A szivacsbúvárok múzeuma
A búvárkodásról2/2. oldal
A húszas évektől jellemző Fernez-rendszerrel a búvárok maszkkal és tömlőn át kapott levegővel merültek. Kicsit nagyobb volt a mozgásszabadság, de nagyon sok volt a baleset, mivel jó ideig továbbra sem volt ruhájuk a búvároknak, a nagyobb mélységben a hideg miatt jobban kapkodták a levegőt, és ennek egyenes következménye volt a gyakori dekóbetegség. A napjainkban is használt megoldásként végül a nargile vált be. A búvárok a felszínről kapják a levegőt egy motoros kompresszorból, és búvárruhát, uszonyt viselnek. Ez a módszer sokkal hatékonyabbnak bizonyult az önálló palackos merülésnél is, ami a szivacshalászatban nem vált be: a búvárok nem úgy mozogtak, mint palack nélkül, kevesebb időt tölthettek lenn, ráadásul a palackba kerülő levegő sűrítéséhez használt kompresszor is sokkal hangosabb, nem szerette a legénység. Egy-két próba után ez a módszer teljesen feledésbe merült, de azért a múzeumban ilyen készülékeket is állítottak ki.A szivacsbúvárok a mediterrán térség szinte minden pontján dolgoztak, a huszadik század második felében elsősorban Észak-Afrikában. Kalymnos volt a központ, itt több feldolgozó üzem is létezett, de a szivacs kezelésének első és legfontosabb lépéseit, a tisztítást már a hajó fedélzetén meg kellett tenni, mindezt szintén a képeken mutatják be. A természetes szivacs iránti kereslet csökkent a műanyagok elterjedésével, majd az 1980-as években pusztító betegség gyengítette az ipart, ami a szivacsokat tette tönkre. Azok ugyanis elvesztették rugalmasságukat, tartósságukat, gyakorlatilag szétfoszlottak. Sok szivacsból élő hajós váltott ekkor a halászatra.
A falon levő festményeken is feltűntek cápák, az egyik ajtó felett pedig egy preparált pörölyt láttam meg. Kiderült, 50-100 éve a cápaveszély nagyon is valóságos volt ezekben a vizekben, történtek balesetek. Manapság viszont már semmi esély ilyen ragadozót látni a víz alatt, eltűntek, kihalászták őket. Azt is megtudtam, hogy a módszer egyszerűsége ellenére a kővel merülő szabadtüdősök voltak a legnagyobb biztonságban, mivel egyedül nekik nem volt problémájuk a mélyben lélegzett sűrített levegővel. Manapság a szigeten megpróbálják ezt az ősi szabadtüdős módszert feléleszteni, de már az apnea egyik versenyszámaként, skandalopetra néven.
A múzeumban pedig helyt kapott a szigetet körbemerülő búvárok néhány lelete, a már említett ókori horgonyokon kívül amforák és kisebb tárgyak vannak kiállítva. A utóbbi években a sportbúvárok számára megnyílt új merülési lehetőségek miatt még sok lelet kerülhet elő, hiszen a szivacsbúvárokat ezek kevésbé érdekelték. Számukra sokkal nagyobb kincs volt a szivacs, amelyért nagy kockázatot vállaltak. A múzeumban óriási, méteres átmérőjű szivacsokat is kiállítottak érdekességként, de a szigeten sétálva számos kis üzletben lehet vásárolni jó minőségű természetes szivacsokat. Azt hiszem, a Kalymnos szivacsbúvárainak életét bemutató múzeum végigjárása után már senki nem ugyanazzal a szemmel néz rájuk.
GR
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Szeged
