Aki rosszul viselkedik a Mantafesz-en, annak pedig az én rövidfimemet kell megnéznie (3x)
Aki meg még rosszabbul - annak Imre bácsiét (már attól is rosszul voltam, ahogy filmezett)

Várunk sok szeretettel!
A szombat valóban a gázháborúnak áldozatul esett csere-munkanap, de azeddigi tapasztalatok alapján ezek a munkanapok csak kamuk: néhányan alibiből dolgozgatnak egy kicsit, a többiek rendesen szombatoznak. Igazán belefér egy szegedi kiküldetés...

Sziasztok Divecenteresek!

Sok szeretettel látunk benneteket a fenti rendezvénysorozaton Szegeden! Na jó - az öreg ráják az uszodai bemutatót kihagyhatják. Viszont helyette feldobhatjuk a kérdést: jó-e  még a szegedi halászlé? Ugyan tenger itt sincs, de búvárkodászt szerető ember itt is akad egy jónéhány.
Mai hír: az oktatói kollégium áttevődik valamikor őszre- mert pont akkor lett volna, mint a Mantafeszt - tehát már ez sem tesz keresztbe.
És a hír igaz! Valóban találkozhattok ÉLőBEN  a legendás Imre bácsival- aki idén 74 éves és  sikerült neki megúszni, hogy megtanuljon búvárkodni az elmúlt 30 év alatt - viszont a haja szála se görbült a sok életveszélyes merülésen. (ő az, aki 20 kg ólommal merült - helyesebben: sűllyedt)

Az a szerencsétlen cetcápa mit vétett, hogy a parton heverészik?

Bocs! Inkább vicc volt! (Inkább granuloman-nek szólt)
Imre Bácsinak viszont -a fele se tréfa...

Bocs 3 napja nem néztem be
Látom Imre Bácsi alaposan felkavarta a kedélyeket.
Imre bácsi 74 éves, felszerelését egyenesen Rádai Ödöntől kapta, soha egyetlen merülését nem fejezte be (kezdte el) szabályosan, és soha semmilyen baja nem lett emiatt.
Oktatói tanfolyamra tudnám ajánlani: garantáltan mindig produkál valami elhárítani valót.
Nem visszük -jön; mindig megmondjuk - nem hallja meg; amúgy szeretjük (ha otthon marad).

(az előbb nem nyomtam "hozzászólokot", vagy kimoderáltatok?)

Annyira nem utálhatsz senkit a családban, hogy nyaralni vidd őket Szudánba. Bár...

Viszont a sok bürokretént elvinném oda, kicsit kiraknám őket a sivatagba - hadd bóklásszanak, elmélkedjenek 1-2 napig - aztán, aki élve maradt, azokat megívnám  a helyi "gyorsétterembe", majd utána egy korsó hideg sörrre a parti kocsmába.

Családi piknik Szudánban:

Büszkék vagyunk Rád mi - víz alatti "alkalmi süketek" is!
Végre: MEGFELELő EMBER a megfelelő helyen!

Az ólmokról Imre bácsi jut eszembe:
16 kg ólom az övén + 2*2 kg a kezeiben (bár azokat a későbbi merülésein már letette) -ez eddig 20 kg! Ezt már komoly sportteljesítményként értékeltük. Még a zsebében is volt 4 kg - de az szerencsére rögtön kipotyogott. Ólmot kellett kölcsönkérnünk a szomszéd hajóról.
A 16 kg-t a túra véggéig megtartotta (igaz őt is tartani kellett):

Tehát a ruha alá dobált néhány kiló ólom -"teljesen normális"

Nincs itt semmi ellentmondás. Szerintem is túl sokan vagyunk. Nemsoká elkezd(het)jük megenni egymást...

