Szakértő Urak! A már lezárt merülés szöveges részéhez hogy tudok még hozzáírni?

Csak azért tűröm szó nélkül a gonoszkodást, mert én is imádok gonoszkodni indulás előtt! De várjatok csak! Indulok én még merülni, amikor Ti mind itthon maradtok! :)

Hát igen, én is így voltam vele. És akkor Ti sóvárogtatok. Igaz, nem annyira, mint én most. :)

Úristen, Te még a többieknél is szebb vagy? De sajnálom, hogy nem láttalak..... remélem hamarosan pótlódik ez az űr! :)

Kedves Bunny! Asszed' én nem tudom pontosan, hogy mikor indultok???????

Köszönöm szépen, de már kaptam egy ígéretet, hogy megkapom. :)
ő is most van Szudánban? Jó neki..... meg mindenkinek, aki ott van, vagy most készül odamenni. :)

Ez a film nyilvános, vagy hozzá lehet jutni valahol?

Nem, nem hívhatnák a köralakú pöttyös férget így. Nem Te fotóztad le, hanem a feleséged. Vagy gondolod Rólad nevezné el??? :)

:((( Mert halálra unnátok magatokat nélkülünk. :)

Köszönöm! :)
A Vörös-tengeres film is szép volt. Azt ki csinálta? És az vajon hozzáférhető?

Nekem meg fekete oldal. Nekem sem nyitja meg. :(

Nos, mi ismeretlen, szürke halandók köszönjük a segítséget Garf felismeréséhez. De szükségtelen volt. Elég jellegzetes jelenség ahhoz, hogy az ember egy távoli fotó alapján is felismerje. :))))

Igazából csak a Garfieldet ismertem fel, mert ő küldött Sulawesiről fotót, meg mutogattak is rá, amikor elhangzott a neve. Terveztem, hogy a végén odamegyek hozzá bemutatkozni, de vagy 8-10 ember csüggött rajta, így feladtam.
Nem ismerem az itthoni vízalatti fotós és filmes alkotások teljes palettáját, mégsem hiszem, hogy nagyképűek lennétek. A filmeket végig tátott szájjal néztem, ha ezt máshol látom el sem hiszem, hogy mind amatőr alkotás.
Még egyszer megkérdezném: meg lehet valahol ezeket a filmeket nézni?

Bizony nem okoztatok csalódást senkinek. Amikor vége lett és ránéztem az órámra, döbbenten tapasztaltam, hogy majdnem 3 órát ültem egy helyben és egyáltalán fel sem tűnt! :) Nagyon jók voltak a filmek!!! Meg lehet ezeket a filmeket valahol még nézni? Ami azt illeti egyiket másikat még jónéhányszor megnézném.(Mielőtt bármit is mondanál, ma este megkezdem a merülőhelyek feltöltését!) :)))

Szép teljesítmény, nem mondom.... A természet csok csodára képes. Nekünk embereknek is adhatott volna jobb képességeket! :)

OK. Megpróbálom a héten megcsinálni. De kérleljük a Vizest is, hogy segítsen, ő egyébként is sokkal objektívebb, mint én.

Hát persze, hogy részletkérdés... Ilyesmin mi felülemelkedünk! :)

Jól van, a következőt már én is tudom (remélem összejön), most a következő utánit tervezem! :))))

Na látod. Egy láda whiskyért sem merülnék ilyen hideg vízben! Tudom.... szárazruha.....

Csak viccelődöm, még ural a napfényes szudáni hangulat, képtelen vagyok visszakomolyodni. És olyan jó latolgatni a túra lehetőségeket. Hova is menjek legközelebb???? És legfőképpen milyen messze van az a legközelebb??? Nektek mondjam? Biztos Ti is beszélni fogjátok már a szudáni túra alatt, hogy hova lesz a következő....

Ne vedd komolyan, ez az ígéret csak egy túrára vonatkozott! :) Te már ismered a gyengéimet, tudod, hogy bizonyos eszközökkel meggyőzhető vagyok....

