Hőcserélő sarkvidékek
TudományAz Antarktiszon elterülő Maud-földön (az egykori norvég királynőről nevezte el Amundsen) és a bolygónk északi pólusához közeli Grönlandon nagyjából azonos az éghajlat, csak éppen fordítva: amikor az utóbbin naponta csupán percekre kel fel a téli Nap, délen szinte egész nap az égen van, mert ott akkor van nyár.
Amúgy nekünk az ottani nyár is kegyetlenül hideg: a sok száz méter vastag jégmezőknek csak a legtetején puhul fel a jég. Ezek a jégmezők évszázadok alatt hullott hóból préselődtek szinte sziklakeménnyé és egy-egy centiméternyi rétegükbe is sok-sok évnyi hó maradéka koncentrálódott - meg a hóval lehullott másféle anyagok.
Közös az is a Maud-földben meg a Zöld-földben (merthogy Grönland neve ezt jelenti), hogy mindkettő területén nagyon mélyre, 3000 méterig lehatoló fúrásokkal igyekeznek az európai EPICA-program kutatói jégmintákat kiemelni. Hasonlóan, mint amikor olaj, gáz vagy hévíz után kutatnak a geológusok. A kiemelt minták is hasonlóak, alkarnyi hosszú, kályhacső alakú, tömör jégrudak.
A most a Maud-földön kiemelt minták esetében is a jégbe zárt metánnyomokból megállapítják az egyes rétegek korát, így mód van az északi, grönlandi minták korával való összehasonlításukra. Az pedig, hogy milyen hőmérsékleti körülmények között ülepedtek le, a jégbe zárt oxigénizotópok arányából lehet megállapítani.
Az összehasonlítások során kiderült, hogy ugyanazokban a sok száz éves periódusokban, amikor északon jelentősen hidegebb volt az átlaghőmérséklet, délen jóval melegebb volt. Százezer évvel ezelőttől a nem is olyan régen volt utolsó kőkorszakig - amikor megfordult a tendencia - ez volt a helyzet.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ez a lassan tartó, olykor ezer évek alatt lejátszódó, észak-déli hideg-meleg cserélődés a tengerek hőcserélő áramlásainak köszönhető. A Grönland partjaihoz érkező sós tengervízbe a jégmezők olvadó hideg édesvize keveredett, mire a tengervíz fajsúlya megváltozott. A fenékre ereszkedő kevertvíz helyére aztán az Atlanti-óceánon át feláramlott a déli, melegebb tengerek sós vize. Az így megindult, igen lassú folyamat jó ideig eltartott, míg létrejött egy kiegyenlítődés, amelytől már az Antarktisz lett hidegebb. Erre a hőcserélő áramlás lelassult és ellenkező irányúra fordult. Következtetéseiket a Nature című tudományos folyóiratban is közzétették.
A bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (Wegener fedezte fel a földrészek mozgásának rendszerét, és igazolta, hogy valaha például Afrika és Amerika összeértek) oceonográfusa, Hubertus Fischer szerint most a sarkvidékek felgyorsult hőcserélődésének vagyunk tanúi, amit feltehetően a légkör - a káros gázok kibocsátása által okozott - felmelegedése idézett elő.
Korábban évezredekig is eltarthatott az, amit a legutóbbi 20 év során tapasztalhattunk: az Arktisz, az északi-sarkvidék átlaghőmérséklete 15 fokkal nőtt. Hogy ezzel egyidejűleg az Antarktiszon nem következett be lehűlés (sőt...), azt ugyancsak a légköri szennyezés okozta melegházhatásnak tulajdonítják.
[ Stop.hu ]
(átlag: 4.7) átlagos nehézségű 
Budapest