Tegnap beszélgettem egy régi barátommal, évek óta egy nemzetközi cégnél dolgozik, hol Moszkvában, hol Londonban, hol itthon. Nemrég szerveztek egy magyarországi programot a megfáradt managereknek valahol az alföd közepén egy színvonalas tanya (komplexum)-ban. Volt evés-ivás, magyarzene, akármi. Másnap reggel hétkor mindenkit felráztak, következő program: igazi falusi disznóvágás. Na a kedves élődisznót sosem látott manager hölgyek-urak teljesen elképedve kérdezték:
-AZT a disznót most TÉNYLEG meg fogják ölni? (ők disznóhúst csak vákumcsomagolva, tálcán, címkézve láttak eddig.)
-igen, és szépen levágták, ittak rá áldomást, és délutánra elkészítették és megették - ahogy kell.

A "modern" emberiségnek egy jó részének fogalma sincs mit eszik, az honnan való - hol és hogyan él.
Nincs is bajom a diszóvágással, az udvari csirkével. Sőt még éti csigát is ettem egyszer. (A franciatanárom receptje alapján magunk készítettük el). Mindenbe a mértékletesség a kulcs. Ha valami elkezd nagyüzemivé válni: ipari sertés és csirketartás (és feldolgozás), ipari halászat, ipari kagylótenyésztés - akkor megszakad az ember és a természet közötti oda -vissza kapcsolat és eltolódnak az arányok, a természet óhatatlanul sérül.

Kösz a képet!
Biztos finom, de felőlem nyugodtan elfér a tengerben.
Mi a fenéért kell az embereknek mindent megenni, ami a természetben ehető?

Most a csigák visszavágtak!

A kép megint csak -illusztráció -ugye?
Nem tudtok egy képet egy ilyen fülcsigáról - amiből a napi három már komoly mennyiség?

Nem ez volt?

Nem bántja, nem bántja...
A Tiszán nőttem fel (föl) Szegeden (Szögedön) és kölyökkoromban éjjel-nappal az egyik tiszai úszóházon lébeceltem. Volt ott egy olyan medence utánzat: a kosár - egy deszkákból hézagosan összeállított négyszögletes szerkezet, amit leengedtek az úszóház közepén a Tiszába. Átfolyt benne a víz, kb 6x10m hosszú volt, az egyik végén 60 cm, a másikon 180 cm mély. A "nagyok" állandóan fejeltek benne, mi a kisebbek meg vízifogóztunk. Az se nagyon zavart senkit sem, hogy a víz alatt öt centit se lehetett látni (merthogy a Tisza az szőke- vagyis iszapos). Egyszer egész jól belemelegedtünk a vízifogózásba -fiúk-lányok... a fene se vette észre azt az egycentis kötelet a medence mély részénél (mivel ott lehetett a legjobban elbújni a víz alatt). Hát arra viszonylag gyorsan rájöttem, hogy amit tapogatok az nem a kiszemelt kiscsaj combja.
Valamelyik kedves horgász fogott egy húszkilós harcsát -és amíg megünnepelték ezt az örömöt a büfében, addig bekötötte oda a kosárba pihenni - csak nekünk kölköknek felejtett el szólni.
Egy darabig kerültem a kosarat. Igaz - tényleg nem bántott a harcsa, de azóta szeretek látni a víz alatt.

Nem tudom meddig élnek és mekkorára nőnek ezek a homárok, de két éve pont a Peltastison találkoztam egy ilyen (vagy ezzel a ) valószínűtlen méretű jószággal. Az ollója akkora volt mint az alkarom.  Pont az elsűllyedést okozó végzetes léken kukucskáltam be - és ahogy bevilágítottam: a 30 -cm-es ollóját sikerült rámvillantania fél méter közelségről. Azonnal végigfutott rajtam, hogy - azon kívül, hogy lecsavarja az orromat - ha valahol bent a roncsban egy szűk helyen találkozom vele: valószínüleg a szívinfarktust hozza rám.
Persze rögtön hívtam a merülőpáromat: kukucskáljon már be ő is a lyukon - én meg készségesen világítottam neki és figyeltem, hogy egy félköbméteres légbuborékot eresztett el, mikor  meglátta. Azután még az egyik nagyon nyugodt, nagyon tapasztalt oktatómat is odahívtuk és jót derültünk a cseppet sem nyugodt reakcióján.
Imádom a roncsokat, de ezeket az élőhelyüket féltő roncslakókat nagyon is valós veszélyforrásnak tekintem azóta. Háromszor is meggondolom, hogy milyen szűk lyukba dugom be a fejemet anélkül, hogy aprólékosan szétnéznék.