Ne búsuljatok, jövőre csak veletek megyek. :) És még az őszről sem döntöttem. Néhány csábító ajánlat már felmerült, de lehet licitálni...:)

Volt idő, amikor én próbálkoztam beférkőzni hozzátok.... Most már hiába könyörögtök. :)

Igen tudom, hogy van még egy hely. Mennék is el nem hiszed, hogy mennyire. Már minden lehetőséget végigjátszottam, hogy hogy lehetne megoldani....Sajnos reménytelen.
Igen, a sárgaláz oltásnak elég kellemetlen tünetei vannak. 4-7 nap között jelentkezik, gyenge lesz az ember, mint a harmat, kis émelygés. De a 7. 8. nap után minden OK.

Hogy ott egye meg a fene, hogy emberek most is merülnek Szudánban, mikor én már hazajöttem és egy nyamvadt irodában penészedek!

Félreértés ne essék, csak a lányoknak kell így beöltözni. A fiúk mehetnek sortban, rövidújjúban. :)

Én személy szerint a hőség ellenére is rábeszélek. De hát nem vagyunk egyformák, tegyen mindenki vérmérséklete szerint. A mi csoportunkban is voltak akik azt mondták, hogy inkább sörözés a hajón, mint Szudán-nézés a hőségben.

Azoknak, akiket érdekel, hogy milyen is Szudán, óriási hiba lenne kihagyni a suakimi kirándulást. Nyilván csak egy molekulányi részt lehet látni egy órás buszút alatt, hiszen Szudán Afrika legnagyobb országa, majdnem akkora, mint Európa. De hölgyek közül, csak az igazán bátrak vágjanak neki. Szigorúan hosszú nadrág, és hosszú újjú felső a javasolt. Nekünk nagyon meleg volt, nektek szerintem olyan lesz, mint a pokol. 40 fokot garantálok nektek...

Ja. Innivalót a szudáni reptéren nem tudsz venni és nagyon meleg van, úgyhogy vigyetek a hajóról!

OK, a hazaúton már sok érdekes nem történt. 1-re jött értünk a busz a hajóhoz. A reptéren 3 órányi várakozás. Egyetlen egy zsebkendőnyi üzletecske van a reptéren, ott lehet kapni ébenfa szobrokat és elefántcsontot is, de úgy tudom az elefántcsontot nem lehet Magyarországra behozni. Kifele menet is kipakoltak minket, a fiúkat megmotozták, a lányokat nem. A repülő pontosan indult. Tényleg oda ülsz ahová akarsz, úgyhogy igyekezni kell a jó helyekért, ha nem akarsz két illatos, leszállásnál hányó arab közé préselődni. Kairói idő szerint 6 körül leszálltunk. Érdekesen tette le a pilóta a gépet, pattantunk egyet keresztbe a betonon, úgy tűnt felborulunk, de aztán sikerült egyenesbe hozni. Nem tapsoltuk meg. Sajnos most másik szállóban laktunk, ami Kairónak a reptérrel átellenes oldalán van. A dugó hihetetlen, a transzfer két óráig tartott. Néhány elvetemült alak a szemben lévő Mekiben vacsizott, én részemről jó kis utcai gyrost ettem! És ezután rávetettük magunkat a reptéren szerzett jól kiérdemelt whiskynkre. Az este további részének leirásától elzárkozom.
Reggel nyolckor jött értünk a busz, egy óra körül indult a repülő haza. Az oltási könyvet nálunk sehol nem kérték, de ahogy én Szudánt elnéztem, bátran adassatok be magatoknak mindenféle halálos nyavalya ellen minden oltást. A búvárok úgyis vadabbnál vadabb helyekre mennek, mindig jól jön, ha az ember védett.
Azt hiszem Don friss híreire hiába fogtok várni, mert szerintem vele pont a port sudani reptéren fogjátok váltani egymást, ha jól számolom. De jó neki is.......... :))))
Ja fotók. Hát nekem sajna csak felszíni képeim vannak. Lehet, hogy majd próbálok abból egyet egyet kicsinyíteni, hogy föl tudjam ide tenni, de asszem' benneteket a víz alattiak jobban érdekelnének. :)

