Cápák és luxus
Vörös-tenger2/3. oldal
A szafari
Mivel tavaly a Brother-szigeteken voltunk, most úgy gondoltuk, meg kellene nézni a Deadalust. Ez gyakorlatilag ugyanolyan, mint a Brothers, bár csak egy korallzátony, és nem emelkedik ki a tenger fölé. A Vörösön a legjobb pörölycápa-lelőhelynek tartják. Október második fele már általában megfelelő időpont ehhez. Általában... Idén úgy látszik, melegebb volt a víz és az áramlások is kerülték a környéket, így aztán elmaradt a nagy cápajárat. Az 1. számú George Clooney szabály: no Martini, no Party. Ennek a tengeri adaptációja: nincs áramlás, nincs cápa. Persze azért láttunk pörölyt, szürkét, de csak elvétve, pedig a terv szerint vizipólózni kellett volna velük. Kárpótlásul viszont a hajó alatt hemzsegtek az óceániak. Egyszer merülésből visszatérve már mindenki lepakolt, amikor megjelentek. A társaság sznorival beugrált a vízbe közéjük, én komótosan visszavettem a búvárcuccot, úgy mentem vissza. Öröm volt nézni lentről, egyesek hogyan javítanak világrekordot hátúszásban egy-egy, az orruk előtt vagy a lábuk között felbukkanó hátuszony láttán. Okulva a dologból, ezután már úgy merültünk, hogy egyszerűen a hajó alatt maradtunk és vártuk őket. Így mindjárt jobb volt.
Két nap Deadalus után áthajóztunk az Elphinstone-ra, ami - legalábbis számomra - Egyiptom legszebb merülőhelye. Megcsináltuk e szent helyen a túra legrosszabb merülését. Nagyon mélyen, nagyon messzire kiúsztunk a tengerbe. Semmi. No Martini, no Party. Az első lehangoló menet után jöttek páran látogatóba a hajónkra a közeli Marsa Shagrából, és mesélték, hogy már jó ideje ez a helyzet; ne is próbálkozzunk "rendes" merüléssel, inkább lubickoljunk a hajó alatt járőröző 8-10 óceánival. Így is tettünk; igazuk volt. Életem - eddigi - legjobb cápás videóját készítettem el, egyszerűen pazar volt a szereplő-felhozatal. Egy darabig körülöttünk úszkáltak csak, aztán, ahogy leszakadtam a tömegről, egyre inkább célzottan felém jöttek, az utolsó pillanatban jobbra-balra kitérve. Megörökítetem a feleséget is, hogyan neveli őket a víz alatt. Nem mondom, kicsit izgultam érte, másrész viszont lényem videós fele nem bánt volna egy kicsivel több akciózást... Egy rövid film erről: www.stefi.hu/capi.wmv
Volt még egy jó sztori, ezt a fedélzetről láttuk: csóri hapsikám valamelyik másik hajóról - felteszem totál kezdő lehetett - próbált lemerülni, miközben éktelen csapkodást rendezett az uszonyával. Pár perc múltával félig-meddig sikerült is neki a dolog; egyik óceáni barátunk messziről már régóta érdeklődve figyelte a kreténkedést, aztán odament megnézni, mi történik. Hátulról, szinte hozzásimulva közelítette meg a delikvenst, majd kedvesen ráfordult. Nyomorult mandró összesen egy szemet meg egy nagy szájat láthatott belőle. A sikoltást nem hallottuk, a barna macit - ami tuti, hogy bement neki - még megtartotta a búvárruha, de a mókus 2 másodperc alatt a levegőben lógott az egyik horgonykötélen és valószínűleg örökre befejezte búvárpályafutását. Gyalázat, de nagyon kellett röhögnünk. A túra során ezen kívül merültünk még pár szép helyen, látványos falakon, sőt, megpróbáltuk meglátogatni Dugong Dugongot is, de ő sajnos épp nem tartózkodott otthon...
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3) átlagos nehézségű 
Budapest