Ez a "kajáljuk meg" megoldás még jó is lehet.
Azt is várom már, hogy mikor találják ki: a parlagfűpüré nagyon egészszéges és csökkenti a rák kockázatát.

Nincs ebből a videóból valami hosszabb változat? Nagyon gáz, de tényleg lehet, hogy duplafalú. Én pl még ruha nélkül sem bírnék így félig ücsörögni 2 kg ólom nélkül, ha jól teliszívom magam. Meg amikor a karját emeli az is természetellenesen gyors egy vízalatti mozdulathoz. Meg  tényleg: a buborékok is valami félelmetesen egyformán, a sarokból jönnek. Meg a vízszint csökkenés -nem csökkenés, hullámzásnak sincs semmi nyoma. Az első meghiúsult kísérlet is csak beetetés volt a hitelesség érdekében. A kamu tévés meg alig mer odalépni -mintha valami rémet látna.
Szerintem duplafalú -tiszta megalázó.

Viccesnek tűnhet, de úgy szoktam a csizmákat szárítani, hogy dugok bele egy kb 30-40 cm hosszú 50 mm-es közönséges PVC csatornacső darabot, ami nem engedi elhajolni és bezáródni, és közlekedik benne a levegő. Azóta rekordidő alatt megszárad.

Kedves, "tapasztalt" búvártársam tavaly Sharm-ban szó szerint lefejelte az üvegfenekű hajót, és idén is megismételte mutatványát a check dive alkalmával - igaz most a palackjával vágódott neki az üvegnek (plexinek). Nem kis derültséget és rémületet okozva köztünk. Szerintem a hajón a búvárokat külön műsorszámnak adják el -mint valami különleges tengeri állatfajt - és sportot űznek belőle, hogy közéjük menjenek - nem kis veszélyforrást okozva.

A stresszhelyzeti levegőfogyasztásról - egy kicsit mókásabb történet:
Egy nagyon kedves búvártársunk, aki egy olyan igazi mókamester - jött velülnk egy ősz menetrendszerű hévizi merülésre. Az előzetesen hallottak miatt, meg amúgy is - eszméletlenül stresszesen keztde a merülését, amit folyamatosan poénokkal igyekezett leplezni a többiek örömére. Na merülés, lefelé az arcát nem lehetett látni a kilégzett levegőtől. Aznap első merülés, olyankor egy kicsit a deszkákat kel pakolgatnia a merülésvezetőnek, utána lehet bemenni. Kicsi óraegyeztetés - hoppá: barátunknak 70 bar maradt  ez érdekes lesz. Viszonylag gyors és rövid körbevezetés azért járt, mert a merülésvezető 2x18l-es palackja sok mindent meg tud oldani.  A gázzal telt kupola résznél őrületesen hadonászott, meg mutogatott valamit - na erre Kovács Gyuri a DM úgy gondolta, hogy tényleg jó lessz gyorsan befejezni ezt a merülést, mielőtt barátunk (puszta mókából) még slukkol eggyet abból a gázból. Na kifelé, emelkedés, dekózás 35 perc -ahogy kell. A felszínen a valami hasonló párbeszéd zajlott le:

-Te is láttad? -Beszarás!
-Mit?
-Beszarás!
-Mit kellet volna látnom, és hol?
-Hát ott fönt! A levegővel telt kupolában ott lógott! Beszarás!
-De mi lógott ott fönn?
-Hát egy igazi csontváz, még mutattam is! Tiszta beszarás!