Kicsit öregecske is vagyok már, viszont nagyon türelmetlen. :))) Nem baj, május végén, legkésőbb június elején megyek valahová, addig valahogy kibírom. :) Majd nézegetem a fényképeket. :)

Ne stresszelj! Már két és fél órája ülök a munkahelyemen, egyre nehezebben bírom! És én 12 munkanap múlva is itt fogok ülni! Május vége előtt a lábamat nem húzhatom ki. Évről évre nehezebben bírom a merülések közti időt. :)

OK, szívesen. De én nem tudok olyan pontos adatokat, hogy GPS koordináták, meg maximális mélység, csak olyanokat, hogy gyönyörű volt! :)))

Nekem Sha'ab Ruminál még volt térerőm, utána semmi. De nem is hiányzott. :)

Én már az irodában ülök a gép előtt.... Fúj. Már meg is fáztam. Ez a fotó övönaluli..... Vissza akarok menni!!!! :)))

Mélyen egyetértek Veled és Bunnyval is. Éhen biztosan senki nem hal, döglött állat is mindennap van, ebédre. Tej nincs a reggelihez, de fönt a "szalonban" a kávéhoz mindig van kitéve egy doboz tartós tej, onnan bármikor bárki vehet. Pirítós minden reggelihez van. (és pita is)Bár pl Mozambikban volt étterem, de mi általában a tengerparton vettünk halat, rákot, amit aznap fogtak, és azt főztük meg vacsorára. Volt a szállás mellett egy sütőhely, mindennél jobb volt.
Ami a cápákat illeti biztosan van összefüggés a víz hőfoka, az áramlat erőssége és a látott cápák száma között. Biztosan lesz még áprilisban is bőven, de tényleg lehet, hogy kevesebb, vagy mélyebben. De nektek két hetetek lesz. Ne aggódjatok, isteni lesz! :)))

Szóval Umbria. Az Umbriának érdekes a története, de hosszú, ezt most nem mesélem el. Elmondják briefingen is, van a hajón roncsos könyv, benne van abban is, és meg lehet nézni az interneten is. Az Umbria közvetlenül Port Sudán előtt van. A csütörtök harmadik merülésnél még a többi hajó nem ért be, így először csak a mi csoportunk volt. Viszont pokoli szar volt a látás. A roncs teteje közvetlen a felszínen van, az alja 27-30 körül. Rengeteg helyisége van, mindegyikbe be lehet úszni. Az érdekesség kedvéért hadianyag ellátmányt szállított, máig is tele van bombával, detonátorral, lőszerrel. De van rajta autó, boros raktár, cementes zsákok és ki tudja még mi. A gépház is nagyon érdekes. 1940-ben süllyedt el, úgyhogy már gyönyörűen benőtte a korall. Gyakorlatilag minden helységbe be lehet úszni. Szóval igazán érdekes, bőven el lehet bogarászni ott. Ott volt az  éjszakai merülés is, de egyedül finn résztvevőnk ment. Másnap reggel még két merülés volt ott, akkor jobb volt a látás. Utána behajóztunk Port Sudanba. Kimehettünk a partra egy városnéző túrára. Hát, érdekes tapasztalat volt. A piac valami döbbenetes élmény. Az utcai kaja árusok??? Sokfele jártam már a világban, de ez viszi a pálmát. A napra kirakott főtt kecskefejek (vagy akármi, általam beazonosíthatatlan állatfejek) látványától kaptam szerintem a hasmenést. A helyi hentesek árúkínálata láttán bármelyik ántsz ellenőr, hirtelen halált halna. Azt kell, hogy mondjam, hogy pl. Mozambik egy kimondottan tiszta, higiénikus ország Szudánhoz képest. Bár nem viselkedtek barátságtalanul, mégsem mertem szudáni ajándékvásárláson törni a fejem, és elég hamar visszaértünk a hajóra. A hajót a tengerpartra kiült tömeg bámulta, mint mi itthon a tv-t. Majd kisvártatva elkezdődött Mohamed születésnapjának ünnepe, pont a hajók orra előtt. Hát nagy buli volt. Órákon keresztül kántáltak, imádkoztak, hadonásztak. A müezzin kihangosítva zengte az igét. Rendkívül érdekes tapasztalat volt, örülök, hogy láttam, de bennem egy pici félelmet keltett az egész. Pedig még csak másnap jött a suakimi kirándulás. Suakim egy korallból épült romváros, a kikőtőtől kb. egy órányi buszútra.  Szép és érdekes a romváros, de engem még jobban lebilincselt a túra a vidéki Szudánban. Útközben elhaladunk néhány nyomorúságos kis település és beduin tábor mellett. Rengeteg tevét lehet látni, de egy-egy beduin sátor mellet a teve mellett autó is van. Ja és parabola antenna!!!! A legérdekesebb azonban közvetlenül Suakim előtt egy kis város-féle, vagy falu. Sajna nem lehetett fényképezni, mert van ott valami katonai objektum. Én olyan düledező káoszt és piszkot még nem láttam. Igazából nem is tudom nektek leírni a benyomásaimat. Aki elmegy majd látni fogja, de készüljön fel rá, hogy mellbevágó élmény. (vagy csak én vagyok túl érzékeny?) A legszegényebb ázsiai országokban nem jártam még, lehet, hogy ott is van ilyen. Az ember mindenáron fényképezni akar sutyiban a buszból kifele, de tényleg ott nem szabad, az egyik sráctól elvették a fényképezőgépet, mert úgy látták, hogy valaki fényképezett, és vissza kellett lépegetni az előző képeket megmutatni. Szerencsére visszaadták.
Hát szóval érdekes volt ez is. A hazaút élményeit lehet, hogy már csak holnap osztom meg veletek, de most már senki nem panaszkodhat, hogy nincs infó. Asszem' ma elég bőbeszédű voltam. :)

