Négy évtized a búvárkodás bűvöletében
Interjú3/3. oldal
"Ugyanolyan nehéz jó képet csinálni digitálissal, mint analóggal"
Azt hiszem, elég sok kérdésünkre választ kaptunk a szövetség működésével kapcsolatban. Visszatérve viszont a hozzád kapcsolódó dolgokhoz, szeretnénk a víz alatti fotózásról is beszélgetni. Például búvárfotósként mikor érezted úgy, hogy igazán ideális körülmények között dolgozhattál, akár úgy is mondhatnám, mi volt a kedvenc helyed?Ez nyilván az életem adottságaiból is következik, de az én kedvenc helyem az Adria. Persze nyilván elsősorban a régi Adria, a légkörével, környezetével együtt. Nekem mindig sokkal többet jelentett, és most is többet jelent, mint a többi tenger, a legtöbbet itt merültem és fotóztam az életemben. Tudom, persze, hogy fotózás szempontjából a trópusi tengerek jelentik a paradicsomot, de én egész életemben mindössze hét alkalommal jutottam el trópusi tengerekhez. Az ausztráliai útból könyv is született, aztán Maldív-szigetek, Kuba, Dél-Korea, kétszer Egyiptom, és nemrégiben Indonézia volt az úti cél. Fotós szemmel paradicsomi élményem volt, amikor lehetőségünk nyílt, hogy sátorban lakva a Ras Mohammed nemzeti parkban éjjel-nappal partról merülhessünk. A másik ilyen volt, amikor nyolc napot töltöttünk egy szafarihajón Ausztráliában és a Ribbon-zátonyokon, meg Cod Hole-nál búvárkodtunk. A harmadik pedig most legutóbb a Lembeh-szorosban, amikor rendkívüli terepen, egyedülálló kiszolgálásban részesültünk. De az legalább olyan jó volt, amikor az Adrián hétszámra saját csónakkal kalandoztunk.
Az Adrián volt bejáratott helyed, vagy mindig máshova mentetek?
Általában néhány évig jártunk vissza egy helyre, aztán váltottunk. Jó visszamenni, mert ki kell ismerni a helyeket. Én, ha valahova elmegyek, jegyzeteket készítek és térképet rajzolok, mit hol találok.
Fotósként meg tudod mondani, mi áll közelebb hozzád, a makró vagy a nagy látószög?Azt hiszem, a makró, abban fotóztam mindig is többet, no meg ez technikai és anyagi kérdés is. Nagy látószöggel nehezebb is jó képeket összehozni. A nézők például nem tudják, mi mekkora a képen, tehát a jó nagy látószögű képek többségéhez az arányok és a perspektíva miatt kell egy búvár is a képre. Ehhez viszont modell kell, és nem olyan feleség, aki maga is szenvedélyes fotós. Szóval sok minden nehezíti a dolgot, de azért búvár nélkül is lehet jó képet csinálni. Mindenesetre én úgy érzem, makróban jobban ki is élheti a szenvedélyét az ember.
Gondolom, akkor ragaszkodsz is a jól bevált felszerelésedhez, amivel fotózol? Nyilván eljutottál egy olyan szintre a felszereléseddel, hogy már nem akarod mindenáron lecserélni.
Nem, a jelenlegi hagyományos felszerelésem, bár nem a legjobb, már elég jó ahhoz, hogy nem technikai kérdés a jó kép készítése, magas színvonalon lehet vele dolgozni. Persze meg kellene lépni a digitálist, mert azé egyértelműen a jövő, de hogy megteszem-e, ez elsősorban anyagi kérdés. Csodák nincsenek, ugyanolyan nehéz jó képet csinálni digitálissal, mint analóggal, és ugyanolyan drága is ezen a szinten, milliós nagyságrendről van szó. Nem könnyű a választás, több gyártó gépei is nagyon jók.
Ahogy robbanásszerűen terjednek a digitális gépek, változhat-e a búvárfotós társadalom, két év múlva már többen lesznek-e akik a bajnokságon is eséllyel indulnak?
I
gen, úgy van ez, mint a sportban, ha több fiatal lép be, akkor nyilván bővül az élvonal. Egyre népszerűbb lesz a víz alatti fotózás és filmezés is, ez utóbbival talán még könnyebb is eredményt elérni.Ezzel nem teljesen értek egyet.
Úgy értem, hogy alapszinten aránylag könnyebb sikereket aratni, viszont eljutni egy magas szintre nehezebb.
Az előfordul, hogy egy merülésre nem viszel gépet?
Nem, soha. Nagyon meg lehet ezt szeretni. Ha bedöglik a gép, vagy elfogy a film, a társ kedvéért marad az ember a víz alatt, de akkor az már nem olyan. Alapszabály, hogy a fotósnak 2-3 kockája maradjon még akkor is, amikor befejezte a munkát, hiszen a visszaúton a hajóhoz is kerülhet elő valami.
Van-e azért olyan hely, ahova még mindenképpen el szeretnél jutni, a pénztől elvonatkoztatva?
Én eléggé ismerem az irodalomból a világ lehetőségeit, nehéz a kérdés, nagyon nehéz ebben dönteni. Kétségtelen, hogy az egyik leginkább szűz terület még Pápua Új-Guinea. Az biztos, hogy Palaura szintén sok minden miatt elmennék. És ha nagy halakra vágyik az ember, arra a legbiztosabb a Cocos-sziget Costa Ricában. Ott viszonylag biztosra lehet menni, ha mondjuk pörölycápa-rajt akar fotózni az ember. De tudnék még mondani nektek érdekes helyeket, ahova érdemes lenne elmennetek.
Elméletben már mi is sok helyre elutaztunk, szóba került például Honduras, no meg Thaiföld is.
Az utóbbi helyre én is szívesen elmennék, nemcsak a búvárkodás miatt. (A szerk. megjegyzése: a beszélgetésre a Thaiföldön is pusztító szökőár előtt kerül sor...)
Vannak-e még elérhetőbbnek gondolt utazási céljaid?Tudjátok, a kor, meg a lehetőségek... Én már idestova 65 éves vagyok, nem álmodozhatom arról, hogy körbeutazom a világot. Ez hiú ábránd lenne. Már arra is gondoltam, hogy az idei lesz az utolsó nagy trópusi utam. De talán még visszamegyek Észak-Sulawesire, vannak ott apróságok, nagyon sok makro téma van, amit szívesen megcsinálnék. Aztán még itt van az Adria...
Mondhatom úgy is, te a magad részéről jelen pillanatban annak is nagyon örülnél, ha ugyanolyan szabadon merülhetnél az Adrián újra, mint régebben?
Így van. Ha a közeljövőben újra megyek az Adriára, talán Montenegró lesz a cél, és reménykedem a félig-meddig egyéni búvárkodás lehetőségében.
Lehet ezen a téren valami változás Horvátországban?
Talán, hiszen a helyieknek sem tetszik ez, mert nekik is ugyanezt a nagy összeget ki kell fizetni. Bosszant az is, hogy a vezetett hajós merülés milyen drága az Adrián. Már megalkudtam azért magammal, ha marad is ez a közel nyolcvanezer forintos egyéni engedély, ki fogjuk váltani, mert vágyunk oda. Beosztjuk majd, hiszen egy évig érvényes, lemegyünk az egyik évben júliusban, majd utána júniusban egy-egy hónapra. Úgy, ahogy eddig is csináltuk, négy évtizede már...
Gonda Rudolf - Szabó Károly
Béla portfóliója
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Horvátország