Hát az volt. Még napokig sírtunk a nevetéstől, mikor fölkerült a sztori. ha ott jártok, nyugodtan kérdezzétek meg a  Kovács Gyurit: volt már egy-két érdekes esete, de erre emlékezni fog mindig. Ha valakinek van véletlen egy olyan szocreál foszforeszkálós műanyag csontváza, (az a kis 30 cm körüli) az ugyan ajánlja már fel a hévizi bázisnak.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első hévizi merülésem nekem sem volt stresszmentes, és olyan első osztályú nitrogénmámorom volt, hogy ültem ott azon a deszka platón, lóbáltam a lábamat, néztem a műszeremet: 41. Aha jól van, nagyszerű. De mi 41? Megnéztem megint: 41 Remek! A mai napig nem tudom megmondani mi volt 41: a mélység, az idő vagy a vízhőfok.

Legalább a ventillátor dolgozzon! (Ha már más nem dolgozhat)
(Azé egyszer korrepetálhatnál Photosop-ból (má unom a kék halakat a kék vízben a kék sziklák előtt))

Egyetértenék, ha lehet.
Sőt így jó ahogy van. Sőt remélem nem csak én tartom kimondottan tanulságosnak az esetleírásokat. Remélem nem hagy alább a kedv, bár gyanítom, hogy egy idő után lesznek tipikus esetek, amik ismétlődnek. Az esetleírások külön kigyűjtése sem gyarló gondolat. Lehet többet érne, mint egy-két tananyag amit láttam.

Itt van Adamax a hivatkozott dekóbólya fellövésed: a gordiuszi csomód, még a giude-nak s feladta a leckét. (utólagos engedelmeddel, de pont ide illett)
http://mantaszeged.fw.hu/Sharm0708SEL/images/CIMG4220.JPG
(én ahhoz a nagyítócskáshoz hülye vagyok -bocsi)

Az első -és eddig szerencsére egyetlen komoly vészhelyzet tavaly történt velem, egy Szt Johns szafarin. Volt egy kis, kb 100-150 m átmérőjú kör alakú zátony, erős áramlásban és erős hullámzásban, mindkettő északi. A hajó a déli védett oldalon kötött ki. Az áramlás a zátonyt az északi pontjától két oldalra kerülte. Az első merülésen elúsztunk egy darabig, majd az áramlás szépen visszavitt a hajóig. Második merülésre kitaláltuk páran, hogy nincs is olyan messze az az északi pont, eltempózunk odáig 15m-en, ott a hullámzás sem zavar, és szépen visszahoz a víz bennünket nyugatról a hajóig. No a merülés hetedik percében már éreztük. hogy az addig se gyenge áramlás drámaian megnőtt, nem baj, már nem lehet messze az északi csücsök, tempóztunk, a végén terminátorosan kúsztunk. Hajszálnyira lehettünk onnan ahol az áramlás kétfelé válik, mikor két búvárnak tökre elfogyott a levegője. (Erőnlét!!!) Egyikőjük a felszínre evickélt, mutat a merülésvezetőnk, hogy menjek oda segíteni. Ok. Nagy nehezen felfogtam, h a srác tényleg bajban van, feszáguldottam hozzá. ő már a dekóbólyályával küszködött - pontosan nem tudom mit akart vele, hisz az áramlás így-is úgy is a hajóhoz vitt volna. Na ekkor értünk pont az északi ponthoz (a felszínen). Miközben póbáltam megnyugtatni, egy szemvillantás alatt gúzsba kötötte magát és engem azzal a rohadt dekóbólya gyári 25 m-es madzagjával. És közben 4-5 m-es !!! hullámok, a víz meg vitt neki bennünket egyenesen a korallzátonynak. Na mondom még egy 10 másodpercig itt kínlódunk azzal a zsinórral, és szépen felkenődünk oda a szirtre mint Tom Hanks. Kiszabadítottam a jobb kezemet, megmutattam neki, hogy 100 méterre van a hajó, nekem van 75 bar-om, az mindkettőnknek elég, és ha nem húzunk le a víz alá, itt fogunk megpusztulni. Szájába nyomtam az oktopuszt, és szó szerint lerántottam 10 m-re. Ott végre sikerült megnyugtatni, szépen kibogoztam magunkat és adigra már a hajó létrájánál voltunk. Merülés után eső dolgom volt azt a nyomorult 25 méteres madzagot leszedni mindkettőnk dekóbólyájáról, rárakni egy rendes zsinórt ( max 7,5 m) meg egy kis súlyt a zsínór végére -mint az öreg tapasztalt búbároknál láttam.