Többen kifogásolták a kaját. Legyünk reálisak, valóban nem volt valami fergeteges, de én nem vagyok egy gyomorközpontú, nekem fel sem tűnt. Többen keveselték a cápát. Hát a mi csoportunk szerencsésebb volt, mint a többi. A guidunk egy gyorsúszó bajnok volt, de sasszemei voltak, és addig gyorsúszott a víz alatt, amíg mutathatta a cápákat. Voltak akik hiányolták a cápaetetést. Nos erre mit mondjak? Nem vagyok a cápaetetés híve, de azért valószínűleg, ha azt mondják van rá lehetőség, menjek nézzem meg, lehet, hogy az elveim nem tartottak volna vissza. Voltak akik nyafogtak, hogy Angaroshnál micsoda áramlattal kellett szembeúszni. Ezt inkább nem kommentálom. És persze mindig volt, aki a guid-dal volt elégedetlen. A mi guidunk volt a legtapasztaltabb, (Mimo-t biztosan mindenki ismeri, aki volt már a Cassiopeian) a többivel nem merültem, nem venném a bátorságot, hogy itéletet mondjak róluk. És persze, hogy nem volt rossz a túra. Nagyon is jó volt! Végül is isteni idő volt, végül is a tengeren voltunk, és aki kevesebb cápát látott, azért az is majdnem minden merülésen látott. Szóval elmennék az egyik áprilisi üres helyre azonnal, ha nem lennék kénytelen most vadul dolgozni egy darabig. :)

Angarosh után visszamentünk a Merlo reefre és itt volt a harmadik merülés. Nagyon erős volt a hullámzás. Az egyik csoport rossz helyen jött fel ( a briefingen elhangzott, hogy a hullámtörésnél ne jöjjenek fel, mégis ott sikerült) és az egyik srácot egy nagyobb hullám fölhajította a reef tetejére. Sehogy sem lehetett onnan leszedni, így kénytelen volt az egész reefen átvergődni. Nagyon elfáradt, úgy kellett már betenni a csónakba, de szerencsére komolyabb baj nem lett. A maszkját letépte a hullám de ezen kívül a felszerelése is megúszta. Éjszaka visszahajóztunk Sha'ab Rumihoz és mégegyszer megnéztük a déli platót, ami továbbra is szépséges volt. A második merülés Sanganebnél volt. itt láttuk az oceanic whitetip-et és láttunk egy szép nagy raj bumphead parrot fish-t is. A reefen itt van egy világítótorony, ahová érdemes felmászni (260 lépcső) mert álomszép a kilátás a reef-re. Érdekes módon a hajón nem égtem meg, pedig napoztam bőven, de itt egy félóra leforgása alatt igen. Majd ismát továbbmentünk és az Umbriánál állapodtunk meg. Itt volt a harmadik merülés. Ez egy szépséges roncs, innentől folytatom.

