A kolumbiai haditengerészet 2015-ben talált rá annak a San José nevű spanyol hadihajónak a roncsaira, ami 1698-ban indult útjára, majd a spanyol örökösödési háborúban szolgált, mielőtt 1708-ban a kolumbiai Barú szigetének közelében egy brit hajórajba ütközött, és a hajón tárolt lőpor felrobbanása miatt elsüllyedt – a 600 fős legénységből 11-en élték túl az esetet.

A San Joséval együtt az az arany-, ezüst- és smaragdkincs, valamint rengeteg ékszer is a tenger fenekére került, amit a spanyolok Dél-Amerikában gyűjtöttek össze, hogy a király finanszírozni tudja háborús törekvéseit. A mai értéken 17 milliárd dollárnyira (vagyis közel 6200 milliárd forintra) becsült szállítmányért egyből többen is bejelentkeztek: Kolumbia mellett Spanyolország és egy amerikai tengerkutató cég is kifejezte igényét a kincsekre.

A Sea Search Armada nevű amerikai cég az 1980-as években látott neki felkutatni az elmúlt 300 évben számtalan kalandor és kincsvadász fantáziáját megmozgató, és még Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején című regényében is szereplő hajót. A cég azt írja az oldalán: "Az 1708-as armadában csak a zászlóshajó rakományának értéke meghaladta Spanyolország teljes éves nemzeti jövedelmét. Amikor az armada összes hajóján található érmék és nemesfémek értékét összeadták, két-háromszorosára jött ki a teljes spanyol bevételnek. És ezen felül volt még rajtuk kakaó, indigó, bőr, bíbortetű, nemesfa és sok más árucikk is."

Az elsüllyedt hajó felfedezését 2015. november 27-én jelentette be a kolumbiai haditengerészet és egy, a Kolumbiai Antropológiai és Történettudományi Intézet vezetésével létrejött nemzetközi kutatócsoport. A bejelentésen Juan Manuel Santos, Kolumbia akkori elnöke (akit egyébként 2016-ban Nobel-békedíjjal tüntettek ki) az emberiség történetének legnagyszerűbb víz alatti leletének nevezte a San José megtalálását, és ígéretet tett arra, hogy a közeli Cartagena városában múzeumot épít, ahol majd kiállíthatják, és mindenki megtekintheti a hajón talált kincseket.

Csakhogy a Sea Search Armada jelezte, hogy kutatóik már 1981-ben azonosították a hajóroncs helyszínét, és üzletet is kötöttek a kolumbiai kormánnyal, miszerint sikeres feltárás esetén a kincsek 35 százalékban az amerikai céget illetik. Ezt az állítást a kolumbiai parlament vitatta, és Mariana Garcés Córdoba kulturális miniszter szerint hiába perelte be a cég a kolumbiai államot amerikai és kolumbiai bíróságokon is, minden esetből a dél-amerikai ország jött ki győztesen. A Sea Search Armada viszont azóta is megoldatlannak tartja az ügyet.

A spanyol kulturális miniszter, José María Lasalle szintén jelezte, hogy Spanyolország a saját elsüllyedt vagyonaként tekint a San José rakományára, de 2015 végén még csak fontolgatta a jogi lépéseket. Precedensként a Nuestra Señora de las Mercedes nevű spanyol fregatt esetét említette, amelyet Portugália közelében süllyesztettek el a britek 1804-ben. Erre a hajóra 2007-ben talált rá egy amerikai tengerkutató cég, az Odyssey, ami 17 tonnányi arany- és ezüstérmét hozott fel róla a felszínre, majd háromoldalú jogi csata kezdődött: az Odyssey és Spanyolország mellett Peru is beszállt a buliba, mivel állításuk szerint a kincset az inkáktól rabolták el. Végül 2012-ben úgy döntött az ügyet tárgyaló amerikai bíróság, hogy mivel a Mercedes egy állami küldetést végrehajtó hadihajó volt, és ekkor Peru még csak kolóniaként létezett, Spanyolországot illeti a kincs – amit aztán 2014-ben ki is állítottak Madridban.

Most, több mint nyolc évvel a felfedezés után azonban végre történhet valami a San José ügyében is. A Kolumbiai Antropológiai és Történettudományi Intézet igazgatója, Alhena Caicedo szerint "a hajót hosszú ideje kincsesbányának tekintik, de mi ezen szeretnénk túllapozni", és az érmék és drágakövek helyett a történelmi és régészeti leletekre összpontosítva szeretnék már idén áprilisban elindítani a feltáró expedíciót.

A kolumbiaiak a teljes hajóroncsot szeretnék kiemelni a tengerből, hogy azt egy direkt erre a célra felépített kiállítóteremben tárják a nyilvánosság elé. Ilyesmire azonban nem nagyon volt még példa egy ekkora hajó esetében (a San José kb. 40 méter hosszú), ami rengeteg akadályt gördít a hajómentők elé. Leginkább a VIII. Henrik flottájának zászlóshajójaként ismert Mary Rose esete hasonlít a San Josééhoz: az 1545-ben elsüllyedt angol hajót tíz éven át vizsgálta újra és újra több száz búvár, mielőtt 1981-ben megkezdték a kiemelését – a hajótest fennmaradt része ma egy erre a célra épített múzeumban látható Portsmouthban.

Csakhogy míg a Mary Rose-t hideg és sekély vízből kellett kiemelni, a San José 600 méter mélyen, trópusi tengervízben kondicionálódott évszázadok óta, így a kiemelése sokkal bonyolultabb (és drágább) feladat lehet. "A tartalma nagyon változatos, és fogalmunk sincs, hogyan reagálnak a maradványok, ha oxigénnel érintkeznek. Azt sem tudjuk, egyáltalán lehetséges-e róla valamit kiemelni a vízből" – mondta Caicedo. A kolumbiai hadsereg most víz alatti robotokat fejleszt, amelyekkel fotókat és videókat készítenek a roncsról, és feltérképezik a környezetét, mielőtt bármilyen feltárás megkezdődhetne.

A spanyolok és a Sea Search Armada mellett azóta bolíviai őslakosok is bejelentkeztek a kincsekért, utóbbiak ugyanis azt állítják, hogy valószínűleg a felmenőik bányászták ki a kincsek között található érméket és műtárgyakat alkotó arany és ezüst nagy részét. Kolumbia azonban kitart a saját igaza mellett, és már csak azért is magáénak érzi a hajóroncsot, mert a felfedezésének első szakaszára máris elköltött 7,3 millió dollárt, és hol van még a projekt vége. Az UNESCO-val kötött megállapodás értelmében azt is jelezték, hogy nem bocsátanak áruba semmit, amit az elsüllyedt hajón találnak.

[ Qubit ]