Páratlan kelta kincs vagy náci hamisítvány?
TudományA világ egyik legtitokzatosabb és legértékesebb kincséről, az egyesek által 1 milliárd eurós értékűre becsült kelta leletről egyre bizonyosabb, hogy egyszerű hamisítvány.
2001 májusában egy amatőr búvár különös tárgyra talált a bajor-tengernek is hívott Chiem-tó (Chiemsee) fenekén: egy 11 kilós, kelta motívumokkal tarkított aranytálat hozott felszínre. Hála a becsületes megtalálónak, az értékes lelet nem veszett el nyomtalanul a műkincskereskedők sötét világában, hanem rövid időn belül a müncheni régészeti múzeumba került. Az intézet igazgatóját, Ludwig Wamsert igencsak meglepte a tóból előkerült kincs, mivel addigi pályafutása során még csak hasonlóval sem találkozott. Mielőtt azonban tudományos szenzációnak kiáltotta volna ki a leletet, alapos vizsgálatnak vetette alá, majd egy év múlva, 2002 nyarán a würzburgi egyetemre szervezett tudományos konferenciát, melynek középpontjába az edényt állította. Kazahsztántól az USA-ig bezárólag a világ minden tájáról érkeztek szakemberek a találkozóra, ahol alapvetően két vélemény alakult ki: a legtöbben 2000 éves, szenzációs kelta leletként értékelték, mások egy 1891-ben egyszer már megtalált majd később elveszett tárgy újra felbukkanását emlegették. A tudósok nagy többsége mégis az első verzió mellett tette le a voksát, és úgy tűnt, a tányér a kelták máig fellelt legértékesebb kincseként vonul be a történelembe.
A konferencia végén Ludvig Wamser sokkolta a hallgatóságot, 20. századi hamisítványnak minősítetve az edényt. A tudós véleménye szerint a műkincs alapját adó arany, és a fémkidolgozási módszerek egyértelműen 20. századi technika használatára utalnak, nem beszélve a rajta látható motívumokról (pl. bika- és emberáldozat), melyek sokkal inkább jelentették a náci ideológia részét, semmint kelta szokásokat. Hipotézisét az is megerősítette, hogy a röntgensugaras viszgálatok során bebizonyosodott: az arany nem egy tömbből lett "kikalapálva", ahogy arra a kelták képesek lettek volna, hanem vékony aranylapokat lamináltak egymásra, nagyipari jelleggel. Wamser hangját azonban elnyomták a szenzációról harsogó újságok és tudóstársak cáfolatai.
A vita az elmúlt években tovább zajlott, ám ekkor már a lelet nélkül: 2003-ban ugyanis egy ismeretlen megvette az aranyedényt. Tehette ezt azért is, mert annak tulajdonjogán fele-fele arányban osztozott a bajor állam és a megtaláló. A bajor pénzügyminisztérium az ügyletről csak annyit árult el, hogy miután a tárgyat ők is megvizsgáltatták és eredetinek találták, nyugodt szívvel mentek bele a tranzakcióba.
Az új tulajdonos boldogsága azonban nem tartott sokáig: a közelmúltban ugyanis olyan adatok láttak napvilágot, amelyek Wamser feledésbe merült teóriáját támasztják alá. A nyomok egy, a náci párthoz közel álló Theodor Heiden nevű müncheni aranyműves cégéhez vezetnek, amely - fennmaradt dokumentumok szerint - az 1930-as években felsőbb megbízásra egy több mint tíz kilós aranyedényt készített. Azt, hogy az említett példány egyezik -e a Chiem-tó kincsével, pontos rajzok híján nem lehet megállapítani. Tény, hogy a cég vezetője, Albert Pietzsch 1927 óta az NSDAP tagja volt, jó viszonyt ápolt magával Hitlerrel is, és kapcsolatait kihasználva gyakran szállított állami megrendelésre nagy értékű ékszereket és ötvösmunkákat.
Az is köztudott, hogy Otto Rahn vezetésével a nácik korábban nagy erőket fektettek a Szent Grál megtalálására, de a kudarc miatt - Wamser feltételezése szerint - elhatározták, hogy inkább "ráfekszenek" a kelta rokonság bizonyítására. Ehhez pedig egy, a környéken talált különleges kelta leletre lehetett szükségük, amelyet valódi kincsként tárhattak volna a nép elé. Ez lenne tehát a kérdéses lelet. De hogyan kerülhetett a tál a tó fenekére? Egyes feltételezések szerint a közelben felépíteni tervezett pártfőiskola, mint az ideológiai nevelés központja rendelte meg a műalkotást, de az amerikaiak bevonulása miatt 1945-ben nem talált jobb helyet annak elrejtésére, mint a tó feneke.
Az aranyedény többszöri tulajdonosváltás után jelenleg egy angliai székhelyű befektetési cég, a Morgan-Stanwick birtokában van. A társaság által kiadott közlemény cáfolja a kincs hamis eredetére utaló kutatásokat, továbbá azt állítja, hogy a lelet értéke Tutanhamon halotti maszkjáéval vetekszik. A német Spiegel által megkérdezett független szakértők szerint ha a lelet valódi, akár 250-350 millió eurót is érhet, mások a mű világpiaci árát - egy nagyszabású árverés esetén - akár 1 milliárd euróra is taksálják. Ha viszont a lelet hamis, akkor csak a benne lévő nemesfém ára az egyetlen, amely eladhatóvá tenné a piacon - bár az összeg ez esetben sem csekély.
[ ANNO Online ]
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
