Global Explorations nevű cég volt, aminek vezetője, Norman Scott meglehetős magabiztossággal nyilatkozott arról, hogyan fogják kiemelni a 150 millió dollárra rúgó értéket. A valóság viszont az, hogy pár tárgyon és a némi hamis pénzen kívül egyelőre nem igazolta senki az óriási kincs meglétét. A hatóság és a környezetvédők így aztán mindenféle merülési és kutatási tevékenység sok évre való megtiltását tartanák hasznosnak, hogy a tó élővilágát ne bolygassák fel a kincsvadászok. Állítólag még egy utolsó esélyt azért adnának, de csak egy olyan valakinek, aki a tófenék teljes, három dimenziós feltérképezését fel tudja vállalni- talán már nem is azért, hogy megtalálják a nácik rabolt kincsét, hanem éppen ellenkezőleg, végleg eloszlassanak minden alaptalan legendát.