Az ágy tévesztésért bocs. Minden kabinban nem jártam! :) Nem tudom, hogy étteremben evett-e valaki Kairóban. Az első hasmenések a hajón a második napon kezdődtek. Volt Antinál party alkohol, tehát kellő prevenció híján. Én az utolsó nap kezdtem gyengélkedni. és gondoltam, hogy mivel nekem már úgyis mindegy, hazafelé Kairóban egy isteni gyrost ettem utcai árustól! :)
Nos az első nap három, az utolsó nap két merülés volt, minden más napon 4, ebből a negyedik ugye éjszakai. Általában reggel 7-kor kezdtünk, kívéve, ha hajnalban indult a hajó és nem ért oda reggel hétre, akkor később.Északon az Angaroshig mentünk fel. Tudomásom szerint e fölött már csak az Abington reef van, de nekünk pont akkor volt nagyobb hullámzás, ezért nem mentek tovább. De nektek lesz annyi időtök, mint a tenger!Egyébként hősiesen visszafogom magam és megpróbálom reálisan visszaadni a túrát, de ha lehetek elfogult,. én halálosan álveztem a túrát! Szóval szerintem még semmi kedvszegőt nem írtam. :)

Na akkor nekifutok mégegyszer a hosszú, izgalmas bejegyzésemnek. Tehát Sha'AB Suedi, Blue Belt roncs. A lue Belt a 70-es években süllyedt el, eléggé tisztázatlan körülmények között. Toyotákat szállított, és egy csomó autó van szétszórodva körülötte. Fejjel lefelé áll, nem nagyon lehet beúszni a roncsba. Kb. 40 m körül át lehet úszni alatta, de akik átúsztak azt mondták nincs ott semmi különös. Az autók érdekesek, egyik másikba be lehet ülni. :) A roncs után egy nagyon szép korallmező van.
Másnap az első két merülés Qita Al Bana-n volt. Ez egy nagyon szép korallfal és itt láttuk a rókacápát az első merülésen. Egy pörölycsapat végén kullogott. Szintén itt történt, a második merülésen, hogy egy hatfős pörölycsapat úszott el előttünk, de felkeltettük az érdeklődésüket és visszafordultak. A hatból az első három kb 2 m-es közelségben úszott el előttem. Eddig bírtam visszatartani a lélegzetem, itt muszáj volt kiengedni a buborékokat, a másik három, már ennyire nem jött közel. Ez volt Szudán legszebb pillanata, nekem ezért az egy merülésért érdemes volt elmennem. A pörölyök szemmel láthatóan kiváncsiak, de nyugodtak voltak, így bámultak a fél szeműkkel. :) Lenyügöző volt. A harmadik merülés a Merlo reefnél volt, ami szintén egy álomszép korallfal. Talán itt volt a legtöbb lágykorall, gtyönyörűek. Itt is találkoztunk egy kisebb pörölycsapattal.
És másnap reggel Angarosh a cápák anyja. Itt is két merülés volt. Reggelre feltámadt a szél, és rendes hullámzás is volt. Egyedül itt volt számottevő áramlat, a faltól kifele, a nyílt víz felé vitt. Itt is volt egy pöröly, aki nagyon közel jött. Amíg kb egy percig mozdulatlanul néztem, jól elvitt a víz, kellet úsznom rendesen, hogy visszamenjek a falhoz. Nagyon kedves kép volt, ahogy egy kis homokpadon egy bébi whitetip és egy tenyérnyinél alig nagyobb bébi kékpettyes rája szundikáltak együtt. :) Itt visszaúsztunk a hajóhoz, visszafelé nem kellett Zodiac és a hajó alatt láttuk azt a cápát, amit nem sikerült beazonosítani. Mimo (guide) már éppen kezdett volna kimászni a lépcsőn, amikor a dudára visszafordult, de már nem látta elég jól. Volt egy német srác velünk, ő silky-nek tippelte, de ő sem volt biztos benne. Olyan volt, mint egy szürke szirtcápa, de kecsesebb volt a sziluettje, és hosszabb a farokúszója, de nem olyan hosszú, mint egy rókacápáé. Nem tudom mi volt, de nagyon szép jószág volt.

