Szőke ciklon
Interjú1/2. oldal
A Vadon üvöltése című tévésorozat ausztrál műsorvezető-producerét a forgatásokról és búvárkalandjairól kérdeztük.
A Vadon üvöltése (Roar of the Wild) epizódjai nálunk a Travel Channel adón nézhetőek. Mivel talán nem mindenki tudja fogni ezt a csatornát, ezért pár szót érdemes ejteni a sorozatról, amit mi nagyon kedvelünk.A meglehetősen energikus Lin Sutherland és csapata elsősorban ausztrál és déltengeri merülőhelyeken forgatott, bemutatva néhány egzotikus és igazán különleges hely víz alatti élővilágát. Számunkra szimpatikus módon a Vadon üvöltése nem a mostanában inkább divatos technokrata víz alatti ismeretterjesztő filmek sorába illeszkedik, hanem a merülés örömét sugározza, afféle videós útinaplóra emlékeztet. Ennek nyilván megvan az a hátulütője, hogy a felvételek más jellegűek és minőségűek, a víz alatti képeken nem az élővilág az egyedüli főszereplő, hanem a gyakran felűnő szőke Lin is, de talán sokunk számára kompenzálja ezt a hangulat és a helyek különlegessége.
Persze sokat tanulhatunk is az úticélokról, hiszen minden fontos információ elhangzik, de alapvetően mégiscsak az a lényeg, hogy irigykedve nézzük Lin széles mosolyát, amikor egy-egy káprázatos merülés után felkapaszkodik a fedélzetre. Szívesen lennénk a helyében! Bár minden epizódnak megvan a maga érdekessége, én személy szerint a Ningaloo-zátonyt és a Hawaii-szigeteket bemutató részeket néztem a leginkább érdeklődéssel.
De ez csak én vagyok, és mivel mindannyian különbözünk, Lint is megkérdeztük arról, mi a kedvenc epizódja. Természetesen ez csak egy kérdés volt a sok közül...
Magyarországon sok búvár első merülését egy sekély, zavaros vízű tóban éli át. Neked mi volt az első búvárélményed?
Az első tapasztalatokat kristálytiszta vízben, számtalan hal között éltem át, de mérföldekre voltunk minden szárazföldtől a Bahamákon, és a csónakunk elsodródott. Egy órát lebegtünk a vízben, amíg végre felvett valaki.
Már a kezdetektől érezted, hogy a búvárkodás több lesz egyszerű kedvtelésnél az életedben?
Igen- attól a pillanattól fogva, hogy a fejemet a víz alá dugtam. Azóta sok merülésem volt már, pontosan nem is tudom, nagyjából három- és ötezer közt. Ennek jelentős része a Nagy korallzátonyon, búvároktatóként is dolgoztam.
Sok helyen jártál már, van kedvenc merülőhelyed? Mivel mi ritkán jutunk el igazán egzotikus úticélokra, szerinted van olyan hely, amit mindenképpen érdemes felkeresni, ha valaki ilyen nagy útba vág?
Pápua Új-Guinea, Palau és a Nagy korallzátony északi része áll közel hozzám. Mindenkinek igazán jó úticélt nem könnyű mondani, hiszen attól is függ, mi érdekel. De a Csendes-óceán déli részén rengeteg csodás hely van.
Amikor Ausztrália kerül szóba, egyből a Nagy korallzátonyt emlegetjük. Neked mi a kedvenc merülőhelyed Ausztráliában?
Nagyon szeretem a Yongala roncsát Townsville közelebén, hihetetlenül változatos az élővilága.
A sok merülés során kerültél-e vészhelyzetbe?
Igen, egyszer 30 méteren elfogyott a levegőm, és egy vészhelyzeti felúszást kellett végrehajtanom. Hibás volt a nyomásmérő, és míg egy perccel korábban még azt mutatta, hogy a palack a harmadáig van, a következő pillanatban már nem kaptam levegőt. Elkezdtem felfele úszni, miközben fújtam ki a levegőt és vitt az áramlat, aztán nagyjából tizenöt méteren újból jött egy pár korty levegő. Kontrolláltan emelkedtem, közben időnként tudtam egy kis levegőt venni. A hajó alá belógatott palackot elérve aztán átváltottam arra, és egy meghosszabbított biztonsági megállót hajtottam végre. Semmi következménye nem volt, hacsak az nem, hogy azóta óvatosabb vagyok... Elég veszélyes szituáció volt, de végig higgadt tudtam maradni ami sokat segített a megfelelő cselekvésben, és fontos volt emlékezni arra, hogy emelkedve a levegő tágulása miatt tudok majd egy pár lélegzetvételhez jutni.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Budapest