Jó kis téma ez az erőnlét kérdése, örülök, valaki végre megkérdezte. Általában erről mélyen hallgatunk, arról pedig, hogy ilyen-olyan rendszer, ennyi-annyi merülés -szívesen vitázunk.
A búvárkodás - bármennyire is hobby - mégis csak egy fizikai sport, ugyan pont nem a fizikai teljesítmégy része a fontos ( a nagy többségről beszélek, nem arról a pár elvetemültről). Sőt a mai merülések zöme eleve úgy van megszervezve, hogy minél kisebb erőfeszítésért minél több látnivalót kapjunk. Végül is ha fizetünk érte, az az általános elvárás, hogy így legyen. Kicsit uniformizálódtak is a merülések emiatt: szabályos forgatókönyvük van: 12l, 40 perc, itt dob le a hajó, itt vesz ki, itt ezt kell látnunk, ott azt, ilyen sorrendben, a csapat leggyengébb lácszemének sem igazán fogyhat el a levegője - fő a biztonság. Ez a tömegbúvárkodás terméke. Ehhez egy általános erőnlét is elég. De még egy rutinnak kinéző merülésnél is bármikor lehet komplikáció (egy nem várt irányú, erősségű áramlás; egy kis pánik - akár a másé; egy elszakadt uszonypánt - vagy bármi, ami nem része a forgatókönyvnek) -és egyből szükség lehet a fizikai teljesítményre is. Mióta a merülésvezetőire készülök, merülések alkalmával nem csak a saját de a többiek viselkedését, levegőfogyasztását, probléma megoldását is figyelem (persze lehetőleg anélkül, hogy tolakodnék vele, vagy az orruk alá dörgölném). Általában az a tapasztalatom, hogy van egy minimális erőnlét, ami alatt a búvárkodás inkább küszködés egy divatsport elvárásaival és az elemekkel, felette pedig űzőjének felejthetetlen élményeket,  igazi kihívásokat nyújtó pihenési, szórakozási forma. Ezt saját magamon is tapasztaltam. Két-három éve ráébredtem, hogy a búvárkodás önmagában nem elég sportnak, ettől nem fogok a sokéves irodai munka után fizikailag rehabilitálódni, és az sem elég, hogy visszagondolok ifjúkorom sportteljesítményeire. El kellet kezdenem újra valami rendszeres fizikai mozgást. Én az úszást választottam (ezért is örültem Dupla hozzászólásának (mondhatni: duplán örültem)). A hatás számomra is meglepő volt: három hónap után a fizikai állapotom javulása a merüléseimnél is drámaian meglátszódott, főként a levegő fogyasztásomon.  Azt látom, hogy minden búvár ismerősöm, aki rendszeresen sportol, edz (van, aki fut, van aki edzőterembe jár, van aki úszik - mindegy csak rendszeres mozgás legyen) minden szempontból egy nagyságrendel jobban merül, mint aki most szökött meg az íróasztaltól.
Én és egy búvár barátom kölcsönösen sakkban tartjuk egymást, hogy hetente 2-3 alkalommal találkozzunk az uszodában: leúszunk 1000 métert időre, aztán néhány hosszt uszonnyal víz alatt. Csak azért írtam le számszerűen, mert kísértetiesen hasonlít Dupla elvárásaihoz, egyébként nyilván egyénenként változó.

