Egy barátom Havannában tanul a Táncakadémián. ő már fekészített. :) Én is az utcán fogok salsázni! :) Meg mindenhol ahol szól a zene! :)

Még nem tudom, hogy fogok-e merülni. A lányommal megyek és ő nem merül. Én meg fontolgatom, hogy vigyek-e teljes felszerelést egy-egy merülésért, vagy ez egyszer csak koktélozzak és táncoljak?

Hölgyeim és Uraim! Merült már valaki Havanna környékén? (Vasmacsek! Van még repjegy!)

Oh itt egy csomó van és sokkal olcsóbb, csak tudnám mi köztük a különbség! :))) Köszönöm, de biztos, hogy kerítenem kell egy ehhez értő embert, mert végül vennék valami egész mást! :)))))

Na basszus, amit találtam, majdnem 100 000-ért van fenn!

Na, a német eBayen csak alkatrészeket találtam. Igaz lehet, hogy az érdemi kutatásban gátol a német nyelvtudás teljes hiánya... :)))

Ott nincs... :(

Köszönöm a biztatást, megyek a vaterára, megnézem azt is. Mégis mennyit érhet egy ilyen gép használtan?

Na Mirci, nem nyugtattál meg. asszem' keresek valami segítséget. Arról sincs persze semennyi fogalmam sem, hogy mi a reális ár egy ilyen gépért? És vajon kapósnak számít-e? Bár egy csomó dolgot interneten keresztül intézek, ez nagyon idegennek tűnik nekem....

Nagyon szépen köszönöm a gyorstalpalót! Az egészen biztos, hogy mégis célszerűbb lenne segítséget kérnem. Emberek, nem akar helyettem valaki licitálni és fizetni????? Biztosan meg tudunk egyezni az ellentételezésben! :)

Tok van, csak a gép ment tökre.

Oh, köszönöm! Szépen ott van! :) Hogy hogy a jó bánatban lehet ilyen aukciós oldalon vásárolni, pláne Paypal-lel fizetni, arról a legcsekélyebb fogalmam sincs, de úgy látom van 3 napom kiszöszögni! :))) Mégegyszer köszi!

Tisztelt fotóscuccokhoz értő búvártársaim!
Keresek egy fényképezőgépet, melyet már nem gyártanak, de bízom benne, hogy valahol a világon fellelhetek egy használtat. A tipusa: Olympus Camedia Wide Zoom C8080. Kérnék szépen tőletek tanácsot, merre keresgéljek?  

Ok, köszönöm. :)

Köszönöm. Tehát azt mondod, hogy haladó rendszerben érdemesebb más oktatási rendszert választani?

Kolléganőm NAUI-ban szerezte a scuba diver minősítést, és szívesen folytatná ezt, csak megszűnt a klub, ahol tanult. De ha nem találok megbízható referenciával NAUI-t mást fogok ajánlani neki. Nem ismerem pl. a Nautilus társaságát. Ajánlhatom őket?

Tudtok nekem mondani Budapestet olyan búváklubokat, ahol NAUI rendszerben van oktatás?

Na igen, a helyi telefonkártya rajtam is nagyon sokat segített. Hihetetlen mennyiségű sms nevetségesen olcsón.

Na, akkor már mindjárt jöttök haza.... Majd itthon lehülhettek. Bár egyenlőre itthon nagyon szép idő van, de hát ez túl soká már nem tarthat! :)

Igen, egy csomó mindenre jó hatású a hiperbarikus kezelés, égési sebekre egyéb bőrnyavalyákra, bizonyos agyi történésekre. Bár már többen is leírták, hogy szabadtüdős merülésnél is előállhat dekobetegség, én mindig kételkedek ezt az esetet illetően.