Azt hiszem elégedett leszel.... Hát igen Cousteau könyve és filmjei talán minden búvárnál szerepet játszott, hogy erre adta a fejét. :) És bizony szép az élővilág is, álomszép. Tényleg érintetlen. Nagyon fogjátok élvezni. :)

Nem tudom Bunnynak miért különösen fontos a Precontinent, de nagyon érdekes hely. Sajnos nem tudok eleget a kisérletről, hogy pontosan hogy zajlott, de nagyon érdekelne. Rendkívül csodálom azoknak az embereknek az elszántságát, akik részt vettek benne.

Figyeljetek! Ez kidob időnként???? Most írtam meg a leghosszabb, legizgalmasabb bejegyzésemet, erre elszállt!!! Miért csinálja ezt? Feladom. :( (Már próbáltam, de másolólapra sem tudom tenni, amit megírtam, mielőtt elküldöm. Hú de mérges vagyok.)

A fene bele, részletesen leírtam az első négy merülést, erre amikor a "hozzászólok" mezőre nyomtam, elszállt az egész. Na rövidítve még egyszer. Szóval első merülés Sha'ab Rumi Precontinent maradványai. Ez Cousteau egyik híres kisérlete volt a hatvanas években, ahol a hosszú távú tenger alatti tartózkodást próbálgatták. Van egy felfordított csészére emlékeztető valami, ahol a tenger alatti járművüket tartották. Telenőtte már a korall, és rengeteg üveghal lakik benne. Be lehet úszni. A tetejében egy nagy légbuborék van, de óva intettek, hogy kivegyük a légző automatát. Lejjebb a cápaketrec maradványai is láthatók. Rögtön itt láttunk két bébi whitetip-et, amint a homokban szúnyokáltak. A következő merülés is itt volt, egy kicsit arrébb a déli platón. Tele van szépséges korallal ez a plató, és itt már bőven volt méretes fehészuszonyú és szürke szirtcápa. Láttunk emellett néhány dagadt sügért és napoleont is. Ezen a napon nem volt harmadik merülés, csak éjszakai, de azon én semmi különöset nem láttam. Másnap még kettőt merültünk itt, talán ez az egyik legszebb hely. A második merülésen végre nekem is jött egy pörölycsapat. Kb 18-22 cápából állt. Nem voltak nagyon közel, de így is lenyügöző látvány volt. Ezután továbbhajóztunk Sha'ab Suedi-hez, a Blue Belt roncshoz, ebéd után itt folytatom. :)

Egész furcsa volt, tudniillik a rókacápa egy kb 12-16 fős pörölycsapatban úszott.  Ez a Qita Al Bana nevű merülőhelyen történt, kb 30 m-es mélységben, a reggeli első merülésnél. Kb 10-15 m-es távolságban úszott el a csapat, a rókacápa  a végén jött. Én még sohasem láttam rókacápát, de a többiek és a Mimo (guide) is megerősítették, hogy az volt. Gyönyörű szép jószág, nagyon kecses a hosszú farokúszójával.
Ami a tigrist illeti, ambivalens vagyok. Nagyon szeretném látni, de attól a fajtól kimondottan félek.