Kösz a sok infót, a tavat felvesszük a gyűjteménybe.
Fotókat is teszel fel?

Oké kösz, az infót, a képek is biztatóak.
(De mit ellenőriznek a rendőrök?)

Várjuk a képeket, meg az eligazítást, hogy hogyan jutunk oda, kell-e bejelentkezni, fizetni valakinek.
Két napig pont Pécs környékén voltam, de nem derült ki hol az a tó. A jövő héten megint megyek, ha eláruljátok hol van, akkor megnézném (felvesszük a listára)
Jó merülést!

Ok! Látom mást is érdekel a tó(R)túra. Ha megyünk vhová,  ígérem megírom, meg hogy mit láttunk, esetleg felrakok fotókat.  Ha Ti mentek, tegyétek közzé a tapasztalatokat. A végén még kijöhet belőle valami hasznos infó bázis. _andras_ ! Ha merültök a Pécs mellettiben a hétvégén, légyszi írd meg milyen volt, meg hogy hogy jutni oda.

Meg az a Pécs melletti tó azzal a sziklás bemászással.

Uhh! a 81-es évjárat az komoly, de lehet, hogy azóta megváltozott ez-az egy picit. Azért köszi, és utána is nézek. 
Amúgy nem valami tudományos alaposságú információra gondolok, hanem inkább friss benyomásokra. Például a múltkori dorogi nyitóbulin készült képen a víz egészen jól nézett ki, viszont egy oktató ismerősöm akkor ott volt és azt mondta, hogy kimondottan rossz látótávolság volt. Például Ecsédről is írtatok jót is, rosszat is. Én csak Lökösházát és Szalkszentmártont ismerem. Szalkon tavaly már felesleges volt bemenni a vízbe, de lehet, hogy idén megint jó.
Egyébként a  fentieken kívül a következőkre gondoltam első sorban: Dorog, Ecséd, Gyékényes, Csepel, Hegyeshalom. Nem is hiszem, hogy sokkal többre lenne időm.

Agyamba vettem, hogy nyáron egy-két mindenre elszánt cimborával végigmerüljük az itthon fellelhető búvárilag értékelhető tavakat (tó(R)túra). Június végén kezdenénk, hétvégéken valamelyik nap mennénk egy-két hetente. Ha addig néhány tippet, rövid leírást, helyszíni kapcsolatot leírnátok, azt köszönettel venném.
Ja, és hátha mást is érdekel.

Hi Grelex!
Pont a napokban leltároztam a merüléseimet, és a következő szisztémát alakítottam ki:
A merülési naplóm az az egysoros CMAS-os amire utalhattál, nem túl dagályos, de elfér benne 120 merülés és kicsi. Annak idején ezt kaptam és kész, nem is tudtam, hogy vannak ilye csiri-viri klaszz kis naplók. Mikor először láttam ilyet, tiszta sárga irígy lettem. Aztán maradt az egysoros- ma már örülök neki. Helyszín, idő, mélység, igazolás -semmi luxus. A megjegyzés rovatba azért írok egy-egy fontosabb kulcsszavat, amiről később ezembe jut a merülés.Felírom még a merülésvezetőt, a társamat, és számokal a kezdő/visszahozott levegőt/ palackméret esetleg az ólom mennyiségét (merülési csoportonként) és szoktam adni egy osztályzatot 1-5 ig az egész merülésre. Sokkal többet írkálni olyankor úgy sincs kedve az embernek. Az eligazításkor le szoktam fotózni a merülési hely vázlatát -ezen eleinte nagyon meg szoktak lepődni a merülésvezetők, aztán megszokják. Ez több okból praktikus: azzal a fényképezőgéppel szoktam merülni, és volt már, hogy visszanéztem a víz alatt, hogy hol is vagyunk (kellene lennünk) tulajdonképpen. Ha jó a rajz és a gép kijejzője elég nagy, akkor ez még hasznos is tud lenni. A túra vége felé már egész jó kis vázlatokat szoktak csinálni a merülésvezetők.
Az igazi kiértékelés otthon folyik. Letöltöm a komputert (egy Suunto Vypert használok), és merülésenként kitöltöm az adatlapot teljes részletességgel: Helyszín, idő, sorszám, merülésvezető, merülőtárs, hajó neve, palack, kezdő/záró nyomás - ebből és a merülés profiljából már szépen előjön az egész merülés( sok slow, dekó stb). Ha voltak fotók, akkor azokat is megnézem, meg ha megvan a merülés vázlata, azt is. Ezek és az emlékeztető megjegyzés alapján írok egy kis szöveges értékelést (poént, ha van) és már kész is vagyok. Az így kitöltött merülési adatlapot kinyomtatom a profillal egy lapon A5 méretben -és ezt fűzöm le egy külön mappában.
Mióta így csinálom, azóta utólag is egész élvezetes egy merülés és nem vész a feledés homályába.

