Hűsítő emlékek
Utazási élmények1/2. oldal
Dokumentum fájljaim között egy év elején írt, aztán elfeledett útleírásra akadok. Dorogi jég alá merülés... de szép is volt!
Hideg, mínuszok tombolnak. A tó befagyva, legalább 25cm a jég, de inkább több, mi a fenét keresek én a Palatinusz strandon? Természetesen búvárkodni fogunk, a körülményekre való tekintettel a jég alá merülés változatát. Előző héten is volt egy, nagy sikere volt, ezen felbuzdulva szántam rá magam a korai kelésre, hogy 10-re oda érjek. Szépeket hallottam a jég alá merülésről, a jégen prizmaként megtörő napfény szivárványt varázsol a víz alá, látod a fent sétálók körvonalát, izgalmas, csapjunk bele! Első voltam szinte, ezt élvezve letolattam az autóval a tópartig, ne kelljen lépcsőzni a cuccal. A forralt bort sajna csak nézegethettem, vezetnem is kell ugyanis, a fene egye meg. Nap se süt, olyan felhős az ég, hogy az már bosszantó, egy hete szikrázó napsütés volt! És hideg is van, van vagy mínusz 5 fok legalább, vagy több, ja és éjjel egy kis hó is esett, szóval nem átlátszó a jég. Na bízzunk benne, hátha legalább a nap kisüt, mire merülünk. Nem sütött ki.
Attila előkerít egy láncfűrészt, deszkákat, és nekiáll a háromszög lék kivágásának. Röpködnek a jégdarabok, zubog a víz, ezek szerint átérte a lánc a jeget - ez sem volt biztos. A lék eltávolításhoz már többen jöttünk össze, többszöri nekifutásra végre a jégtábla kikerült a helyéről. Atti´ feldarabolta, és körberaktuk a léket egy jó nagy kör mentén, a korizók tudjanak majd róla, itt vékonyabb a jég.
Közben befut Jules, a leendő merülőtárs, egy brutális méretű Amphibico tok és egy félprofi sony kamerával. Első merülése lesz vele, ideális a jég alá merülés tesztelésre. Én sem vagyok jobb firma, Adri barátosnő 3 napja vett reduktorával merülök, vizet még ez sem látott - de legalább fagymentes, nem úgy mint az én T20-as apeks-em. Bár az okosok azt mondják, ha a felszínen nem lélegzel belőle, a víz alatt már nem fagy el, én azért - ha már van - inkább a fagymentest vittem.
No a lék kész, jelentkezők befutottak, rövid eligazítás, kiemelve a jég alá merülés specialitásait. Ilyenkor a felszínen van egy biztosító búvár, akivel egy kötélen át kapcsolatban állunk, ezért szó volt a kötélkezelésről, az általa közölt jelekről. Mit tegyünk ha elfagy a reduktor, és főleg hogyan kerüljük el. Végül beöltözünk, bár én már félig ezt megtettem előre, ugyanis a kutya hidegben az aláruhát már felhúztam, annyira fáztam. Első páros voltunk, mint a leggyorsabbak, és a videozás miatt is szerettünk volna még tiszta vízben merülni. Eredetileg fotózni akartam, de aztán meggondoltam magam, a fene fogja levinni a hideg vízbe a gépet. Kicsit megbántam. Beöltözés, lesétáltunk a jégen a lékig. A kedves segítők felrakták az uszonyt a lábunkra - csúszós jégen nem kívánt senki fél lábon egyensúlyozni valahogy. Kötél a derekamra, én voltam a fő búvár, Jules egy futószáron a "kutya". Ez amúgy csak annyit jelentett, hogy én kommunikálok a felszínnel. Merülés, odafigyelek, hogy az első reduktoros lélegzetet akkor vegyem, amikor már teljesen víz alatt vagyok, sőt hagytam pár másodpercet, hogy visszamelegedjen a hideg vas a meleg, 2-4 fokos vízben. Jó, jó, fagymentes reduktor, azért jobb a békesség.
Lent kiváló látótávolság, hasonlót már tapasztaltam a karácsonyfa állítás során, legalább 5 méter. A lék az un. roncs közelében volt, eluszonyoztunk megnézni, aztán elmentünk a trepnik felé halat keresni. A karácsonyfa már eldőlt, egy döglött hal volt az ágai között. A 2-es trepni alatt egy apró hal, ennyi volt az élővilág. Megpróbáltunk kiúszni a nádashoz, de a kötél rövid, már érzem is a rántásokat - jelzik, elfogyott. Visszajelzek, OK, vettük, fordulunk vissza. Jó ez a kötél kommunikáció.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4.7) átlagos nehézségű 
Budapest
