A szivacsbúvárok múzeuma
A búvárkodásrólSzámomra meglepő volt, amikor Kalymnost a búvárok szigeteként mutatták be- a szivacshalászat múzeumának felkeresése után már jobban értettem, miért
A szivacsokat ugyanis nem lehet a felszínről kiemelni, mindig is a búvárok dolga volt a megszerzésük. Méghozzá nagyon is kemény munka volt ez, és ennek hű képét adja a sziget jelenlegi fővárosában, Pothiában található tenyérnyi kis múzeum, amit a három évezredes múltra visszatekintő tevékenység bemutatásának szenteltek. A központi, könnyen megközelíthető épületet is szivacsokból meggazdagodott család ajánlotta fel a múzeum céljára. Maga a sziget is annak köszönheti a többi görög szigethez viszonyított jólétét, hogy a sokszor életüket, testi épségüket áldozó búvárok milyen mesteri fokon űzték a szivacsok felkutatását.
A néhány szoba zsúfolva van képekkel, elsősorban ez az anyag igazán érdekes, hiszen minden technikát, a búvárok életének mozzanatait felvételek dokumentálják. Persze eredeti tárgyi emlékek is helyt kaptak itt, mindjárt a tárlat elején nagy kődarabok bukkannak fel: ókori horgonyok ezek, jelzéseként annak, hogy nagyon régtől összefonódott az itt élők élete a tengerrel. A következő szobában hasonló kialakítású, ám kisebb kövek sorakoznak, amelyeket viszont már a búvárok használtak. A szabadtüdővel dolgozó szivacsbúvárok nagyon hosszú időn át dolgoztak azzal a módszerrel, hogy a kő húzta le őket a mélybe, majd onnan a hajó legénységének két tagja húzta fel őket. A múzeum vezetője szerint ezzel a módszerrel 35-40 méterre merültek általában, ám a legjobbak akár a nyolcvan métert is elérték, összességében 3-4 percet töltöttek a víz alatt! A búvárok gyakorlatilag semmilyen felszerelést nem vittek magukkal, sőt, meztelenül merültek a mélybe, mert úgy tartották, hogy még a ruha is akadályozza őket, a hideg ellen pedig értelemszerűen semmilyen védelmet nem adott volna egy vászonnadrág. Bár léteztek szigonyok, amelyekkel a szivacsokat gyűjteni lehet, ezeket kevesen használták, mert maga a szigony tette tönkre az ép szivacsot. Alkalmazták az egyik legfontosabb felszerelés, a búvármaszk elődjét: egy henger aljára erősített üveglappal néztek le a tenger mélyére, így bukkantak a szivacsra, amit a szabad szemmel tájékozódó búvár már fel tudott hozni.
Az írás a következő lapon folytatódik!