Na, mire megírtam a bejegyzésemet leírtátok Ti is ugyanezt. :)

Na, elolvastam. Mindenesetre nem hiszem, hogy egy szabadtüdős szigonyos vadász oly mélységekben járt volna, hogy kellett volna neki dekozni. De hát ki tudja? Valószínűleg megint soha nem fogjuk pontosan megtudni, hogy hogy történt. Mindenesetre gondoltam, hogy előbb utóbb felröppen, hogy fehér cápa volt. Persze, lehet, hogy tényleg az volt, hiszen él arrafelé még néhány példány belőlük. És ismét egy adalék ahhoz, hogy mely helyzetekben van az ember fokozottan kitéve a cápatámadás veszélyének. Szigonyos vadász. 1000 m-ről megérzi a cápa a sérült hal vergődését. Képtelen ellenállni neki.

Ez számomra is rejtély. Én is úgy gondolnám, hogy a nitrogén buborékok képződése a nagyobb nyomáson vett levegőhöz kötődik. Egy szabadtüdős egyáltalán nem vesz levegőt a víz alatt. Ha nem így volna, hogy a fenében jönnének fel a szabadtüdős mélymerülési rekorderek szánkóval fél perc alatt?

Úgy tűnik a felszínen készített képeim senkit nem hoztak izgalomba, más által készített víz alatti képekkel pedig nem ékeskednék. Viszont küldök Nektek egy linket a lembehi vízalatti világról, szerintem élvezni fogjátok! :)

A zasszonyba nem is lehet belekötni! :)

Oh-oh! Ezért lehetett az az üdvözült vigyor az ajkán?

A gyerekek bűbájosak voltak. (Igaz, a felnőttek is)

Nem is féltek tőlünk! :)))

Nekünk azért esőnk is volt, rendesen!

Vegetáció az van...

Viszont közel-távol csak mi voltunk!

"Fürdőszoba 5*"... :))))

Bosszúból én is mutatok....

Basszus, ez nagyon fáj! Eddig se volt túl jó napom, de ezt a képet látva..... mi a bánatos fenét keresek én itt?????
Egyébként csók Garfi! Légy boldog: a fene megesz az irigységtől! :)

Az én fotós barátaim is még a gépen több képet törölnek, mint amit megtartanak. Én mindig igyekszem tőlük törlés előtt megkaparintani a teljes állományt, mert gyakran vagyok úgy vele, hogy ha valamilyen különleges dologról nem sikerült jó képet csinálni, akkor én inkább megtartom a félig jót, minthogy egyáltalán ne legyen képem róla. Mindenesetre, még soha egyetlen fotóst sem sikerült meggyőznöm a magam igazáról, így nem fáradok Veletek se. Szerencsére nem vagyunk egyformák! :)

Hát persze. Akinek van vízalatti masinája és tud fotózni, az nyilván támaszt egy elvárást. Aki nem, az jobban teszi, ha nem kritizál, hanem örül annak, amit kap.

Azért mi már láttunk Tőled egy-két képet, ami bizony örömet okozott. Egyébként csatlakoznék az emlékfotósok táborához. Én magam nem fotózok, nem is értek hozzá, de határtalanul örülök minden fotónak, ami olyan merülésen készült, amin én is ott voltam. Nem baj, ha homályos. Nem baj, ha életlen. Nem baj, ha nem jók a színek. Látom és felidézem, hogy az melyik merülés volt.....

Vajon szerencsésen megérkeztek-e Garfiék? Azt nem is említettem, hogy mi Eva-val és Garudával mentünk, és bár lemérték a csomagunkat, szemrebbenés nélkül átengedték a túlsúlyt mindenhol.

