A Traunfall jeges vizében
Utazási élményekAmikor a hóesésben a víz felé sétáltam, teljes menetfelszerelésben, számtalan dolog megfordult a fejemben.
Mint ahogy mindenki, én is számolatlanul kapom a különféle búvártúrákra invitáló leveleket. Az egyiptomi utakat ajánló irományokat gyakorlatilag olvasatlanul törlöm, hiszen jól ismert helyekre hívnak, ahova magam is tudok akár jobban, olcsóbban is túrát szervezni. Azon a meghívón viszont sokkal inkább megakadt a szemem, amiben egy régi jó ismerősöm, Fazekas Tibor a Salzkammergutban található Traunfall 4 fokos vizének felderítésével kecsegtetett. Végigfutott az agyamon, hogy ideje lenne valóban hideg vízben kipróbálnom a szárazruhámat, így aztán némi töprengés és egyeztetés után úgy döntöttem, belevágok az útba.
Bár merüléseket is terveztünk, azért mindenkinek akadt kísérője, aki a felszínen időzött, míg mi a víz alatt voltunk. Mint egy könnyed, családi kirándulás, olyan volt ez egy hétvégés kiruccanás, közös vacsorával, jó hangulatban. Mi, búvárok természetesen azért elsősorban a merülésre koncentráltunk, ahol a hírek szerint kitűnő látótávolság várt ránk. A szombati merülések előtt a bázis vezetője tartott egy kis eligazítást, de bevallotta, hogy egy pár hete nem volt a vízben, inkább csak sejti, milyen viszonyok várnak majd ránk. A bázis fűtött öltözőjében szereltük össze a cuccainkat, a biztonság kedvéért én is két reduktorral terveztem merülni, és természetesen valamennyien szárazruhát vettünk fel. Az öltözőben rajtunk kívül még voltak búvárok, elsősorban németek, akik a szokásos precizitással készültek. ők természetesen a legkitűnőbb minőségű felszerelések garmadájával rendelkeztek, de kis csapatunknak sem volt oka szégyenkezni, mindannyian igyekeztünk úgy felkészülni a hidegre, amennyire csak lehetőségeink engedték. Miután mindennel készen álltunk, felvettük a felszerelést, és kiléptünk a csípős hidegbe, hogy lesétáljunk a partra. A vízhez jutást megnehezítette a hosszú gyalogút, de azért sikerült ezt az akadályt is vennünk.
Maga a Traunfall a Traun folyó egy duzzasztott szakasza, és ezért nem fagy be a vize télen sem. Jellemzően inkább sekély merüléseket lehet itt végrehajtani, a víz sodrása is alig érezhető, tehát nyáron a kellemes merülőhelyek közé sorolják. Ráadásul akkor az élővilág is érdekesebb. A búvárok számát limitálták, emiatt mindenképpen
érdemes előre bejelentkezni. A bázis, monopolhelyzetét kihasználva, elég vaskos árakat szab meg, érdemes tehát palackot, ólmot magunkkal vinni, és a hely jellegéből adódóan tapasztalt búvároknak nem nagyon van szüksége vezetésre. Nekünk az árban benne volt a korlátlan merülés, a palacktöltés, a bázis fűtött öltözőjének, szaunájának használata, tehát azért kétségtelenül nyújtott valamit a pénzünkért cserébe a bázis. Ezeken túl viszont elsősorban azért mégiscsak merülni mentünk oda, bízva abban, hogy igazak a hírek a kristálytiszta vízről. Sajnos a látótávolság nem igazolta az előzetes várakozásainkat, maximum 8-10 méteres volt. Az élővilág pedig a hideg vízben megszokott volt, egy nagy csuka jelentette az egyetlen igazi látványosságot. De azért nem voltak unalmasak a merüléseink. A bemeneteli helyhez közel eső kis sziget körbeúszása volt az első merülésünk, ahol érdekes sziklaformák között búvárkodhattunk, majd a parthoz közel eső részen a folyó duzzasztása előtt még szárazon levő kis házikó maradványait néztük meg. Nekem ez az első merülés még a szárazruhás búvárkodásba való belerázódásról szólt elsősorban.
A második merülésen a medert átúszva elértük a legmélyebb pontot, ami 17-18 métert jelentett. Itt egy kanyonszerű sziklahasadékba úsztunk be, ami a sejtelmes, opálos zöld vízben kísérteties élménynek bizonyult. Néhány helyen szinte éjszakai sötétség borult ránk, noha tudtuk, hogy a felszín ott van fölöttünk. Pár üregbe is be lehetett nézni. A harmadik merülésünkön ismét a sziget körül merültünk, megnézve a házat, majd a medert átúszva egy víz alá került fal bukkant elő.
A vízben úszó üledék és a néhol tapasztalható sötétség miatt alig tudtam fotózni, ezért nem nagyon tudtam megörökíteni, milyen helyen is merültünk. A képeim azért valamelyest vissza tudtak adni a víz furcsa, zöldes színéből, de valószínűleg nyáron lenne érdemes visszatérni, amikor izgalmasabb az élővilág. Természetesen ilyen vízhőfok mellett azért a szárazruha ellenére sem voltak a merülések hosszabbak 35-45 percnél. A kellemesen meleg öltöző biztosította az alapvető komfortot, a szintén búvároknak fenntartott szaunában pedig át tudtunk melegedni a nap végén. A hangulat is oldottabb lett, hiszen a szaunából kiszaladva egy szál törülközőben hógolyóztunk pár percig. Szombat este a bázis melletti panzióban nagyszerű vacsorát kaptunk, így hát az ilyenkor megszokott módon búvársztorikkal szórakoztattuk egymást. A vasárnapi merülés és szaunázás után ki-ki saját belátása szerint indult el haza, ketten a csapatból még egy negyedik merülést is bevállaltak, ahol egy másik, hosszú gyaloglás után elérhető bementeli pontról indultak merülni, és egyből több óriási csukával kerültek szembe. Figyelembe véve a kínosan hosszú gyalogutat, nem irigyeltem tőlük ezt, megdolgoztak a csukákkal való találkozásért.
Nagy pozitívuma volt az utazásnak, hogy gyakorlatilag az út 98%-át autópályán tehettük meg, így aztán pár óra alatt normális tempóban autózva is hazaértünk. Bár télen is érdekes volt itt merülni, azért izgatja még a fantáziámat a dolog annyira, hogy valószínűleg egyszer a nyári hónapokban is tiszteletemet teszem majd itt.
Gonda Rudolf
Kapcsolódó link: A Traunfall búvárbázis honlapja
Kapcsolódó link: Fazekas Tibor honlapja
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Szolnok