Tavaly egy hasonló felinduásomkor megkerestem a címüket sőt, még valakivel beszéltem is az üzemeltetők közül, akkor azt mondta, lehet menni merülni nyugodtan, mindig van ott valaki a parton aki a pénzt beszedi. A vízre azt mondta: ki lehet fogni hogy jó.
Jó lenne újítani valamit, mert a Szalkszentmárton - Lökösháza lehetőségeketmár teljesen körbejártam.
Most mindenesetre - puszta önvédelemből - megyek és megtöltetem a palackomat.

Ez a kerti tó egész pofás! -Mikor mehetünk merülni?
Viccen kívül: hétfőre mondjatok már valami tűrhető itthoni lehetőséget. Például az a Pécs melletti tó sem néz ki rosszul a fotókon (igaz az egyik képen van egy kis sziklamászás is)

Minden építkezést a kábelátvágással szoktak kezdeni (esetleg télen a gázvezetkkel)

284! (Még mindig a nitrogén)

Ez a dorogi víz ilyen korrekt, vagy jó a szűrő?

Hehe - nem is lenne rossz! A díjakat is én szabnám. Lenne szimpatikus búvár táblázat, és lenne "kedves ántipátikus" búvár árszabás. Lenne nagyon sérült, és lenne hipohonder búvár tarifa. - Jobb, hogy nem enyém az a kamra.

-Bocsánat! Az előzmény: Hanyi 244-ese. (Még maradt egy kis nitrogén valahol)

A "kukta" szerintem biztonságos. Legalábbis több nagyságrenddel biztonságosabb mint az a vékonyfalú spray-es doboz, amivel repülni szoktunk (és időnként földhöz vágnak). A szárazmerülést meg szerintem megéri kipróbálni mindenkinek. Tagadhatatlanul hatása van a mélymerülések (saját) megítélésére.
"Azért nem mindenkinek jut Előd Laciból." - A bolylerbe egyszerre 10-12 embert dugnak be. Szerintem statisztikai alapon tízből egy ember biztosan "hülye". Ez bejött a hiperbár kamrában is. (Sajnos ez van a víz alatt is) A mikiegér hang jópofa -főleg mélyebb hangú fazonoknál - de most is voltak ketten, akik a röhögést nem tudták abbahagyni, egészen addig, míg vissza nem jöttünk 35 m-re -és szerintem nem csak a jópofa hang miatt. Aki azt mondja, hogy nincs rá hatással az 50 m, az vagy hazudik, vagy festi magát.
Én javasolnám minden haladó búvártanfolyam mellékleteként. Főleg, hogy itt van Magyarországon egy ilyen lehetőség. (Nem,nem kapok jutalékot a puncsolásért)