Hát, valahogy sikerült..... Most hízókúrázom. Bor, sajt, csoki. :)))

Majd küldök Neked tájfunos fotót, ha hazajöttök! Én nem szeretem a sört, de a Sulawesin kapható Bintang-ra egész jól rászoktam! :) Nem is volt rossz, más viszont nem volt. Jakartában majdnem lekéstük a gépet (a tájfun miatt 5 órás késéssel indultunk Tajpejből) így nem tudtunk felkészülni italból. Egy hetes huzavona után egyetlen üveg vodkát tudtunk szerezni 60 dollárért. Szóval atengercsendje alig fogyasztatott alkoholt. :) Viszont bár ízlettek a helyi kaják, olyannyira diétás a hal-rizs-zöldség menű, hogy 5 kg-tól megszabadultam a három hét alatt! :))))

Restellem bevallani, de nemigen hoztam vissza 50 bart.... Általában még a hajó alatt 3-5 méteren elmolyoltunk elég kevés barig. Az oktopuszról nem is beszélve...

Fogok mesélni ígérem, de tényleg eléggé szét vagyok még esve.
Először mindenestre arról írok, hogy számomra, aki még nem jártam Sulawesin meglepő volt az ottani guidok stílusa. Bizonyosan sokan fogják úgy vélni, hogy helytelen, de számomra élvezetes volt, hogy két guide kísért hatunkat, de csak és kizárólag azzal foglalkoztak, hogy megmutassanak nekünk minden érdekességet. Jeleztek, ha valamit találtak, aki odament, odament, aki nem, nem. Aki elkolbászolt másfele, mehetett. Aki egyedül merült, mert fényképezett, mehetett. Aki le akart egy sasrája után menni mélyre, mehetett, ők csak jelezték, hogy ők nem jönnek mélyebbre, itt várnak. Éjszakai merülés 30 m. 70 perc, nekik teljesen rendben volt. Ahogy a vendég kívánta. Szóval tényleg mindenki abszolút saját felelősségre merült és még csak papírt sem írattak velünk alá! Számomra nagyon élvezetes merülések voltak. Volt a víz alatt púlóver, papucs, cipő, üres üvegek, még egy teljes kártya készletet is találtunk és mindezen a szeméttengeren az élővilág döbbenetes gazdagsága!
Voltunk működő vulkánon, az őserdőben majmokat nézni, raftingolni. Átéltünk tájfunt, szakadó monszunt, szóval annyi élményt gyűjtöttem, hogy hetekig fogok írogatni Nektek a történtekről! :)

Mail ment.

Igen, visszafelé is kifogtuk, magam sem akartam elhinni. Nem is indultak csak a transzkontinentális járatok, mi is négy óra késéssel szálltunk fel. Egy élmény volt fél éjszaka a tajpeji reptéren dekkolni.... Felszállás után pedig olyan jégesőt kaptunk a nyakunkba, hogy komolyan azt hittem, hogy szétesik a gép. Iszonyú hangja volt, ahogy verte a jég a gépet.
Ami azt illeti az egész utazás izgalmasra és kalandosra sikeredett. :) Igazi élmény volt. Indonézia csodálatos, élveztem az embereket, a tájat, a tengert és hogy oly messze voltam a civilizációtól. Még a szállásainkon éldegélő végtelen gazdag állatvilág sem zavart túlságosan.
Mire hazajöttem tönkrement a telefonom, az otthoni számítógépem és az órám. Így lélekben teljesen zavartalanul továbbra is az őserdőben időzöm. Csak az zavar ebben egy kicsit, hogy ma be kellett jönnöm a munkahelyemre... :)

Üdvözlet mindenkinek itthonról! :)

Kösz. Azért nem bánnám, ha holnap elvinne a gép Sulawesire....

úgy tűnik Stefi lélekben velem van. Itt dekkolunk Tajpejben és tajfun van. Egyenlőre minden járatot töröltek és bedeszkázták a szállodát..... Drukkolhatnátok, hogy holnap elinduljon a gépünk! :)

:))))))
Hát akkor el is indulok Lembeh felé..... Legyetek jók és dolgozzatok sokat! :)

Igazi búvárok lesznek! Nem félnek semmitől! :))))

Tudjátok mit? Gondolni fogok rátok a világ a másik feléről. OK?