Na akkor kezdjük részletesebben. Pénteken kora délután indult a repülő. Az első böröndökkel nem volt gond, de aztán amikor rájött a csaj, hogy búvárcsoportról van szó, akkor elkezdte szívni a fogát a plusz súlyok miatt. Végül a supervisor kellett ahhoz, hogy megbeszéljék, hogy ezen a gépen csak egy búvárcsoport van, így nem lesz gond a plusz súlyokkal, így mindenkit felengedtek ráfizetés nélkül. Kairóban egy órával járnak előrébb, mint mi. A reptéren vártak mintek, és 5 perc alatt megkaptuk a vízumokat. Este nyolc, kilenc fele voltunk a szállodában. Vacsora ott nincs. A szálloda nagyon kellemes volt a Nilus partján, 5 percre az Egyiptom Múzeumtól. Másnap csak délután 3-ra jött értünk a transzfer, így voltak akik a piramisokhoz mentek, voltak, akik a múzeumot nézték meg. Nem balhéztak a szoba elhagyás miatt, mi is csak kettő körül hoztuk el a cuccunkat. Mi múzeum után kiültünk a Nilus partjára kávézni, és az ujjatlan trikómban háromnegyed óra alatt, szépen lepirított a nap. Akkor kezdtem gyanítani, hogy talán nem fogunk Szudánban fázni. Este hétkor indult a gép Port Sudan-ba, és egy órás késéssel el is indult. Figyelmeztettek, hogy a menetrend nem kimondottan megbízható, így az egy órás késés nem is tűnt soknak. Szudáni idő szerint 11 körül érkeztünk. Kb másfél óra alatt jutottunk ki a reptérről, mint már írtam, egyesével mindenkinek átnézték a csomagját. Bár nem pakolták teljesen ki a pakkokat, nekem úgy tűnt elég módszeresen túrják át. Ugyanakkor nekem csak a felső részét nézték át, az alsó rekeszt, ahol a búvárcuccok voltak becipzározva, azt nem nyitották ki. Kb fél egyre voltunk a hajón, akkor kaptunk egy könnyű vacsit. A hajón 13 kabin van, ebből azt hiszem 7 franciaágyas, hat két ágyas. Másnap hajnalban elindult a hajó és kb 2-3 óra alatt ért el az első merülőhelyig, ez Sha'ab Rumi volt, itt volt a check dive, ha jól emlékszem 9 órakor. Na innentől folytatom.

Mindennap volt éjszakai merülés. Én egyszer voltam, de ott homokon és egy egy korallon kívül semmi nem volt. Voltak, akik minden éjszakain voltak, háromszor ők is csak homokot láttak, egyszer a Merlo reefnél falat merültek azt mondták, az gyönyörű volt. Az utolsó nap az Umbiát lehetett merülni éjszakain, de ott napközben olyan szar volt a látás, hogy azt mindenki kihagyta (mondván, hogy a délutáni is éjszakainak minősült). Cápát egyszer sem látott éjszakain senki. Ami azt illeti, hogy ott tigrisek előfordulhatnak, az igaz. De az idei szezonban egyszer látott az egyik szafari hajó tigriseket.
Néhány általános információ. A hajón van 4 vagy 5 dupla palack. Van néhány 15-ös is. Nitrox lehetőség korlátlan, de ha nagyon sokan mennek nitroxxal, akkor bizony bőven kell idő két merülés közt, hogy feltöltsék. Általában a nitrox 28-30 közötti, ami bizonyára adódik az arab nemtörödömségből is, de azért pont jól is jött, mert a merülések általában mélyebbek. A csoport nagy része 1,6-os határra állította az oxigén nyomást.
Mivel itthon a szokásos távollét utáni káosz fogadott, csak így részletekben csepegtetem Nektek a híreket, egy kicsit írok, aztán teregetek egyet. :)

Személyi motozás nem volt, de mind a feladandó cuccodat, mind a kézipoggyászodat kipakolják. Mindenkiéét. Kifelé is, befelé is. Bár azt el nem tudom képzelni, hogy kifelé mit keresnek.

:) A hajó OK, a Zodiacok még bírják, bár banánozni már nem vittek el minket, a guidok is élnek.... Az italkészletet sem ittuk ki, bár csak azért, mert az mindössze sörből, bűnrossz egyiptomi borból és valami Malibu likőrből állt. Erre készüljetek Ti is. :(